Cím: David története
Írta: Moony
Email: (moony@citromail.hu)
Korhatár: nincs, de ahol van, ott kiírom...
Lektor: Khimera (khimera_@freemail.hu), néhány fejezetet pedig Avednay (avednay@freemail.hu) is lektorált...
Megjegyzés: Az Én Roxfortban c. regényem folytatása. Remélem, tetszeni fog mindenkinek, aki olvassa!
Státusz: Befejezett.
Folytatás: Az Időkapu

Elkezdődött Harryék negyedik tanéve. Nyáron még semmi jel nem utalt rá, hogy terhes vagyok. Aztán augusztus közepétől egyre több: szédülés, hányinger… egyszer el is ájultam. Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, madarat lehetett volna velem fogatni, olyan boldog voltam. Remus legalább ennyire örült neki, hogy kisbabánk lesz.

A téli szünetre már le sem tudtam tagadni állapotomat. Egy napot tudtunk Dórival otthon, Debrecenben tartózkodni, de amíg ott voltunk, a figyelem középpontjába kerültünk mindhárman…

Február hatodikán született meg a baba, pont Dóri névnapján. Fiú lett, és a David nevet adtuk neki. Remus és én pár hónappal a születése után házasodtunk össze.

Évközben a Roxfort kastélyban éltünk mindhárman. Remus tanított, én pedig hol a kis Daviddel foglalkoztam, hol tanultam. Áldott szerencse, hogy kevés tanulással szinte minden bűbájt el tudtam sajátítani. Az egyetlen tantárgy, ahol nem jeleskedtem, a bájitaltan volt. Piton professzort sajnos hidegen hagyta, hogy David miatt a bájitaltan tanulására már nem marad sem időm, sem energiám. Szerencsére volt egy kedves igazgatója a Roxfortnak Dumbledore személyében, aki tisztában volt vele… Neki köszönhettem, hogy nem buktam meg egyik évben sem.

Mire kijártam a Roxfortot, David megkezdte az óvodát. Hét évesen került általános iskolába, ahol megtanult írni, olvasni, számolni. Szerencsés volt; keveset tanult, mégis jó tanuló volt.

Otthon pedig Remus és én felváltva tanítottuk neki a legegyszerűbb bűbájokat és varázslatokat.

***

Már eltelt egy hónap a nyárból; július közepét írtunk, mikor reggeli közben egy bagoly repült be a nyitott ablakon.

- Ez egy roxforti bagoly – állapította meg Remus, miközben leoldozta a madár lábáról a hozzákötözött borítékot.

- A Roxfortból jött? Apa, add ide, légy szi'! – nyújtózkodott David a levélért. 

Elmosolyodtam. Nagyon jól tudtam, mennyire várta már, hogy megkapja a Roxfortos levelét. A szünidő alatt számtalanszor kérdezgette az apját, mikor kapja meg a levelét, de, mint azt Remus mindig mondta neki, nem tőle függött a dolog. Most azonban végre megérkezett. Ahogy megkaparintotta a borítékot, David izgatottan bontotta fel azt, és hangosan olvasni kezdte a pergamenen álló szöveget:

ROXFORT

Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Igazgató: Albus Dumbledore (Merlin díjas, Bűbáj-rend aranyfok., okl. főmágus, Legf. Bef. Nagym., a Varázslók Nemzetk. Szöv. elnökh.)

___________________________________________________________

Tisztelt Mr. Lupin!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját.

A tanév szeptember 1-jén kezdödik. Legkésöbb július 31-ig küldjön baglyot nekünk.

Tisztelettel:

Perselus Piton

Igazgatóhelyettes

- Hogy micsoda? – hökkentem meg.

- Igen, Piton az igazgatóhelyettes – helyeselt Remus is. – McGalagony professzor nyugdíjba vonult év végén.

- Oh… értem – már nyúltam volna egy pirítós után, mikor is szöget ütött valami a fejemben. – Egy pillanat! Akkor most ki az átváltoztatástan tanár?

Remusra pillantottam. Ha azt vártam, hogy vállat von egy "Nem tudom" kíséretében, tévedtem. Drága férjem sejtelmesen elmosolyodott. 

- Remus, te tudsz valamit – vontam fel a szemöldököm. 

Remus nem bírta tovább, és kitört belőle a nevetés. 

- Csak nem az akarod mondani, hogy… hogy… – hebegtem.

- De bizony!

- Miről beszéltek, anya? Apa? 

Még mielőtt bármelyikünk válaszolhatott volna, az ablakon egy másik bagoly is bereppent, és egyenesen előttem landolt. Leoldoztam a lábához kötözött borítékot, és olvasni kezdtem a címzést:

Stella Lupin, greenwich-i erdő, Lupin ház, étkezőasztal.

Elvigyorodtam.

- Ezt nevezem címzésnek… csak tudnám, honnan tudja a feladó, hogy amikor én megkapom a levelet, pont az étkezőasztalnál fogok ülni? – kérdeztem derűsen, miközben bontottam föl a borítékot.

- Varázslat – mosolygott Remus. 

Végre sikerült kiszednem a levelet a borítékból. Olvasni kezdtem.

Kedves Stella!

Mint arról bizonyára értesültél, McGalagony professzor nyugdíjba vonult. Szeretném, ha elvállalnád az Átváltoztatástan tantárgy oktatását, és ezzel együtt a Griffendél-ház vezetését. A fizetés egy hónapra 100 galleon lenne, szállás, étkezés biztosított… De hiszen tudod, te magad is a Roxfortba jártál, ismered a szabályokat, nem kell részleteznem.

Kérlek, írj vissza mihamarabb!

Várom válaszod:

Albus Dumbledore

Jópár pillanatig megdöbbenve meredtem Dumbledore levelére. "Én, mint Roxforti tanár? Ez hihetetlen…" Arcomon boldog mosoly jelent meg. 

- Remus, ez… fantasztikus! – felugrottam, és nevető férjem nyakába ugrottam.

- Tudom… Ez csodálatos! Együtt lesz a család!

- Áruljátok már el, minek örültök ennyire! – türelmetlenkedett David.

- Tanár leszek, kicsim! – újságoltam nevetve. – Egész életemben erre vágytam! - nevettem boldogan.

- Tudom – mosolygott Remus. – Írjatok vissza mindketten!

- Oké! – azzal David felszaladt a szobájába. 

Én pedig a nappali felé vettem az irányt, és pennát, pergament vettem elő.

Kedves Dumbledore Professzor! 

Nagyon örülök, hogy engem választott ki az állásra, és örömmel el is fogadom a felkínált lehetőséget. Köszönöm szépen!

Ami a Griffendél-ház vezetését illeti… Nos, nem hinném, hogy én lennék a legalkalmasabb ember a feladatra.

- Ó, dehogyisnem – szólalt meg Remus a hátam mögött.

- Ugyan már! Még soha nem tanítottam, pláne nem egy varázslóiskolában… De te… Igen!

Remus ellenben tökéletes lenne rá. Szerintem vele jobban járna, mint velem.

- Én? – hökkent meg Remus.

- Miért ne? Szereted a gyerekeket, ők is szeretnek, sőt, tisztelnek téged! Te arra teremtettél, hogy házvezető legyél – vigyorogtam.

- Hát nem is tudom…

- Kérlek! Nálam százszor jobb lennél.

- Hát, nem bánom. Ha Dumbledore-nak ez így jó, akkor… elvállalom.

- Helyes! Aztán ne hagyd magad, ha Piton beléd akar kötni! – vigyorodtam el.

- Rendben – mosolygott Remus. 

Elégedetten fordultam vissza a pergamenhez, és befejeztem a válaszlevelet.

Minden jót kívánunk!

Stella Lupin

Kelt: Greenwich, 2005, július 26.

- Kész – hajtogattam össze a levelet. 

Miután megcímeztem a borítékot, és beleraktam a levelet, visszamentem az ebédlőbe, ahol a roxforti bagoly épp a tejesbögrémből iszogatott. Mosolyogva kötöztem rá a lábára a levelet. Miután végeztem, a bagoly huhogott egyet, és szárnyra kapott.

Sóhajtottam, majd figyeltem a madár útját, amíg el nem tűnt a fák fölött.