Kerner cikk
Betty 2007.03.01. 18:40
-
TOKIO HOTEL A KERNERBEN
Bárhogy elindulunk
Pssz! A következőket csak halkan merjük megjegyezni, mert nem hallani semmit sem. Mindjárt kezdődik ugyanis az erős sikítás: tegnap a Tokio Hotel volt Johannes B. Kernernél.
Ilyen nincs, a Tokio Hotelnek semmilyen problémát nem okozott. Ki hinné, hogy a frontember Bill Kaulitz első klip forgatási tapasztalata borzasztó volt: „Mi nagyon otthönülők vagyunk (Drinni as. Otthonülő ugye ismerős a könyvből? J) – a legtöbb emberrel ellentétben egyszerűen gyűlöljük az érintetlen természetet. És az a klip éppen teljesen ott kint készült.”
De nem csak erről mesélt az énekes a tegnapi Johannes B. Kerner showban. Elvégre is Bill és ikertestvére Tom nem csak vendég volt egy beszélgetésre, hanem, hogy új albumukról is meséljenek. Múlthét pénteken jelent meg – és már a slágerlisták első helyén van. „A csúcson”, jegyezte meg Kerner – és a lányok sikítani kezdtek a nézőtéren.
A sikítás már megszokott. Sikítás kíséri az együttest, ha Moszkvában koncertezik vagy autogramot, osztogatnak lakhelyükön, Magdeburgban. Kerner kameráit benéztek a színfalak mögé a stúdióba is. Tinik százai álldogálnak az esőben belépőjegy nélkül, kartonpapírokkal a kezükbe, amire az van írva, hogy „Szeretlek Bill!”, vagy, hogy „Ti vagytok a legszuperebbek!”
A legszuperebbek ez alatt bent ülnek székeikben. Bill, a feketével kontúrozott szemével és feketével lakozott körmével, mellette pedig Tom, baseball sapkában, szőke rasztatincsekkel, buggyos farmerban. Válaszaik hasonlóak voltak: megfontoltak és rutinosak. Mégis: monotonok és betanultak.
Tinik veterán rutinnal
Sok újonc nem tud mit kezdeni tudattal, hogy rajongóik vannak. A siker sokszor még legyűri őket, gyerekként külföldön, a Tokio Hotel is így tanulta meg, hogy a cél mindenek felett a nemzetközi áttörés. Herbert Grönemeyer is hasonlóképpen fogalmazta meg.
Egyetlen eltéréssel: a profikra emlékeztető Tokio Hoteles fiúk a gyerekszobát cserélték le a színpadra. Esetleg ezért zenésítenek meg nagy tinidrámákat: életbánatot, magányt és önkételyt. A Tokio Hotel számaival segítséget nyújt a serdülőkorban. Zene a 10 éven felüli generációnak.
Tom életfilozófiája így hangzik: „csak elindulni” (ezt nem értem de, így van a fordítása). A moszkvai koncert is egy „elindulás volt”. Az énekóra az iskolában viszont egy rémálom volt számukra. „Nem nagyon volt szükségünk rá”, mondta Tom Kernernek, erre viszont Franz Beckenbauer kritizálni kezdte, hogy nincs német sportoktatás.
Az első percekben jól haladt a beszélgetés. Kerner mutatott egy képet a testvéreknek, amelyen éppen füstbombát dobtak egy Tokio Hotel rajongói csoportra. „Ezt nem tudom egyszerűen felfogni. Nem tudom megérteni ezt a gyűlöletet, még inkább a rajongóinkkal szemben.”, mondta Bill Kaulitz nagyon letörten. De egy perccel később a rutinfellépés szakadatlan a tinisztárnál.
Ez egy rövid pillanat volt. Végül Kerner megkérdezte Bill és Tom Kaulitzot, hogy mit fognak csinálni 83 évesen. „Együtt leszünk akkor is”, mondták mindketten, „még akkor is játszani fogunk.” Hajrá!
|