Kígyóméreg
made by LilimKiss

Kellemesen csiklandozta tagjaimat a forrás langymeleg vize, így szinte kéjnyögve fürdőztem. Hangosan nyöszörögtem, mikor valami nesz ütötte meg fülemet. Körülbelül ötödszörre eljutott agyam eldugott szegleteibe, hogy Amelia szólongat, hogy fejezzem már be.
- Ugyan Amelia, már olyan rég élvezhettem a vizet csodálatos bőrömön. Ráadásul már én is éreztem a szagomat… - fintorodtam el visszaemlékezvén tömény hal, gyanta, forgács, kamillavirág, égett cipőtalp és istálló keverékéből készült igen egyedi illatanyagomra.
- Az már igaz Lina kisasszony. Igen érdekes ööö… illata… volt. – helyeselt Amelia, majd kissé kiemelkedett a vízből, és én szemben találtam magamat enyémnél minimum kétszer nagyobb mellével. Már megint az orrom alá dörgöli, hogy neki nagyobb van! Morcosan vágtam domborulataiba szavaim, mivel csak azokkal voltam fejmagasságba.
- Átmegyek a szikla másik oldalára, mert egy kicsit egyedül akarok lenni!
- Rendben, Lina kisasszony! – felelt nekem vidáman. Amelia te… de csak úsztam. Lassan kiment fejemből minden rossz dolog. Ismét átadtam magamat a víznek. Egy vízből kissé kiemelkedő sziklára feküdtem, így a vízben voltam még, de nyugodtan pihenhettem. Óráknak tűnő percek – vagy valódi órák – telhettek el némán, szelíden. Széttártam karjaimat, mikor valami érdes siklott el mellette. Gyorsan visszakaptam kezemet és kipattanó szemeimmel rögtön az imént érzett valami, feltehető tartózkodási helye felé néztem. De ott nem volt semmi. A Valami most a hátam mögött úszott el. Gyorsan fordultam, és ekkor megéreztem combomban marását. Kis kígyó siklott el a víz tetején a part felé. Követtem szememmel útját, és már kezdtem érezni a hatást. Alig tudom mozgatni a testemet. A parthoz érve megláttam egy pár mezítlábas talpat, majd hosszú és erős combokat és… Xellos! Az a nyomorult szörnyeteg teljesen meztelenül állt a parton és… az én gyönyörű meztelen testemet bámulta!
- Nyugalom Lina kisasszony. Ez a kígyó valójában csak egy kis bénító átkocska, nem lesz tőle bajod! – vigyorgott rám, és elkezdett a vízbe gázolni. Sűrű gőzgomolyokon át felém tartott. Én nem igazán értem, mi történik most, de az biztos, hogy Xellos valami olyanra készül, amit nem kéne megvárjak. Amennyi erőm még maradt, azt mind mozgósítottam, így sikerült leguruljak a sziklapadról… bele a vízbe… ahol, mint tudjuk, nincs oxigén! Kapálózni nem tudtam, de nem is kellett. Amikor már utolsókat rúgtam levegőmmel, az a szörnyeteg megragadta a karomat és fölhúzott a levegőre. Szinte fölvágott a sziklapadra, amelyről imént szöktem.
- Lina kisasszony. Én nem szeretnék neked komolyabb bajt okozni, de ha nem viselkedsz, akkor kénytelen leszek! – dorgált meg mosolyogva. Derekamon éreztem… mintha körmök helyett karmai lennének, melyeket most erőteljesen oldalamba vájt. Körülöttünk megszíneződött a víz… vérem festette meg. Nem tudok mozogni, nem tudok ellenállni! De mi történt Xellossal?
- Szeretnél esetleg mondani valamit Lina kisasszony? – vájt mélyebb sebet jobb oldalamba és én már csak reflexből, nem pedig érzésből, kicsit megemeltem testem és sikolyra nyitottam szám, de hang helyett nyálat hoztam világra. Kezdek nagyon félni…
- Értem, tehát nagyon tetszik neked, ha ezt csinálom, igaz? De sajnos, most nem tehetem. Más dolgokat akarok… sokkal jobbakat! – húzta ki ujjait két centis sebemből, és lenyalta róla a nagyobb véres-vízpacákat. Másik mancsát úgy, mocskosan rakta egyik mellemre és abba is sebet vájt. Ismét nyálat köptem és próbáltam mozogni, vagy beszélni, de nem tudtam. Ez az átkozott kígyóméreg… ez az átok… nem élem túl!
- Gourry szerint kicsi a melled. Szerintem egyáltalán nem. Finom és kellemes megfogni. Sőt, a kedvedért még nagyobb örömben részesítelek! – vigyorog rám a nyalakodás után, majd mellbimbómat szájába veszi és ráharap. Könnybe lábad a szemem és egy hosszú nyálcsík marad számon és államon. Közben karmos ujjait hüvelyembe erőszakolja, melytől érzem, hogy combjaim közt is elkezd szivárogni a vér. Annyira fáj, még a zsibbadás ellenére is érzem… talán az átok hatása… segítség kell… segítség… valaki! De senki sem hall meg és nem mozdul értem… nem tudják… vagy ez egy csapda… lehet, hogy akkor Philia is… Neeee! Xellos most combbelsőmön köszörülte meg karmait, mitől ismét könnyem-nyálam csordult. Hozzámhajolt és lenyalta államról, számról fájdalmam szülötteit. Undorító…
- Talán egy csókot, Lina kisasszony? – kérdezte vigyorogva és rögtön be is tapasztotta számat. Nem tudtam elfordítani a fejemet. Nem tudtam mozogni. Lassan fogyott a levegőm, mire is csak egy pillanatnyi szünetre, hagyott lihegjek, majd újra. Combbelsőmön ejtett sebeit masszírozta, melytől elöntött a kín. Nagyon fáj… segítsen már valaki! Könnyeim arcát súrolva hulltak a vöröses vízbe, mely lassan már kavargó vértenger semmint forrás. Végre levette rólam kezét és száját is. Elégedetten nézett rám, miközben megtörölte kissé összenyálazott arcát. Szaporán vette a levegőt… bárcsak ne kapott volna… bárcsak…
- Tudod Lina, te egyáltalán nem vagy olyan rossz. Bár Philia kisasszonyt senki sem lesz képes sohase fölülmúlni. Kár is érte… - magyarázta mosolyogva és közben újra masszírozni kezdte combsebeim. Hát Philiat is… ez a szemét… Undorító! A masszírozásból végül egy erős markolás lett. Nyállal és könnyekkel jutalmaztam. Másik combom is megragadta és duzzadt hímvesszőjét belémvájta. Semmi átmenet nélkül kezdett el mozogni bennem gyors iramban. Nem csak az egyesülés, de ahogy testem folyamatosan sziklához csapódott, az is rettenetes fájdalmakat okozott. Megéreztem… még nem voltam együtt férfival… de biztos vagyok benne, hogy ez az! A forró mag lávaként égette testemet, és én már nem a fájdalom, hanem a szégyen miatt könnyeztem. Xellos csak lihegett és még néhányszor megnyalta mellemet, hasamat, majd bele is karmolt mindkettőbe. Vérem lassan mindent beborított. Kezdtem megérezni a halál illatát. Itt van a sarkamban… hamarosan utolér… érzem…
- Hát örültem Lina kisasszony. Remélem te is élvezted! – vigyorogta rám, majd derekamnál fogva leemelt a sziklapadról és hímtagját kihúzva hüvelyemből el is engedett a rózsaszínes vízben… és én merültem… egy pillanatig még láttam a kavargó vízen át alakját… vigyorát… de utána… megszűnt minden… a testem könnyűvé vált… és megszűnt minden fájdalom…

Xellos lenyalta ujjairól a megmaradt vizes-vért, majd még egyszer utoljára, Linára mosolyogott és kiindult a partra… vajon miért… kiért… vagy önszántából… mindegy talán… de ez már a második… Philia… Lina… viszlát…