Meglepődtem, mikor Meloé bemutatkozott. Arra azonnal rájöttem a neve alapján, hogy valamilyen rokonság fűzi őt a Roxfort bájitaltanárához. Furcsa… soha nem hittem volna, hogy Pitonnak van családja. 

- Öhm… örülök, hogy megismerhettem, Miss…

- Mrs. – javított ki halkan. 

Lassan bólintottam. Mrs.? Hm… Pitonnak lenne testvére, és az ő felesége Meloé? Vagy… valaki más.

Mosolyogtam, ahogy ilyen gondolatok jártak a fejemben. Arra nem is gondoltam, ami a legkézenfekvőbb…  

- Illana Grey, magzat-vizsgálat – csendült fel egy mágikusan felhangosított, női hang.

- Hm… nem tudja, véletlenül, mennyien várnak ide? – érdeklődtem Meloétól.

- Gondolom, akik itt ülnek… - nézett körbe fáradtan pislogva a nő.

- És akik állnak? 

Meloé arcán egy halvány mosoly jelent meg. 

- Így sokkal kedvesebb arca van – jegyeztem meg derűsen.

- Köszönöm…  

Mind a ketten elhallgattunk. A köztünk beálló csendet pár perc múlva Remus visszatérte törte meg. 

- Vigyázz, forró… - nyújtotta át nekem a gőzölgő poharat, benne a kakaóval.

- Köszönöm – vettem át. – Öhm… Ismerkedjetek meg! Remus, ő Meloé… öhm, vagyis, Mrs. Piton… Ő pedig Remus… – mutattam be a nőnek.

- Örülök, hogy megismerhettem… - mondta Remus, hangjában alig észrevehető döbbenettel.

- Szintén… Kérdezhetek valamit?

- Igen.

- A bácsikám mesélte, hogy van egy kollégája, akit nem igazán kedvel… - mondta halkan. – És néha szokott főzni neki valami… kellemetlen szagú bájitalt… - láttam, hogy megszeppenve pislog, főleg Remusra.

- Enyhén szólva az… - morogtam magamban.

- Perselus… a nagybátyja? – kérdezte Remus óvatosan.

- Igen… Néha szokott magáról beszélni… - mosolyodott el halványan. – Ha megtudná, hogy most önökkel beszélgetek, egyáltalán nem örülne.

- Nem mondjuk el neki – ígértem.

- Köszönöm…

- Meloé Piton, magzat-vizsgálat – csendült fel a „hangosbemondó”. Meloé felkelt.

- Viszlát… talán még találkozunk – mosolygott szomorúan.

- Minden jót! – a nő bement a szobába.

- Jól vagy, Stelle? – kérdezte Remus, hátát a falnak döntve.

- Az idegességet leszámítva, igen… - sóhajtottam, majd halványan elmosolyodtam. – Hasonlít Pitonra…

- Egy kicsit – hagyta rám Remus.  

Kis idő elteltével kijött Meloé. Röviden elköszöntünk, majd távozott. Még két nő várakozott előttem vizsgálatra. Fél óra múlva kerültem sorra. Szorongva mentem be a rendelőbe.

Nem tartott sokáig a vizsgálat, és tényleg csak rutinszerű volt.  

- Minden rendben, a baba egészséges – közölte a gyógyító.

- Ennek örülök – mosolyogtam.

- Legközelebb egy hónap múlva kell visszajönnie, de ha bármilyen panasza lenne, hamarabb is jöhet – mondta.

- Értem, viszont látásra!

- Minden jót! 

Mikor kimentem a kórteremből, még ott helyben elmondtam Remusnak, mit csináltak velem, és mit mondott az orvos. Utána visszamentünk a Roxfortba.

* * *

Lassacskán eltelt egy hónap, beköszöntött a tavasz. A fagyos, hideg idő folytatódott még március elejéig, de utána egyre többször volt igazi, tavaszi idő. A diákok szabadidejükben a parkban sétálgattak, és élvezték a hosszú hideg után az enyhe levegőt.  

A legutóbbi tanári gyűlésen Dumbledore professzor felhívta a figyelmünket, hogy kezdjük el felkészíteni a diákokat a vizsgáikra a tanórákon és külön felkészítőkön. Ahogy szinte mindenkinek, nekem is gondolnom kellett R.B.F. -re és R.A.V.A.SZ. -ra egyaránt. Már akkor sejtettem, hogy a kettőt együtt képtelen leszek vállalni, állapotom miatt. Nem tudtam pontosan, mikorra várható Marie születése, de mindenképp június elejére, a vizsgaidőszakra.

Ezt elmondtam Dumbledore-nak is. 

- Ne félj, meg fogjuk oldani – nyugtatott. – Amíg képes vagy rá, készítsd fel a diákokat az Átváltoztatástan vizsgáikra.

- Lenne még valami… - kezdtem.

- Sejtem, mit szeretnél mondani – vágott közbe Dumbledore. – És megértelek, hogy nem tudod a különórákat vállalni az állapotodra tekintettel. Koncentrálj a kötelező órákra, a felkészítőt pedig átvállalja helyetted valaki.

- Biztos… jó lesz így mindenkinek? – kérdeztem feszengve.

- Biztos – Dumbledore derűsen elmosolyodott. – Sok szerencsét, Stella.

- Köszönök mindent, professzor…