Két éve semmi csók! Semmi szerelem!

Millió rajongója van, és vég nélküli sikere – de Bill, a Tokio Hotel megasztárja mégis gyakran magányos, de elárulja mért is a BRAVOnak!

Szerelmeslevelek ezrei. Sikító rajongók! Megszámlálhatatlan lány síkítozza utána, hogy „Szeretlek!!”. Ő Németország legirigyeltebb fiúja. Bill Kaulitz (17) mégis szóló. És nem kevesebb, mint 730 napja! Exkluzív BRAVO interjú, amelyben a Tokio Hotel énekese elárul mindent a lányokról, a magányról, az érzésekről és a nagy szerelem iránti reményről!

BRAVO: Nos, tulajdonképpen mióta vagy szóló?

BILL: Hát hozzávetőlegesen két és fél éve vagyok egyedül…

BRAVO: Vagyis 14 évesen volt utoljára barátnőd?

BILL: Pontosan. A lánnyal másfél évig voltunk együtt. Belé valóban szerelmes voltam.

BRAVO: Miért szakítottatok?

BILL: Szerintem már egyáltalán nem működött. Túlságosan megszoktuk egymást. Még egyik barátnőmmel sem volt probléma a szakításnál. Utána is kapcsolatban maradtunk és barátként szeretjük egymást.

BRAVO: Hány barátnőd volt eddig?

BILL: Öt! Először negyedik osztályba voltam szerelmes (J) – egy idősebb lányba. Mindig is hosszú kapcsolataim voltak.

BRAVO: Milyen érzés számodra mikor szerelmes vagy?

BILL: A legjobb dolog, ami történhet, mikor valakinek igazán nagy érzelmei vannak egy másik ember iránt. Ilyenkor teljesen összezavarodok, és nem tudok semmi másra sem koncentrálni.

BRAVO: És mostanában szeretnél szerelmes lenni?

BILL: Igen. Nagyon szeretnék szerelmes lenni. Ezek az érzések igazából a legszebbek, - és ez őrületes is, és ezt szeretném újból érezni. Habár nem vagyok most se boldogtalan. Az elmúlt évben is sok boldogság ért. És az egyedüllétnek is vannak előnyei. Az emberekkel fesztelenül tudsz beszélgetni,  – és nincs féltékenység sem…

BRAVO: Az elmúlt két évben csókoltál meg valakit?

BILL: Nem. Ezen kívül csak baráti puszit adtam – de csak köszönésként. De az nem volt valami szenvedélyes (J).

BRAVO: Gyakran mész after-show partykra és estélyekre. És ezeken részt kell venni…

BILL: Hát az kész. Nem tudok megszökni az ilyenekről (ebbe a mondatban nem vagyok biztos…L). Nem szoktam rövid flörtökbe se bonyolódni.  Ez inkább Tom dolga (nevet J). Nem nekem.

BRAVO: Nem érzed néha magányosnak magad?

BILL: Igen, de csak pillanatokra. Gyakran utazunk – és csak esténként vagyok egyedül. De ez hozzátartozik az életünkhöz. Ilyen helyzetben persze szívesen tölteném az időmet egy szép lánnyal. De nekem most Tom, Georg és Gustav – na és a családom van. De azért mégis néha egyedül érzem magam.

BRAVO: És mit teszel ellene?

BILL: Alszom (grimaszolJ)! Az mindig segít…

BRAVO: Szoktál szomorú lenni?

BILL: Hát igen – ilyen esetekben gyakran a legjobb barátomat hívom fel. Ez sokszor segít. Egyébként az segít a legjobban, ha kiírom magamból azt, amit érzek. Például az új dalunk a ’Hilf mir fliegen’ is így keletkezett. Ez is egy ilyen helyzetben íródott. (<-- erről a két héttel ezelőtti Bravo fordításában olvashattok).

BRAVO: Szabályszerűen elárasztanak a rajongók a szeretetükkel: El tudnád képzelni, hogy egy rajongó legyen a barátnőd?

BILL: Ezt nagyon jónak találnám. Nagyon szuper lenne, mert akkor szeretné a munkámat és a zenémet – és jónak találná azt, amit csinálok.

BRAVO: Hogyan találnád meg a sok lány közül azt, aki igazán szeret?

BILL: Hát az elég nehéz – de nem lehetetlen! (J) Elég sok olyan helyzet van, mikor találkozom a rajongókkal. Ez is egy lehetőség számomra, hogy egyszer csak szerelmes legyek.

BRAVO: Ha egy rajongót választanál, milyennek képzeled el őt?

BILL: Igen, a lány, akit elképzelek magamnak kedvesnek, kell lennie. De leginkább akkor dől el minden, mikor jobban megismerjük egymást.  De sokáig tart az, ameddig igazán megnyílok valakinek.

BRAVO: És utána mi következne?

BILL: Talán semmi sem. Kivéve, ha ez rögtön jönne. Hiszek a szerelem első látásban.

BRAVO: Hogy reagálnál egy ilyen helyzetben?

BILL: Akkor arra gondolnék, hogy feltétlenül meg kell ismernem. Aztán ha lenne folytatás – sejtelmek nélkül.

BRAVO: És mi van a groupikkal?

BILL: Megpróbálok kedves lenni velük. De ez a típus nem kéne még egy éjszakára sem…

BRAVO: Mi történne, ha egy éjszakába beengednél magadhoz egyet?

BILL: Olyannak képzelem, hogy első látásra megtetszik. És másnap reggel hülyén és kellemetlenül érezném magam. Ilyen lenne számomra egy ilyen éjszaka. De nem tervezek magamnak ilyet. Nem szeretem az egy éjszakás kalandokat.

BRAVO: Zene vagy szerelem? Melyik a fontosabb?

BILL: A zenével pontosan az álmomat élem. Ha szerelmes vagyok, akkor másra nem nézek. De momentán a Tokio Hotel áll minden felett az első helyen. Az együttes jelent mindent számunkra.

BRAVO: El fogod mondani a rajongóidnak, ha szerelmes leszel?

BILL: Igen. Biztos nem fogom tudni magamba tartani. Szeretném, ha mindenki tudná – úgyis feltűnne nekik. A bújócskázás vele és a rajongókkal szembe se lenne igazságos… 

Német Bravo 7