Tazio Giorgio Nuvolari a Formula-1-es világbajnokságot megelőző korszak egyik legkiemelkedőbb versenyzője volt, aki hazájában és nemzetközileg is elismert pilóta volt.

A 160 centiméteres olasz versenyző 1892. november 16-án délelőtt kilenc órakor Castel d’ Ario-ban látta meg a napvilágot Arturo Nuvolari és Emma Eliza Zorzi negyedik gyermekeként. Nuvolariék összesen öten voltak testvérek, édesapjuknak azonban mégis a vékonyka Tazio volt a kedvence, mivel az orvosok úgy vélték, hogy testalkata miatt nem lesz hosszú életű.

Nuvolari már egész fiatalon érdeklődni kezdett a sportok iránt, ami néha a tanulás rovására is ment. A nagybácsija, Giuseppe egy ismert sportoló volt, aki nemzetközi bajnokságokon is többször diadalmaskodott. Nuvolari mindössze nyolc esztendős volt, amikor megkapta tőle első kerékpárját, amivel a házuk és az iskola közötti utat nap mint nap megtette. Édesapja testvérét példaképének tekintette, és mindig megpróbálta utánozni őt.

Öt évvel később birtokba vehette első motorkerékpárját, amelyet szintén a nagybácsija ajándékozott neki. Ebben az esztendőben látott életében először autóversenyt élőben, a Mantovától 60 kilométerre fekvő Bresciában. Ekkor még senki nem gondolta, hogy ez a fiatal gyermek egyszer maga is versenyezni fog, és ehhez a helyszínhez is számos siker köti majd őt. Nuvolarit nagyon lenyűgözték a gyors gépek, és úgy döntött, hogy ő maga is kipróbálja milyen az, amikor egy ember az úr egy négykerekű gépezet felett, ezért egyik este elcsente édesapja autóját. Néhány évvel később úgy emlékezett vissza az esetre, hogy mindössze 30 kilométeres óránkénti sebességgel, amit persze sokan nem hittek el neki. A lelkesedése az évek során sem csökkent, és még a hadsereg főparancsnokának a szavai is leperegtek róla. Nuvolari az olasz hadseregnél egy ideig pilótaként szolgált, ahol a feladatkörébe tartozott a mentő- és teherautók vezetése, valamint a magas rangú tisztek fuvarozása. Egy napon letért az útról, amiért a parancsok nagyon megharagudott rá, és közölte vele, hogy nem alkalmas a vezetésre. Az fiatal olasz úriember ügyet sem vetett felettese szavaira, aki néhány esztendő múlva méltán vált hazája büszkeségévé, mindenki tisztelte. Hazai közönségét már maga a látvány elkápráztatta, ahogyan Nuvolari a piros Alfa Romeo fakormányát fogva száguldozott az aszfalton. Élő legendává vált, akit még a szőrös szívű Enzo Ferrari is a szívébe zárt.

Nuvolari sok versenyzőtársához hasonlóan babonás volt. A versenyek során sárga pulóvert viselt, talizmánja, egy hímzett szív, mindig nála volt. A költő Gabriele d’ Annunzio egy arany teknősbéka brosst ajándékozott neki, amelyet szintén minden megmérettetésre magával vitt, s amely később Nuvolari egyik szimbólumává vált. 1917. november 10-én házasságot kötött Carolina Perinával, aki alig egy esztendővel később életet adott Nuvolari első gyermekének, Giorgionak.

Autóversenyzői pályafutását megelőzően Nuvolari két keréken állt rajthoz, de ezzel egy időben már néhány autós megmérettetésen is részt vett. Az 1926-os esztendő igen eseménydús volt a 33 esztendős olasz úriember életében. A Bianchi 350 volánjánál szinte minden fontosabb versenyen elsőként ért célba. Egy év leforgása alatt háromszor szenvedett balesetet, azonban a bátor pilótát ez nem tántorította el a versenyzéstől. Az első Mille Miglián 1927-ben tizedikként ért célba egy Bianchi volánja mögött, majd két másik versenyen a saját Bugattijával két győzelmet szerzett. Ezt követően saját csapatot alapított Mantovában, s négy Bugattit vásárolt, amelyből kettőt továbbadott Cesare Pastore-nak, valamint a későbbi nagy riválisának, Achille Varzinak, aki hosszú éveken keresztül megakadályozta, hogy az Auto Union szerződést kössön vele. Nuvolari nem invesztált túl nagy összeget a csapatba, ezzel szemben szinte minden versenyt megnyert, amelyeken a Bugattival állt rajthoz. Május 11-én, kilenc nappal Nuvolari második gyermekének, Antonionak a születését követően a Scuderia Nuvolari megszerezte első győzelmét, természetesen Tazio Nuvolarival a volánnál. Nem sokkal később a Tripoli Nagydíjon újból diadalmaskodott, majd Veronában egy újabb győzelemmel lett gazdagabb. Ezen elsőségét versenyzőtársa, Pierto Bordino emlékének ajánlotta, aki Alexandriában egy edzés során halálos balesetet szenvedett.

Az 1929-es esztendő volt Nuvolari pályafutásának legnehezebb időszaka, mivel akkoriban még saját magát menedzselte, ami nagyon drága mulatság volt. Nuvolari tehetségére még Mussolini is felfigyelt, aki személyesen követelte, hogy az Alfa Romeo olyan autót építsen Nuvolarinak, amivel legyőzheti az Ezüstnyilakat. Ekkor építették meg a 308-as típusú versenyautót, amelyet Nuvolari Dél-Franciaországban a darabjaira tört. Nagy szerencsével csak kisebb égési sérüléseket szenvedett, de megfogadta, hogy soha többet nem fog Alfa Romeot vezetni, és a visszavonulását fontolgatta.

Egy valaki azonban nem hagyta, hogy Nuvolari eltűnjön az autóversenyzés porondjáról, és arra kérte régi barátját, hogy térjen vissza az Alfa Romeo csapatához. Végül sikerült rábeszélnie Nuvolarit arra, hogy folytassa a versenyzést, amely döntése igen helyesnek bizonyult. A negyedik Mille Miglián Nuvolari elsőként ért célba, amellyel hatalmas elismerést szerzett hazájában. A verseny második napján Achille Varzi, aki a másik Alfa Romeot vezette -három perccel Nuvolari előtt autózott, azonban az összidőt tekintve hátrébb volt- a reggeli szürkületben látta olasz társa fényszóróit, és azt gondolta, hogy ez a verseny már elveszett. A fények hirtelen eltűntek, ezért Varzi abban bízott, hogy Nuvolari kiesett. 48 kilométerrel a cél előtt dudaszó és lámpavillogás lepte meg. Nuvolari mögötte volt, kikapcsolt fényszórókkal. A győzelme után Nuvolarit hazájában már hősként tisztelték. Ebben az esztendőben az Alfa Romeo volánjánál öt másik győzelmet is szerzett, amelyek még népszerűbbé tették.

Az elkövetkezendő esztendő is bővelkedett a sikerekben, és bár Mille Miglián csupán kilencedikként ért célba, a május 10-én Palermo-ban rendezett Targa Florion ismét ő vitte el a pálmát. Összesen hét győzelmet szerzett, így 1932-re már ünnepelt sztár volt. A Mille Migliát nem sikerült befejeznie, azonban április 17-én Monaco-ban elsőként haladt át a célvonalon, ami mindenért kárpótolta rajongóit. Ekkor kapta a később a szimbólumává vált teknősbéka brosst is Gabriele d’ Annunziotól, az alábbi kísérőszöveggel: "A világ leggyorsabb emberének a leglassabb állatka”. A Monaco Nagydíjat a Targa Florio követte, amelyre Enzo Ferrari retúr vonatjegyet vett Nuvolarinak, aki megpillantva ezeket így szólt neki: "Ferrari, csak az oda útra kellett volna jegyet venned nekem, mivel aki versenyezni indul, annak számolnia kell azzal, hogy egy fadobozban hozzák vissza." A Targa Florio május 8-án került megrendezésre, ahol Nuvolari utasa Hardie Mambelli volt. A megmérettetést megelőzően Nuvolari így szólt utasához: "Ha kiáltok, az azt jelenti, hogy veszélyben vagyunk, ezért ekkor majd bújjál a műszerfal alá, hogy egy esetleges ütközés során ne sérülj meg."

A versenyt követően a szerencsétlen Mambelli elmondta, hogy Tazio már az első kanyartól kezdve végéig kiáltott, és csak az utolsóban fejezte be, így az egész verseny során a műszerfal alatt tartózkodott.

A Targa Floriot követően Nuvolari az Alfa Romeo volánjánál még négyszer diadalmaskodott az 1932-es esztendőben.

A világgazdasági válság mindenre kihatással volt, így az autóversenyzésre is. A rendezők az 1,5 literes autók rajthoz állását szorgalmazták. Antonio Ascari, Resta, Jimmy Murphy és Joe Bolger halálát követően újra előtérbe kerültek a biztonsággal kapcsolatos kérdések. Az American Automobile Club megpróbálta visszaszerezni az autógyártókat, mialatt Európában minden jelentkező részvételét jóváhagyták.

1933-ban Németországban Hitler átvette a hatalmat. Az új német kancellár imádta a gyors autókat, így az autóversenyezést is a nemzeti szocializmus propagandájának emelvényeként használta. AZ Ezüstnyilak a német kormány támogatását élvezték, azonban a nemzetközi versenyeken mégis az olaszoké volt a főszerep.

Az Alfa Romeo számára sok sikert hozott az új esztendő, amely Tuniz-ban vette kezdetét, ahol Nuvolari és Borzacchini játszották a főszerepet. A március 26-án szerzett győzelmét követően Nuvolari a Mille Miglián is nagyszerű teljesítményt nyújtott, így az április 9-én véget érő két napos megmérettetést követően ő vihette el pálmát. A Tripoli Nagydíjon csak egy hajszálon múlott, hogy a Bugatti versenyzője diadalmaskodott az alacsony olasz pilóta felett. Április 30-án Alexandriában Nuvolari egy újabb győzelemmel lett gazdagabb, amelyet még három másik követett az Alfa Romeo-val. A július 9-én rendezett Belga Nagydíjon már a Bugatti színeiben állt rajthoz, amelyet meg is nyert.

1934-ben új szabályokat léptettek életbe, amelyek értelmében az autók maximális tömege nem haladhatta meg a 750 kilogrammot. A Mercedes súlya 751 kilogramm volt, ezért Alfred Neubauer lekapartatta a lakkot az autóról egészen a lemezekig. Innen kapták az Ezüstnyíl elnevezést. Európai versenypályákon a német autógyártóknak meghatározó szerepe volt. A német vezetőség támogatása az Auto Union és a Mercedes csapatok között oszlott meg. Ez gyors technikai előrelépéshez, a teljesítmény és a sebesség növeléséhez, valamint nagyobb látványossághoz vezetett. Nuvolari az április 22-én, Alexandriában rendezett verseny során súlyos sérüléseket szenvedett, azonban annak ellenére, hogy egy hónap elteltével is mankóval közlekedett, a berlini Avus versenypályán megrendezésre került megmérettetésen már rajthoz állt, amelyet ötödikként sikerült befejeznie a Maserati volánjánál. Már-már úgy tűnt, hogy ebben az esztendőben nem terem babér az olasz pilóta számára, amikor október 14-én Modenában, majd egy héttel később Nepálban is ő győzedelmeskedett.

Az 1935-ös esztendőben Nuvolari még a halhatatlanok listájára is feliratkozott. A Német Nagydíjra, amelyre július 28-án került sor, Nuvolari már négy győzelemmel a tarsolyában érkezett meg. Az Alfa Romeo teljesítménye közel száz lóerővel gyengébb volt, mint a német autóké, azonban az olasz sztárpilótának a nem túl kedvező körülmények ellenére is sikerült futamot nyernie.

A versenyt 300.000 néző kísérte figyelemmel, és Hitler Birodalmi Márkák százezreivel támogatta a Mercedes és az Auto Union csapatait, ezért a németek bíztak abban, hogy saját autóik viszik el a pálmát ezen a megmérettetésen.

Az első kör után Nuvolari Caracciola mögött volt, a kilencedik körre azonban Bernd Rosemeyer, Fagioli és Chiron mögé esett vissza egy kerékcserét követően.
Ebből a kilátástalan helyzetből az olasz versenyzőnek sikerült felzárkóznia a második helyre, majd az utolsó körben a tizenöt másodperces hátrányát is ledolgozta, amivel német közönség előtt diadalmaskodott.

Egyes elmondások szerint mindenképpen német győzelemre számítottak, ezért nem volt bekészítve az olasz himnusz lemeze, azonban Nuvolari mindig magánál hordott egyet, s így volt ez ezen a vasárnapon is, ezért Hitler csalódottságára az ünneplés sem maradt el.

Az 1936-os esztendő újabb sikereket hozott Nuvolarinak, aki Barcelonában, Milánóban, Modenában és New York-ban a Vanderbilt kupán is győzelmet aratott. A legelső Magyar Nagydíjra június 26-án került sor a Népligetben, amelyen Nuvolari ismét diadalmaskodott az Ezüstnyilak felett.

Nuvolari pályafutása során többször tett tanúbizonyságot hatalmas akaraterejéről. Nuvolari az 1937-es Vanderbilt kupára készült, amikor Olaszországból táviratot kapott, amelyben az állt, hogy elsőszülött gyermeke, Giorgio szívizomgyulladásban elhunyt. A fiú szeptemberben töltötte volna be 19. életévét. Az elmúlt évek sikerei már igen messzinek tűntek, Nuvolari nagyon szenvedett gyermeke elvesztése miatt, és a verseny során sem alakultak túl kedvezően az események az olasz pilóta számára. Az Alfa Romeo tüzet fogott, azonban sikerült kiszabadítani a magát a lángok rabságából. Mivel ebben az esztendőben a német autógyártók uralták az autóversenyek mezejét, Nuvolari számára sem nagyon termett babér. Mindössze egy győzelmet szerzett június 20-án Milánóban.

Az 1938-as esztendőben Nuvolari mindössze egy versenyen állt rajthoz az Alfa Romeo színeiben, ahol az autó ismét tüzet fogott, aminek következtében az olasz újabb égési sérüléseket szenvedett. Az Auto Union egyik legkiválóbb versenyzője, Bernd Rosemeyer életét vesztette, amikor világrekordot szeretett volna felállítani. A német pilóta megüresedett helyére az Auto Union Nuvolarit szerződtette, ahol három győzelmet szerzett csapatának. Az Auto Union számára a szeptember 3-án Belgrádban aratott diadal volt a legfontosabb, ugyanis ez volt a legendás autógyártó vállalat utolsó sikere.

A második világháborút követően 1946. május 12-én Marseille-ben állt újra rajthoz egy Maseratival. Egy hónappal a versenyt megelőzően Nuvolari családjában egy újabb tragédia történt. Április 11-én második gyermeke, Alfredo is elhunyt. Tazio Nuvolari a versenyzésbe menekült a fájdalmai elől, és talán némileg vágyott is a halára, ezért tette kockára életét versenyről versenyre.

Utolsó győzelmét az 1947. július 13-án megrendezésre került versenyen szerezte meg, amivel olaszok millióinak a szívébe lopta be magát, amelyet a Ferrari Tipo 12SS volánjánál ért el. Ahogy teltek a hónapok és az évek, Nuvolari egyre visszahúzódóbb lett, végül teljesen magába zárkózott. Utolsó autóversenyén, 1950. április 10-én egy Cisitalia-Abarth sportautóval állt rajhoz a Palermo-ban rendezett hegyiversenyen, ahol ötödikként fejezte be a megmérettetést.

Pontosan ötven esztendővel ezelőtt, 1953. augusztus 11-én örökre távozott az élők sorából.

A temetést követően a Nuvolari villába vezető úton az egyik alkalmazott így szólt Enzo Ferrari-hoz: "Köszönjük, hogy eljött. Még egy olyan ember, mint Nuvolari nem fog születni."