„A zene fontosabb a szexnél”

Mindenki szeretett volna a Tokio Hotellel beszélni: Dolly Buster, Boris Becker, Jonathan Meese, Niels Ruf. A SPIEGEL ONLINE-nak sikerült összehoznia egy interjút velük, ahol a tini-szupersztárok egy eddig ismeretlen oldalukat mutatták meg. Beszéltek az új albumról is, ami holnap jelenik meg.

SPIEGEL ONLINE: Mennyi energiaitalt isztok naponta?

Bill Kaulitz: Tulajdonképpen már semennyit. Igazából már inkább almalevet és jeges teát iszunk. És régebben se ittunk túl sokat, talán kettőt naponta.

SO: Robbie Williams állítólag húszat megiszik naponta. Plusz húsz kávét, és 60 szál cigit. De az elvonóra is került… Miért pusztítják magukat a popsztárok?

Bill: Úgy gondolom, hogy a szólóelőadóknak sokkal nehezebb dolguk van.

Tom Kaulitz: Mi a feszültséget négyfelé tudjuk osztani.

Bill: És mi már ismerjük egymást hét éve. Összebarátkoztunk, és rendkívül sokat segít, ha az ember az egész napot olyanokkal tölti, akik ugyanazt szeretnék csinálni, és akik szeretik az embert. Mi közösen felépítettünk valamit, közösen hozzuk a döntéseket.

Georg Listing: És ha valami probléma van, azt mindig meg tudjuk egymással beszélni.

Bill: Figyelünk egymásra, és értjük egymást. Ez olyan támogatás, ami egy szólóénekesnek nem adatik meg. Ezen kívül van még egy nagyon jó csapat is körülöttünk. Négy producerünk van, akikkel nagyon jól megértjük egymást.

SO: Aggódnak a szüleitek?

Georg: A szülők alapból aggódnak mindenen.

Bill: Ők támogatnak minket, és velünk vannak az egész úton.

Tom: A kezdetektől velünk vannak – és most természetesen örülnek, hogy a korábbi erőfeszítések kifizetődnek. Akkoriban nagy szükségünk volt rájuk, hogy szállítsanak minket meg a hangszereinket ide-oda.

NEVIO, zenész és \"DSDS\"- döntős: Nincs bennetek szorongás?

Bill: Tulajdonképpen ez az album egyáltalán nem okozott szorongást. A nyomás mindig másoktól jön, akik kitalálják, hogy milyennek kellene lennie az albumnak.

SO: Mi van, ha negatív kritikát kaptok? Elolvassátok egyáltalán a kritikákat?

Bill: A zenei folyóiratokban mindig elolvasom a kritikákat.

Tom: De vannak olyan emberek is, akik egyből kijelentik, hogy ez sz.ar. Ez már évekkel ezelőtt, a Devilish-nél is így volt. Az évek során vastag bőrt növesztettünk.

SO: Robbie Williams képes belebetegedni a negatív kritikákba.

Bill: Természetesen nem egyszerű, ha a nyilvánosság minden apróságra odafigyel, és állandóan szétszednek. Én utálom a paparazzikat, undorítónak találom őket.

Georg: Tényleg idegesítőek, de ők is csak a munkájukat végzik.

JOHNATAN MEESE, festő és előadóművész: Mi a kedvenc állatotok? Nekem a csikóhal.

Tom: A csikóhalat én is édesnek találom.

Gustav Schäfer: A kedvenc állatom a párduc.

Bill: Az enyém a kutya, szeretem a kutyákat.

Tom: A kutyák nekem is a kedvenceim. Utánuk következnek az oroszlánok.

Georg: A delfineket nagyon édesnek találom.

BORIS BECKER, volt teniszező: A sikerek megváltoztattak titeket?

Bill: Nagyon sokat tanultunk. 17 évesen már nagy rálátásunk van a zeneiparra, ismerjük a lemezcégeket és a kiadókat. De azt hiszem, emberileg ugyanazok maradtunk.

Tom: Az egész életünk hirtelen teljesen megváltozott. De a barátaink és a családunk megmaradtak. Ők azon munkálkodnak, hogy a realitások talaján maradjunk. És kijelenteném, hogy még ott vagyunk.

SO: Elképzeltétek már az életetek a Tokio Hotel után?

Bill: Ki tudja, talán egyszer majd senki nem akar hallani minket. De akkor vannak másik lehetőségek. A zene marad, akkor is, ha a siker már nem. Akkor talán majd dalokat írok másoknak, vagy alapítok egy lemezcéget.

Georg: Közülünk senkiről nem tudom elképzelni, hogy mondjuk egy bankban dolgozzon, és nála váltsam be a csekkjeim.

Bill: Kilenc éves korunkban küldtük be az első kazettát a Vivának.

Georg: Csak azt remélem, hogy az a kazetta nincs már meg…

Tom: A Tokio Hotel most az álomdolog. Minden, ami ezután jön, csak a B-terv.

BUSHIDO, Gangster-Rapper: Miért van az, hogy egy csomó rajongótok értem is rajong?

Bill: Fogalmam sincs. Nem értem…

Tom: Na igen, én elektromos gitáron játszom egy rockbandában, de amúgy csak hiphopot hallgatok.

SO: Sok gyerek azonosul veletek. A számaitokat éneklik, és úgy öltöznek, mint ti. Mihez kezdtek ezzel a felelősséggel?

Tom: Sokan írják nekünk, hogy ők is zenélnek, együttest alapítanak, és dalokat írnak. Ennek természetesen nagyon örülünk. De sok dolog van, amit nem kéne úgy csinálni, mint mi. Ugyanolyan fiatalok vagyunk, mit ők.

Bill: És természetesen mi is hibázunk. Az, hogy nyilvánosság előtt állunk, nem jelenti azt, hogy tökéletesek lennénk.

SO: Az egyik új számotok címe Spring nicht. Ha Spring lenne a címe, a valószínűleg Németország-szerte öngyilkossági hullámot indítana el.

Bill: Ezt soha nem tenném. Álmomban sem jutna eszembe ilyen dalt írni.

Tom: A felelősség miatt se, de egyébként se. Nem azért írunk dalokat, hogy lássuk, hogyan reagál a közönség, hanem arról írunk, ami megmozdít bennünk valamit. És az „öld meg magad” igazán nem az a téma, ami minket foglalkoztat.

ATZE SCHRÖDER, komédiás: Melyik az öt kedvenc rockszámotok?

Gustav: Az enyém a Metallicától az Enter Sandman.

Tom: Az AC/DC-től a T.N.T-t szupernek találom.

Bill: Az Armageddon betétdalát az Aerosmith-től mindig állati jónak tartottam, és a Metallicától a Nothing else matter.

Georg: És van még a Green Day-től a Wake me up when september ends, és a Boulevard of broken dreams.

SO: Egy interjúban Bastian Schweinsteiger azt mondta, hogy a gólok fontosabbak a szexnél. Számotokra mi a fontosabb?

Georg: Nálam egyértelműen a zene.

Gustav: Nem rossz kérdés…

Georg: Mondjuk, nem tudom, hogy egész életemre le tudnék-e mondani a szexről.

Tom: Na ez az. Kiverni se lehetne?

DOLLY BUSTER, ex-pornósztár: Bill, milyen márkájú szemhéjfestéket használsz?

Bill: Ó, ki kell, hogy ábrándítsalak, ez csak valami egyszerű fekete a drogériából.

D.B.: És szexeltél már?

Bill: Én?! Hát azt nem árulom el. Azt mindenesetre tudom, hogy te már milyen sokszor csináltad…