Sokk videó: Bill a halállal játszik

Horror: Bill öngyilkosságot követ el! Ez mindenidők legdurvább Tokio Hotel klipje. Íme a Bravo exkluzívja a forgatásról!

Egy 15 méter magas parkolóház a berlini Alexanderplatzon. Hajnali egy óra van, zuhog az eső és nagyon hideg van. Fent, a parkolóház peremén a Tokio Hotel énekese, Bill áll. Szomorúnak és kétségbeesettnek látszik. A haja lobog a szélben. De mindjárt a mélységbe veti magát! Indulatos! Ez a jelenet játszódik le a Tokio Hotel legújabb klipjében a „Spring nicht”-ben. Ebben Bill egy kettős szerepet játszik: egyszer, mint a megmentő – és egyszer a „szomorú Billt”, aki nem akar többet élni…

BRAVO: Milyen volt a forgatás?

BILL: Nagyon kimerítő! Ezúttal két éjjel forgattunk. Az első napon az egész banda, a másodikon csak én. De szerencsére csak 17:00-kor kezdtünk forgatni. Az az én időm! (nevet J)

BRAVO: Elég nedves és hideg idő volt. Rajtad csak egy póló volt. Hogyan bírtad ki?

BILL: Egész testembe remegtem. De amint leállt a kamera, azonnal egy vastag kabátba bújtam. Ezen kívül kaptam teát és kakaót – és meleg goffrit. De ez segített!

BRAVO: Egy öngyilkost játszol – hogyan tudtad beleélni magad a szerepbe?

BILL: Hát nem volt túl egyszerű. Amint elindult a kamera, azonnal át kellett éreznem a dal hangulatát. Ezt mindegy pillanat alatt. A fiúk is megnézték a videót, és azt mondták, hogy jól csináltam J.  

BRAVO: Nem volt félelem benned, mikor a peremen álltál?

BILL: Egy kicsit tériszonyom van. De szerencsére két kaszkadőr vigyázott rám. Sokat bíztattak. Ezáltal nagyjából biztonságba éreztem magam.

BRAVO: Te magad gondoltál már valaha az öngyilkosságra?

BILL: Nem, soha!! Természetesen, mint mindenkinek vannak problémái és nekem se mindig király az életem – de sohase gondoltam arra, hogy véget vessek az életemnek!

BRAVO: A családod vagy a barátaid közt előfordult olyan, hogy valaki öngyilkos lett?

BILL: Nem, de a környezetünkbe sok olyan fiatal van akinek, nem könnyű az élete. Sokszor mesélnek nekünk erről. Ezért tartottam fontosnak, hogy ez a dal megszülessen. A kettős szerepemmel, mint kétségbeesett és megmentő, azt akarom mutatni, hogy sose szabad feladni! Ha ismerünk valakit és tudjuk, hogy öngyilkos akar lenni, akkor mindent meg kell tennünk, hogy a kétségbeesésben reményt adjunk neki!

BRAVO: A rajongók nyilatkoztak már erről?

BILL: Igen. Olyan leveleket kaptunk, amelyben arról írtak, hogy nem sokon múlott, hogy feladják. De a zenénk segített nekik. Természetesen ez a legszebb, amit mondhattak nekünk.

BRAVO: Félsz a haláltól?

BILL: Igen, mint mindenki. De Tom még jobban fél tőle. Egyszerűen túlságosan imádja az életet. Én is szeretek élni. De rosszabb, ha a hozzád közelálló emberek előbb mennek el. De nem gondolhatsz állandóan erre. Másképp nagyon megnehezíted az életed!

BRAVO: Hiszel a halál utáni életben?

BILL: Valami biztos van utána. De, hogy pontosan mi azt nem tudom. De nem lehet, hogy mindennek csak ilyen egyszerűen vége legyen…!

BRAVO: Mi lennél legszívesebben a következő életben?

BILL: Legszívesebben kutya lennék (nevet J)! Nekik annyira jó. Egész nap csak alszanak, zabálnak és sokat simogatják őket.

BRAVO: És meddig szeretnél élni?

BILL: Sokáig! De ez attól függ. Hogyha idősen nagyon beteg lennék, akkor másképpen látnám. De 85 évesen a vidéket járom és élvezem az életet – nagyon szuper lenne!

BRAVO: Milyen lesz Bill nagypapa? (J hűű ezt majd látni kell!!!)

BILL: Boah, nem tudom elképzelni, hogy hogyan fogok kinézni idősen. De szerintem király nagypapa leszek (vigyorogJ)!

Megjegyzés: A videóhoz kétféle befejezés készül: Az egyikben Bill a halálba ugrik, a másikban megmenekül

És egy interjú a Bravo fotósával Frank – Lothar Lange-val

 Mikor először találkoztam a Tokio Hotellel, Bill és Tom még csak 15 éves voltJ. Akkoriban forgatták első videójukat – a Durch den Monsun-t Leuenbergben Berlin mellett. Ma meg pontosan 50. alkalommal fotózom őket!

De most mégis különös megtiszteltetés ért! Mert az első forgatási napon statisztaként rohangálhattam, mikor Bill hirtelen fellök.  (ha nézitek a klipet egy ilyen piros esőkabátos férfi, akit Bill fellök mikor átszakítja a sárga szalagkordont) Néhány perc múlva egy piros esőkabátban állok kamera elé. A jelenet: A tető felé kéne felnéznem a „szomorú Bill” –re, míg a másik Bill fut és közbe fellök engem. Alig forog még csak a kamera, mikor az énekes elfut mellettem. Elég gyorsan fut és a könyökével eltalálta a vesémet. AUA! Ez fájt! Bill viszont visít az örömtől (JJ). Nyolcadik alkalommal ismételte meg ezt a jelenetet. A rendező végre elégedett. Nekem még mindig fáj mindenem – habár természetesen nem tudok haragudni Billre (őszintén ki tudna rá?!?! J).

Elképesztő: a fiúk az első találkozásunk óta alig változtak – mint mindig vidámak és kedvesem, mint a megakarrierjük kezdetén. Örömmel fogom őket a következő alkalommal is fotózni…