A McLaren ekkorra Ron Dennis vezetésével rohamos fejlődésnek indult: már volt turbó motorjuk (Porsche) és most már két élpilótájuk is. Lauda képviselte a tapasztalatot, Prost volt a feltörekvő fiatal. Remek kombináció! Az időmérő edzéseken általában az ifjú dinamika győzött: Prost gyorsabb volt Laudánál. A versenyeken azonban kiegynsúlyozottak voltak az erőviszonyok.

Alain lelkivilágának nagyon jót tett, hogy megnyerte az 1984-es szezon első versenyét Brazíliában. Utána második lett Kyalamiban Lauda mögött, Zolderben mindkét McLaren-versenyző kiesett, Imolában ismét Prost nyert.

Május 12-én az új Nürburgring megnyitója alkalmából rendeztek egy gálaversenyt, ahol a meghívott pilóták ugyanolyan autóval - egy Mercedes 190 E-vel - álltak rajthoz. Prost csak a 15. helyen végzett, ám csak azért ennyire hátul, mert az első körben ütközött egy rendkívül ambiciózus Forma-1-es újonccal, bizonyos Ayrton Sennával, aki meg is nyerte ezt a futamot. Persze ennek a versenynek és az ott történteknek akkor még senki sem tulajdonított igazán nagy jelentőséget...

A Forma-1-es szezon Franciaországban folytatódott, ahol Alain csak a hetedik helyen végzett, miközben Lauda nyert. Aztán jött az 1984-es év talán legbotrányosabb futama - és a botrány egyik főszereplője Alain volt:
A Monacói Nagydíj esőverseny volt. Alain Pironi balesete óta gyűlölte az esőversenyeket, de azért derekasan próbálta megőrizni első helyét, amelyet az időmérő edzésen szerzett meg (pole). Ennek ellenére egy idő után megelőzte Nigel Mansell (Lotus-Renault), de aztán az angol rá is fizetett a merész tempóra: mindössze néhány kört töltött az élen, mielőtt kicsúszott volna. Prost ismét az élen volt, de nem ő volt a verseny sztárja, hanem Senna (Toleman-Hart), aki a hetedik helyről indult és rettenetes körülmények között úgy vágta át magát a mezőnyön, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lett volna. A 20. körben a brazil már második volt, de még majd 34 másodperccel maradt el Prosttól. Tizenegy kör múlva azonban már csak 7,4 másodperc volt a különbség. Nem volt kétséges, hogy előbb-utóbb ő is és a mögötte hajtó német Stefan Bellock (Tyrrell) is beéri és megelőzi Prostot. Ekkor azonban a versenyigazgató, az egykori Forma-1-es pilóta, Jacky Ickx elővette a piros zászlót és az időjárási körülményekre hivatkozva lenintette a versenyt. Prost nyert tehát Senna előtt, de Ickx döntésének jogosságát sokan megkérdőjelezték ugyanis a versenyen korábban uralkodtak rosszabb időjárási körülmények is, mint a leintés pillanatában. Ickx a mai napig állítja, hogy semmiféle hátsó szándék nem vezérelte és neki mindegy volt, hogy Prost nyer vagy Senna - ő csak azt figyelte, hogy mennyien csúsznak ki, pördülnek meg és történetesen a 31. körben gondolta úgy, hogy ideje véget vetni a roncsderbinek. Ennyi és nem több. A Forma-1-es közvélemény természetesen erősen megoszlik a dolog kapcsán. Tény azonban, hogy mivel a futamot idő előtt intették le, mindenki csak a helyezéséért eredetileg járó pontszámok felét kapta - így Prost 4,5 pontot a győzelemért - és ez Alain-nek végül majd nagyon sokba fog kerülni...

Montrealban Nelson Piquet (Brabham-BMW) nyert Lauda és Prost előtt. Detroitban Alain ötödik lett a pályán, majd negyedik a zöld asztalnál, miután Martin Brundle-t (Tyrrell-Ford) utólag műszaki szabálytalanság miatt diszkvalifikálták előle. Dallasban kiesett, akárcsak Brands Hatch-ben, ahol Lauda nyert. Ekkor már világosan látszott, hogy a világbajnokság a két McLaren-pilóta között fog eldőlni.

Hockenheimban Prost nyert Lauda előtt, Ausztriában - hazai pályáján - Lauda nyert, Alain kiesett. Zandvoortban Prost nyert Lauda előtt, aztán Monzában Lauda nyert, míg Alain kiesett. Két versennyel a világbajnokság vége előtt Lauda vezetett 63 ponttal, Prostnak pedig 52,5 pontja volt. Még semmi nem dőlt el! A következő versenyen, a Nürburgringen eldőlhetett volna, ám ehelyett szorosabb lett az állás: Prost nyert, Lauda viszont megpördült és csak a negyedik helyen ért célba. Niki már csak 66-62,5 arányban vezetett az utolsó verseny előtt. Ám ez még mindig azt jelentette, hogy Estorilban Laudának elég volt a második hely a világbajnoki címhez.

Prost helyzete nagyon jónak tűnt az időmérő edzés után: ő a második rajtkockából indulhatott, míg Lauda a tizenegyedikből! Alain remekül vezetett a versenyen, nyert és többet nem is tehetett volna a világbajnoki címért ezen a napon, ám pechjére Lauda pályafutása egyik legjobb teljesítményével felküzdötte magát a számára szükséges második helyre és ezzel megszerezte harmadik világbajnoki címét. A végső állás: 72 pont Laudának, 71,5 Prostnak - minden idők legszorosabb világbajnokságában! Ha ott Monacóban csak a második helyen intik le Prostot, de teljes pontszámmal... De a sportban - mint tudjuk - nincs "ha".

Lauda a verseny után azzal vigasztalta a könnyeivel küszködő Alain-t, hogy meggyőződése: 1985 Prost éve lesz. A tehetsége - ez már világosan látszott - megvolt a világbajnoki címhez, 1984-ben Lauda csupán nagyobb tapasztalatával győzte le. Arra mindenképpen jó volt a Niki mellett töltött szezon, hogy megtanulja hogyan kell higgadtan, taktikusan versenyezni és a lehető legkevesebb kockáztatással a lehető legjobb eredményeket elérni.

Az első világbajnoki cím! - 1985

Az 1985-ös McLaren-Porsche - tervezője, John Barnard bevallása szerint - nem volt olyan jó, mint az 1984-es. De azért még mindig elég jó volt ahhoz, hogy a világbajnoki címért lehessen vele küzdeni. Abban az időben sarkalatos pontja volt a Forma-1-es versenyzésnek az üzemanyaggal való takarékoskodás (mivel szabályozták, hogy egy futamon maximum mennyit lehet felhasználni) és a gumik óvása. Prost mindkét területen kiváló volt.

Alain remekül kezdte a szezont, amikor megnyerte a Brazil Nagydíjat Michéle Alboreto (Ferrari) és Elio de Angelis (Lotus-Renault) előtt. Aztán kiesett Portugáliában, diszkvalifikálták Imolában, majd újra nyert Monacóban Alboreto előtt. Montrealban harmadik lett Alboreto és Stefan Johansson (Ferrari) mögött. Aztán Detroitban kiesett, Paul Ricard-on harmadik lett Nelson Piquet (Brabham-BMW) és Keke Rosberg (Williams-Honda) mögött. Angliában nyert Alboreto előtt, aztán Németországban fordított volt a helyzet: Alboreto győzött, Prost a második helyen végzett. Ausztriában újra Prosté volt a győzelem Ayrton Senna (Lotus-Renault) és Alboreto előtt. Hollandiában Lauda győzött, Prost lett a második. Nikinek ez volt az első győzelme egy olyan szezonban, amelyet már rendkívül motiválatlanul "küszködött" végig - Zandvoortig mindössze öt pontja volt, miközben csapattársa, Prost vezette a világbajnokságot. Az osztrák legenda ekkorra már eldöntötte, hogy az év végén visszavonul és idejét teljesen légitársaságára, a Lauda Air-re szánja. Fejben talán már inkább ott járt, mint a versenypályákon...

Prost annál inkább koncentrált: Monzában újra nyert - miközben legnagyobb vetélytársa, Alboreto kiesett. Spa-ban - szokás szerint - esett az eső, ezért Alain nem volt hajlandó többet kockáztatni, mint amire feltétlenül szüksége volt: Senna nyert Nigel Mansell (Williams-Honda) előtt, Prost pedig harmadik lett. Ő nem rövid távra (a verseny), hanem hosszú távra (a világbajnokság) gondolkodott és mivel Alboreto kiesett, a fontos most a célbaérés volt és hogy néhány ponttal növelje előnyét vetélytársával szemben.

Brands Hatch-ben az Európa Nagydíjon Alboreto ismét kiállt (motorhiba miatt). Alain a negyedik helyen ért célba és ez elég is volt számára ahhoz, hogy előnyét behozhatatlanra növelje a világbajnokságban! Végre beteljesült az álom és világbajnok volt! A verseny után azért még eleresztett egy fricskát a Renault felé, amikor szándékosan kihangsúlyozta, hogy angol kasztnival és német motorral nyert - nem pedig franciával. Utólag nézve igazi szerencse volt, hogy a Renault 1983 végén kitette: 1985-ben a francia csapat legjobb pilótája, Patrick Tambay a világbajnokság tizenegyedik helyén végzett 11 ponttal. Ezzel szemben Alain a McLarennél világbajnok volt 73 ponttal és öt futamgyőzelemmel...

Miután Brands Hatch-ben besöpörte a világbajnoki címet, még hátra volt két futam az évből: Kyalamiban harmadik lett, Adelaide-ben pedig kiesett - de ennek már nem sok jelentősége vol.

Címvédés a Williams-Hondák ellen - 1986

Miután Lauda visszavonult, 1986-ra Keke Rosberg lett Prost csapattársa. Rosberg ezt a szezont levezető évnek szánta - már tudta, hogy a végén vissza fog vonulni, ám - amint mondta - szeretett volna előtte a Williams mellett még egy csúcsistállót kipróbálni. A finn viszonya nem volt rossznak mondható Alainnel, de azért konfliktusok itt is voltak: főleg amiatt, mert Keke úgy érezte, hogy az ő véleményére és igényeire kevésbé figyelnek oda a mérnökök. Ennek tulajdonította azt is, hogy miközben Prost a világbajnoki címért küzdött, addig neki legjobb helyezése az év során monacói második helye volt, egyébként pedig rengeteg alkalommal kiesett, miközben Prostnak alig volt műszaki hibája. Ugyanakkor azt Rosberg is elismerte, hogy Prost gyorsabb és ügyesebb volt nála. Ha pedig így volt, akkor valahol természetes is, hogy a mérnökök inkább rá figyeltek. Ez mindig is így volt a Forma-1 története során - és ebből mindig is sok konfliktus és vita származott...

Az év első versenyét Brazíliában Nelson Piquet (Williams-Honda) nyerte Aryton Senna (Lotus-Renault) előtt. Mindkét McLaren kiesett. Spanyolországban Prost Senna és Nigel Mansell (Williams-Honda) mögött lett harmadik. Imolában Prost nyert Piquet és az ifjú Gerhard Berger (Benetton-BMW) előtt. Aztán Monacóban tökéletes hétvégét tudhatott maga mögött: pole, leggyorsabb kör, győzelem. Belgiumban Mansell nyert, Alain csak a hatodik helyen végzett. Kanadában második volt Mansell mögött. A Williams-Hondák egyértelműen a szezon leggyorsabb autóinak tűntek. Prostnak minden taktikai érzékére és a híres kiegyensúlyozott versenyzésére volt szüksége ahhoz, hogy versenyben maradhasson velük.

Detroitban Senna nyert Jacques Laffite (Ligier-Renault) előtt, Prost a harmadik helyen végzett. Aztán Franciaországban második volt Mansell mögött, majd harmadik Angliában Mansell és Piquet mögött. Ebben a pillanatban úgy tűnt, hogy 1986 Mansell éve lesz. Vagy Piquet-é, aki a következő két versenyen visszavágott csapattársának és nyert. Prost mind Németországban (hatodik hely), mind az új Hungaroringen (kiesés) csak mellékszereplő volt.

Aztán Ausztriában visszahozta reményeit, amikor nyert, miközben egyik Williams sem ért célba. Monzában kiesett - Piquet nyert Mansell előtt. Portugáliában második lett Mansell mögött, azután Mexikóban újra második volt - ezúttal Berger mögött. A döntés Adelaide-re maradt, ahol még három pilótának volt esélye a világbajnoki címre: Mansellnek, Piquet-nek és Prostnak.

Rosberg - aki utolsó versenyét futotta - a verseny előtt ígéretet tett Prostnak, hogy amennyiben teheti, segíteni fogja őt a csapatérdeket szem előtt tartva. Azonban erre nem volt alkalma. A rajttól Mansell jött el a legjobban, őt Senna és Piquet követte. A hetedik körben már más volt a sorrend: Rosberg az élre tört, Prost pedig megelőzte Sennát és ezzel a negyedik volt. A két McLaren-pilóta között Piquet és Mansell autózott. Prost ezután megelőzte Nigelt, majd amikor a 23. körben Piquet megpördült és visszaesett a negyedik helyre, Alain már második volt Rosberg mögött. Ekkor azonban defektet kapott a jobb első gumija és - noha nem tervezett boxkiállást - ki kellett állnia. A kerékcsere 17 másodpercig tartott és a negyedik helyre tudott visszaállni Rosberg, Mansell és Piquet mögé. Rosberg előnye 30 másodperc volt a két Williams előtt, de úgy döntött, hogy beváltja ígéretét Prostnak és el kezdett lassítani, hogy segíteni tudjon csapattársának. Ez a segítség azonban sosem érkezett meg a francia pilóta számára: Rosberg a 63. körben defekt miatt kiesett. Úgy tűnt a Goodyear az előzetes számítgatásokkal ellentétben nem bírja ki a teljes versenytávot: és nemcsak a két McLaren-, hanem a két Williams-pilóta is ilyen gumikkal rendelkezett...

Piquet közben az élre tört, s Prost is megelőzte Mansell-t, akinek azonban még a harmadik hely is elég lett volna a világbajnoki címhez. De ezt valóban csak feltételes módban mondhatjuk, ugyanis a Goodyear tévedésének következménye őt is utolérte: majdnem 300 km/h-s sebességnél defektet kapott és kiesett. Már csak Piquet és Prost volt versenyben a világbajnoki esélyesek közül. A brazil állt az élen, de mivel gumijai neki is elkoptak és defekttel fenyegettek, kénytelen volt beiktatni egy boxkiállást. Prost került az élre és innentől kezdve nem engedte ki kezéből a győzelmet és a világbajnoki címet. Az üzemanyagmutató negatív tartományban volt, amikor célba ért - Prost kockáztatott, de bejött. Összesen 72 pontott szerzett és négy futamot nyert az év során. Piquet ugyan öt győzelmet aratott, de két ponttal elmaradva Prosttól a második helyre szorult. Mansell hátránya három pont volt a világbajnokhoz képest.

Második világbajnoki címével Prost egyben sporttörténelmet is írt: addig ugyanis mindössze három versenyző volt a Forma-1 történetében, aki világbajnoki címét a következő évben meg tudta védeni: Alberto Ascari (1952, 1953), Juan Manuel Fangio (1954, 1955, 1956, 1957) és Jack Brabham (1959, 1960). Immár Alain Prost is ott volt ebben a sorban.

Williams-dominancia 1987-ben

1987-re a svéd Stefan Johanssont kapta csapattársul, aki azonban nem volt egy kategóriában vele. A McLaren pedig már nem volt egy kategóriában a Williams-Hondákkal, amelyek taroltak ebben az évben...

Prost ezzel együtt győzelemmel nyitotta az évet Brazíliában, aztán az imolai kiesés után újabb győzelem jött Belgiumban. Ezt követően azonban egyre inkább mellékszerepbe kényszerült Piquet és Mansell csatájának árnyékában. Monacóban kilencedik lett, Amerikában és Franciaországban harmadik, aztán Angliában és Németországban kiesett. Magyarországon újra harmadik volt, Ausztriában hatodik, Monzában mindössze tizenötödik. Portugáliában végre újra nyerni tudott, Spanyolországban második volt Mansell mögött. Ez volt utolsó pontszerzése az évben. Mexikóban kiesett, Japánban hetedik lett, Ausztráliában újra kiesett. Összesen 46 pontot gyűjtött az 1987-es esztendőben, három futamot nyert és negyedik lett Piquet, Mansell és Ayrton Senna (Lotus-Honda) mögött.

Az 1987-es Olasz Nagydíjon bejelentették, hogy a McLaren Ayrton Sennát szerződtette le 1988-ra Prost mellé. Senna saját tehetségén kívül még valamit magával hozott, amit a McLaren nagyon akart: a Hondát, melynek embereivel remek kapcsolatot alakított ki a Lotusnál. Ekkor még mindketten udvarisasan nyilatkoztak egymásról és nem lehetett tudni, hogy a Forma-1-es történelem egyik legviharosabb csapattársi viszonyának néznek elébe.

1988: Senna-Prost: 1-0

Az 1988-as szezon Prost győzelmével kezdődött Brazíliában, ahol Sennát kizárták mert a megismételt rajt után átült a tartalék autójába, ami tilos. Imolában Senna nyert Prost előtt. Monacóban is a brazil vezetett, de egy pillanatra kihagyott a figyelme, a korlátnak ütközött és kiesett. Prost nyert. A verseny utáni gálán Ron Dennis azt találta mondani, hogy bizonyára Senna autójával volt valami baj, mert a brazil nem hibázhatott. Prost úgy érezte, hogy ezzel a mentegetéssel a csapatfőnök Senna oldalára állt és sértőnek találta mindezt saját magára nézve...

Mexikóban Prost nyert Senna előtt s ezzel a feszültség fokozódott kettejük között, hiszen Senna nem tudta egykönnyen elfogadni a vereséget. A világbajnokság egyébként is csak kettejükről szólt, hiszen a McLaren-Honda ebben az éveben verhetetlennek bizonyult. A következő futamok is ennek megfelelően alakultak: Kanadában Senna nyert, Prost második lett; az Egyesült Államokban ugyanez ismétlődött; aztán Franciaországban Prost visszavágott és nyert Senna előtt.

A Brit Nagydíjat Senna nyerte, Prost pedig a 25. körben kiállt az esőversenyen. Újra a Pironi-féle baleset emléke kísértett és Prost nem volt hajlandó kockáztatni, még ha ezzel magára is vonta a média egy részének megvetését. Azoknak az újságíróknak a megvetését, akik sosem ültek Forma-1-es versenyautóban ilyen időjárási körülmények között...

Németországban, Magyarországon és Belgiumban Senna nyert Prost előtt. Monzában Prostnak a rajttól kezdve gondjai voltak az autójával és sejtette, hogy nem fog végigérni. Ennek ellenére igyekezett a maximumot kihozni a helyeztből: nyomás alatt tartotta Sennát, hogy a brazil ne tudjon takarékoskodni az üzemanyaggal és még a cél előtt elfogyjon. Végül erre nem lett szükség, hiszen Senna ütközött a lekörözött Jean-Louis Schlesserrel (Williams-Judd) és kiesett. Prost pedig a már előre megsejtett műszaki hiba miatt esett ki. Mivel a két McLaren nem ért célba ez volt az év egyetlen versenye, amikor nem a wokingiak ünnepelhettek győzelmet, hanem Gerhard Berger révén a Ferrari.

Estorilban először kerültek igazán felszínre a mélyben húzódó feszültésgek Prost és Senna között. Már a rajtnál kemény csatát vívtak egymással, melyből Senna került ki győztesen. A brazil haladt elől, Prost követte. Az első kör végén, miután újra befordultak a célegyenesbe Senna balra húzódott, Prost pedig meglátta a kínálkozó rést jobb oldalon. Bebújt a brazil mellé. Amikor ezt Senna meglátta, elkezdte jobbra húzni az autóját úgy, hogy a 250 km/h sebességnél majdnem a boxutca falához szorította Prostot. Aztán az első kanyarban a belül lévő Prost volt az, aki "rálegyezett" a kívülről bekanyarodni készülő Sennára, így a francia fordult elsőként és megszerezte a vezetést, majd megnyerte a versenyt. Senna végül hatodik lett.

Prost nagyon megrökönyödött azon a minden áron való győzni akaráson, amelyet Sennában meglátott, amikor a brazil majdnem a falhoz nyomta - nemcsak saját életüket, de a boxutcában lévőkét is kockára téve egy pillanatra. Alain kijelentette, hogy neki ilyen áron nem kell a világbajnoki cím, s ha Sennának ez ennyire fontos, hát legyen az övé...

Spanyolországban azonban ismét Prost nyert, miközben Senna negyedik lett. Aztán eljött a Japán Nagydíj, ahol, noha Prost vezetett öt ponttal, Sennának volt esélye megnyerni a világbajnokságot az akkori pontrendszer miatt, amely csak a legjobb tizenegy eredményt számította be a végeredménybe. A brazil indult a pole-ból, de leragadt a rajtrácson, így csak tizenharmadikként fordult be az első kanyarba. Prost vezetett. Ez azonban Senna napja volt. Könnyedén vágta magát keresztül a mezőnyön és a 27. körben már Prost mögött volt. Aztán a célegyenesben egyszer csak kivágott a francia szélárnyékából és megelőzte. Senna végig megőrizte a vezetést, Prost második lett, s ezzel eldőlt a világbajnokság Ayrton javára.

Hátra volt még az Ausztrál Nagydíj Adelaide-ben, ahol Prost nyert Senna előtt. Alain számára egyértelműen hátrányos volt a "11-legjobb-eredmény" pontszámítási módszer, hiszen ha minden eredmény beszámított volna, akkor fölényesen - tizenegy pontos előnnyel (összesen 105 ponttal) - ő nyerte volna az 1988-as világbajnokságot... Így azonban három ponttal (összesen 87 pontja volt) elmaradt csapattársától...

Prost gratulált neki, hiszen ekkoriban még viszonylag normális volt viszonyuk Sennával - kivéve az estorili esetet és azt, hogy Prost egyre inkább kezdett gyanakodni, hogy Senna jobb motort kap a Hondától, mint ő (Ayrton tizenhárom pole-t szerzett az évben, míg Prost csak hármat).

Ezek a problémák ekkor azonban még csak a felszín alatt húzódtak. A vihar 1989-ben tört ki...

Prost visszavág - 1989

Az év első versenyét, némi meglepetésre Nigel Mansell (Ferrari) nyerte, míg Prost a második, Senna pedig - egy ütközés után - a tizenegyedik helyen ért célba.

Az 1989-es imolai verseny két dologról marad emlékezetes. Az egyik Berger hatalmas bukása a Tamburello-kanyarban, amelyet azonban viszonylag könnyedén megúszott. A másik pedig a "vég kezdete" Prost és Senna kapcsolatában. A futamon a külső szemlélő semmit sem sejthetett. Csupán annyi történt, hogy Prost - a második rajt után - ugyan lerajtolta a pole-ból induló Sennát, de aztán a brazil visszaelőzte a franciát a Tosa-kanyarban, elhúzott tőle és megnyerte a versenyt. Hogy nem volt ennyire egyszerű az ügy azt jelezte, hogy Prost nem jelent meg a verseny utáni sajtótájékoztatón. Mint utóbb kiderült Alain dühös volt Sennára, mert szerinte a brazil felrúgta azt a megállapodásukat, hogy nem támadják egymást az első kanyarban. Ayrton azonban teljesen másként értelmezte ezt a megállapodást, mint csapattársa. Úgy vélte, hogy az csak és kizárólag az első kanyarra vonatkozott, ő pedig már a kanyar előtt Prost előtt volt...

Prost nem volt hajlandó elfogadni ezt a magyarázatott és olyannyira becsapva érezte magát, hogy visszavonulással fenyegetőzött - mint oly gyakran ha valami nem tetszett neki. Ron Dennis igyekezett békebíróként fellépni pilótái között és rávette Sennát, hogy kérjen bocsánatot Prosttól. A brazil ezt meg is tette egy tesztelésen, de később elmondta, hogy nem meggyőződésből, csupán a békesség kedvéért. Véleményét azonban továbbra is fenntartotta az esetről. Mint ahogy Prost is ragaszkodott a saját nézetéhez és ennek egy francia lapban meglehetősen kemény szavakkal adott hangot, amikor "nem becsületes embernek" nevezte Sennát. Valószínűleg innentől váltak visszafordíthatatlanná a kettejük között zajló negatív folyamatok és szinte kezelhetetlenné kapcsolatuk. Mindketten kijelentették, hogy a feltétlenül szükséges érintkezésen kívül nem kívánnak szóba állni a másikkal...

Monacóban Senna nyert Prost előtt, majd Mexikóban is a brazilé volt a futamgyőzelem, miközben Prost az ötödik helyen végzett. Az Egyesült Államok Nagydíját Prost nyerte, Senna kiesett. Kanadában mindkét McLaren kiesett, Thierry Boutsen (Williams-Renault) nyert. A Francia Nagydíjat Prost nyerte a pole pozícióból, Angliában pedig szerencséje volt, amikor Senna öt körrel a verseny vége előtt kiesett előle így ő nyerni tudott. Németországban ennek ellenkezője történt: ott Prost vezetett szinte végig, amikor három körrel a futam vége előtt műszaki gondjai támadtak, lelassult, Senna pedig elment mellette. Alain a második helyet azért még megmentette. A Magyar Nagydíj Nigel Mansell (Ferrari) nagy versenye volt. Senna második lett, Prost negyedik. A Spa-i vizes pálya Ayrtonnak kedvezett és nyert Prost előtt.

Mire a mezőny Monzába ért, Prost úgy érezte, hogy helyzete a csapatban tarthatatlanná vált. Meggyőződése volt, hogy ő és Senna nem azonos bánásmódban részesülnek, s ezt a gyanúját csak alátámasztotta, amikor csapattársa két másodperccel(!) gyorsabb volt nála az Olasz Nagydíj időmérő edzésén. Prost elismerte, hogy Senna egy körön gyorsabb nála, de nem ennyivel! Évekkel később egy inrejúban Alain azt mondta, hogy ebben az időszakban Sennának két autója volt húsz szerelővel, neki pedig egy négy-öt emberrel. A McLaren ugyan vehemensen cáfolta, hogy bármelyik versenyzőjükkel kivételeznének a másik kárára, ám Prost állítása szerint később a Honda elnöke egy négyszemközti beszélgetés során elismerte neki, hogy megalapozott volt a gyanúja - a Honda valóban jobb motort szállított Sennának. A vezető a japán munkamódszerrel indokolta a dolgot és azzal, hogy a japánok Sennában látták meg a "szamurájt", ami közelebb állt az ő mentalitásukhoz, mint Prost számító higgadtsága.

Alain ekkor már rég elhatározta, hogy másik csapathoz megy. Sőt, az Olasz Nagydíjon már zsebében volt a Ferrari-szerződés 1990-re.

A versenyen Prostnak szerencséje volt, ugyanis a 44. körben Senna kiállni kényszerült az élről motorhiba miatt, így ő nyert. A verseny végén tűntetőleg leadta trófeáját a dobogóról a tifosik tömegének. Ez egy fricska volt a McLaren csapat felé, amelyről úgy gondolta, hogy cserben hagyta őt és amelynek vezetője, Ron Dennis most nagyon dühös volt, hiszen a trófeákat csapata tulajdonának tekintette és nem a pilóták tulajdonának, amivel szabadon rendelkezhetnek.
Portugáliában Senna összeütközött Mansellel, Prost pedig a második helyen végzett Berger mögött. Spanyolországban Senna nyert, Prost harmadik lett.

Két verseny volt még hátra a szezonból és Prostnak 81 pontja volt (ebből a "11 legjobb eredmény" szabálya miatt 76 számított), miközben Sennának 60. Ez azt jelentette, hogy a brazilnak mindenképpen meg kellett nyernie az utolsó előtti versenyt, a Japán Nagydíjat ahhoz, hogy még esélye legyen Adelaide-ben a maga javára fordítania a világbajnoki küzdelmet.

Suzuka előtt Prost arról beszélt, hogy Senna taktikája a megfélemlítésen alapul, s azon, hogy tudja a legtöbben inkább félreállnak előle, minthogy megkockáztassanak egy ütközést, amikor nagy elszántsággal és agresszíóval megérkezik a vetélytárs mögé, mellé. Prost kijelentette, hogy addig ő is mindig megnyitotta Senna előtt a "kaput", ám Suzukában nem fogja. Inkább vállalja a kockázatot...

Senna indult az élről, ám Prost jobban kapta el a rajtot és az élre vágott. A francia remekül tartotta a brazilt, aki 46 körön keresztül nem talált fogást rajta. Aztán a 47. körben a célegyenesben mégis elszánta magát az előzésre. Prost kissé balra húzódott, Senna pedig a pálya jobb szélén próbálkozott elmenni mellette. Prost előrébb volt Sennánál, amikor az egyenest követő jobbkanyarba értek. Prost ígéretéhez híven nem nyitott "kaput" Senna előtt, viszont a brazil sem engedett. Összeütköztek és mindketten kigurultak a pályáról. Prost nem tudott tovább menni, Senna azonban kérte a pályamunkásokat, hogy tolják meg, akik ezt meg is tették és a sikánt levágva tért vissza a pályára. A brazil végigment és nyert is, ám a versenybíróság utólag diszkvalifikálta. Ezzel Prost volt a világbajnok!

Senna teljes mértékben hitt igazában, amikor sportpolitikai hátsó szándékot sejtett a dologban és ennek hangot is adott (Jean-Marie Balestre, a FISA elnöke Prost honfitársa volt).
A McLaren csapat megóvta az eredményt, mint mondták nem azért, mert Sennát favorizálnák volna Prosttal szemben, csupán a "tisztánlátás kedvéért". Az óvást végül elutasították, sőt Senna egy versenyről való eltiltást kapott hat hónapra felfüggesztve plusz pénzbüntetést.

Az év utolsó versenyének Adelaide-ben már nem volt tétje. Prost a zuhogó esőben nem volt hajlandó életét kockáztatni és egy kör után kiállt. Boutsen nyert Alessandro Nannini (Benetton-Ford) és Riccardo Patrese (Williams-Renault) előtt. Senna kiesett.

Prost háromszoros világbajnokként immár egy egészen elit klub tagja volt 1989 végén, ám ennek akkor nem igazán tudott örülni. Sőt, úgy fogalmazott, hogy az az esztendő pályafutása legrosszabb éve volt. A Ferrarinál szeretett volna felejteni...

Újabb botrányos suzukai végjáték - 1990

A Ferrari 1979 óta nem nyert egyéni világbajnoki címet és Prostot nem titkoltan azért szerződtették, hogy megtörje a jeget. Csapattársa Nigel Mansell lett, aki szintén a kor nagyágyúi közé tartozott, noha - ekkor még - nem volt világbajnoki címe. Prost később azt mondta róla, hogy bár a pályán nagyon gyors volt, az autó fejlesztéséből tesztpilótaként nem igazán vette ki részét, mert nem volt jó információk nyújtásában az autóról.

Az 1990-es esztendő Phoenix-ben kezdődött. A verseny előtt Prost kezet nyújtott Sennának a békülés érdekében, a brazil azonban ezt visszautasította. A futamon Alain autójából olaj kezdett szivárogni és fel kellett adnia a versenyt. Senna nyert az ifjú Jean Alesi (Tyrrell-Ford) előtt. Brazíliában Alain győzni tudott Gerhard Berger (McLaren-Honda) és Senna előtt. Imolában negyedik volt Riccardo Patrese (Williams-Renault), Berger és Alessandro Nannini (Benetton-Ford) mögött. Monacóban kiesett, Kanadában ötödik lett. Mexikóban nyert és ezzel egy három versenyen keresztül tartó sorozat vette kezdetét, ugyanis nyert hazai pályán, Franciaországban és Angliában is. Németországban negyedik lett, Magyarországon kiesett, Belgiumban a második helyen végzett.

Monzában egy újságíró feltette a kérdést Prostnak és Sennának, hogy mikor békülnek már ki, erre a kamerák kereszttüzében látványosan kezet fogtak. Hogy mennyire volt ez őszinte gesztus bármelyik részről, az persze más kérdés. Az Olasz Nagydíjat egyébként Senna nyerte Prost előtt.
Portugáliában Mansell indult az élről, majd miután a rajtnál majdnem a boxutca falához szorította Prostot, megnyerte a versenyt. Alain harmadik lett Senna mögött. Csapattársának egyébként ez volt első futamgyőzelme az évben - különben Alain egyértelműen maga mögött tudta őt. Mansell gyakran morgolódott is és azt állította, hogy Prost teljesen maga mellé állította a csapatot, ezért neki ellehetetlenült a helyzete...

Spanyolországban Senna vezetett, de műszaki hiba miatt ki kellett állnia, így Prost nyerte a versenyt. A világbajnokságban a brazil előnye ekkor 9 pont volt Alainnel szemben úgy, hogy még két verseny volt hátra. Ez azt jelentette, hogy Suzukában a franciának mindenképpen nyernie kellett, hogy életben tartsa világbajnoki reményeit.

A verseny előtt Senna és Berger elmentek a versenyigazgatóhoz, hogy kérjék helyezzék át a pole pozíciót a pálya kezdvezőbb oldalára - ugyanis addig a koszosabbik felén volt. Erre ígéretet kaptak, de amikor Senna szerezte meg az első rajtkockát, akkor megtagadták a dolgot. Senna úgy érezte, hogy a FISA vezetése ezzel ismét Prostnak kíván kedvezni - aki a második helyről indult - és jellemzően öntörvényű megoldást választott. Elhatározta, hogy amennyiben Alain jobban kapja el a rajtot nála, kiteszi a versenyből. És pontosan ez is történt: Prost a rajtnál az élre vágott, erre Senna - kockáztatva mindkettejük életét - egyszerűen belerohant hátulról. A szándékossághoz azért sem fér kétség, mert a brazil évek múlva maga is elismerte...

Mindketten kiestek, Senna ezzel világbajnok volt. Prost érthetően dühös volt és "elfuserált embernek" nevezte Sennát. Maga Senna - ekkor még - nem ismerte el a hibáját és Prostot vádolta. Alain azt is igazságtalannak érezte, hogy a média egy nagy része a tények ellenére Senna mellé állt - csak mert ő volt a népszerűbb. Voltak akik úgy látták, hogy 1990 csupán bosszú volt 1989-ért. A hiba ebben csak az, hogy 1989-ről is erősen megoszlanak a vélemények a felelősséget illetően...

Egy verseny volt még hátra az évből, ahol Senna kiesett és Prost harmadik lett. Alain 73 pontot szerzett 1990-ben (ebből 71 számított) Senna 78 pontjával szemben és nagyon közel volt hozzá, hogy 1979 óta az első Ferrari-világbajnok legyen. Ám az álom ott Suzukában szertefoszlott...

Szakítás a Ferrarival - 1991

Prost 1991-re új csapattársat kapott ifjú honfitársa, Jean Alesi személyében. Mansell a Williamshez szerződött miután Prost mellett nem tudott kibontakozni a Ferrarinál és úgy érezte, hogy hátrányosan kezelik.

Az 1991-es esztendő Phoenix-ben kezdődött. Senna fölényesen nyert, Prost pedig egy elrontott boxkiállás után a hetedik helyről küzdötte fel magát a másodikra. Brazíliában az autó kezelhetőségével voltak gondjai, így csak a negyedik helyen végzett.

A San Marinói Nagydíj előtt Prost kritikus hangvételű interjút adott a Ferrariról és a csapaton belül uralkodó viszonyokról. Szerinte a sikertelenség elsődleges oka a vezetők szakértelmének hiánya és az, hogy sosem átfogó módon, gyökeresen igyekeznek megoldani a problémákat, hanem bűnbakképzéssel és felszínes intézkedésekkel. Ez megrázta az olasz médiát - különösen azok után, hogy Prost már amúgy sem volt a szívük csücske, miután egy alkalommal őket is keményen bírálta. Nem véletlen, hogy az olasz újságírók csak az első adandó alkalomra vártak, hogy lecsapjanak Prostra - ami már Imolában eljött, amikor a vizes pályán kipördült és kiesett.

De Prost szavai nemcsak a sajtót, hanem magát a csapatot is megrázták. A Monacói Nagydíj után - ahol Prost felfüggesztési problémák miatt csak ötödik lett - elküldték az addigi csapatfőnököt, Cesare Fioriót, akit Alain az első számú felelősök közé sorolt. Helyére Piero Ferrari - Enzo fia - került. Ennek ellenére Prost viszonya tovább romlott a csapattal. Kanadában váltóhiba, Mexikóban a gyújtás meghibásodása miatt volt kénytelen kiállni. Utána az új Magny-Cours-i pályán második lett, de úgy, hogy okosan megelégedett ezzel a hellyel ahelyett, hogy felvette volna a harcot a végén győztes Mansellel. Ez nem tetszett Umberto Agnellinek - a Ferrarit tulajdonló FIAT elnökének, Gianni Agnellinek a testvére - és azt találta nyilatkozni, hogy csodálja a nagy küzdő Sennát, de megkérdőjelezi Prost elszántságát. Ennél nagyobb sértést nem is lehetett volna Alain fejéhez vágni. Azt válaszolta Umberto Agnellinek egy interjúban, hogy ha a Ferrarinak Senna kell, hát vegyék fel őt. Umberto testvére, Gianni Agnelli végül telefonon elnézést kért Prosttól.

Silverstone-ban Mansell nyert Berger előtt, Prost pedig harmadik lett. Hockenheimban a Williams-Renault-k egy külön ligát képviseltek. Az ősi riválisok, Prost és Senna azonban ismét egymásra találtak a harmadik helyért folyó csatában. Senna volt az üldözött, Prost az üldöző. Nyolc körrel a verseny vége előtt Alain előzésre szánta el magát: a francia Senna bal oldalára húzódott, de Senna elkezdte felé húzni az autóját és ütköztek. Prost kiesett. Senna ment tovább, de a verseny utolsó körében elfogyott az üzemagyag az autójából, így ő sem szerzett pontot. Újabb botrány robbant ki! Prost annyira dühös volt, hogy haragját nemcsak Sennán, de a FISA-n is kitöltötte: azt nyilatkozta, hogy Sennának mindent megengednek, mert sztár, miközben kevésbé népszerű és sikeres versenyzőket kisebb vétségekért is megbüntetnek. A FISA nem tűrte, hogy a tekintélyébe gázoljanak. Prost felfüggesztve egy versenyre szóló eltiltást kapott kijelentéséért. A Hockenheimban történtekért csak megrovásban részesítették Sennát - és Prostot is...

A Hungaroringen békítő tárgyalásra invitálták Prostot és Sennát az Elf sátorba. Végül egy két órás privát megbeszélés után úgy hagyták el a helyszínt, hogy mindketten azt mondták sikerült tisztázni a nézeteltéréseket és elásni a csatabárdot.

A Magyar Nagydíjon Prost a negyedik helyről motorhiba miatt kiállt, aztán Spa-ban ismét motorhiba miatt esett ki a harmadik körben. Monzában harmadik lett Mansell és Senna mögött. Bár Ayrton most is megelőzte, ezúttal elmaradt az ütközés és a botrány. Úgy tűnik volt haszna a megbeszélésnek a Hungaroringen. Portugáliában a 40. körben állt ki Alain - a "változatosság kedvéért" motorhiba miatt.

A Spanyol Nagydíj előtt már erősen tartották magukat azok a pletykák, melyek szerint Prost nem akar 1992-ben a Ferrarinál versenyezni és mivel már aláírt a maranellóiakhoz ezt csak úgy teheti meg, ha szabadságra megy - más istállónál ugyanis szerződése miatt nem vezethetett. Azt is híresztelték, hogy egy francia "szupercsapat" létrehozásában szán főszerepet magának: francia kasznti, francia motor, francia gumik, francia pilóták, francia emberek, francia minden. A terv szerint a kiinduló pont a Ligier lenne, ami Renault motort kapna. Prost ezen istálló megalapozására szánná az 1992-es évet, amelynek színeiben aztán 1993-tól versenyezne is. Nem teljesen így alakult...

A Spanyol Nagydíjon Alain második lett, majd Japánban negyedik. A verseny után a Ferrari közölte vele, hogy nem tartanak igényt további szolgálataira - talán túl sok volt nekik a kritika, amit Prosttól kaptak. Azt a szívességet azért nem tették meg Alainnek, hogy engedjék más csapatnál versenyezni 1992-ben, így következhetett az egyéves kényszerpihenő. Az 1991-es évet nem is ártott kipihennie: 1980 - tehát újonc éve - óta most fordult vele először elő, hogy nem nyert versenyt az egész szezonban és 34 ponttal mindössze az ötödik helyen végzett...

Ismét a csúcson a Williams-Renault-val - 1993

1993-ban aztán megújult erővel és új elvárásokkal térhetett vissza, ugyanis sikerült ahhoz a Williams-Renault-hoz szerződnie, amellyel az előző évben Mansellel dominálta a világbajnokságot. Persze ez a váltás sem zajlódhatott le felhangok nélkül. Miután a Williams autója ekkoriban szinte garanciát jelentett a világbajnoki címre, természetesen jobbnál jobb versenyzők tolongtak érte. Mansell elvetette a súlykot, amikor 23 millió dollárt követelt azért, hogy maradjon. Frank Williams úgy értékelte, hogy ez túl sok figyelembe véve azt, hogy például Senna bejelentette, hogy ingyen is hajlandó lenne vezetni, csak, hogy végre ismét olyan autóba ülhessen, amivel világbajnokságot lehet nyerni. De a brazil elkésett. A háttérben ugyanis Prost szép csendesen már megállapodott Frank Williamsszel és szerződésében kikötötte, hogy Sennát nem szerződtethetik mellé csapattársnak. Amikor ez kitudódott, azt Senna természetesen nem állhatta meg szó nélkül és egy sajtótájékoztatón azzal vádolta meg Prostot, hogy a könnyű győzelemre törekszik.

Az autó valóban olyan volt, hogy minden más eredmény elfogadhatatlan lett volna vele, mint a világbajnoki cím. Ez azonban egyben nyomást is jelentett Alain számára. Persze ő nem az a fajta, aki meg szokott törni nyomás alatt.
Csapattársa az angol Damon Hill lett, aki 1992-ben futotta első versenyeit a Brabhamnél.

Dél-Afrikában Alain az elvárásoknak megfelelően nyitott: győzelemmel Senna előtt. Brazíliában kicsúszott, Doningtonban pedig teljes mértékben mellékszereplő volt, amint Senna élete versenyét futotta. Hozzá kell tenni, hogy a változékony időjárási körülmények mellett az sem segítette Prostot, hogy összesen hatszor(!) látogatta meg a boxot ezen a versenyen. Harmadik lett, Senna pedig 26-14 arányban vezetett vele szemben a világbajnokságban.

A következő két versenyen aztán sikerült fordítania: nyert Imolában és Spanyolországban. Monacóban a pole-ból indult, ám kiugrott a rajtnál és a 10 másodperces "stop-and-go" büntetés után már csak a negyedik helyre volt jó, miközben Senna nyert. Kanadában Prost indult az élről, ám Hill lerajtolta. A francia aztán a 6. körben visszaelőzte és nyert. Magny-Cours-ban Alain a boxban előzte meg Damont és ismét győzött. Silverstone Hill versenye volt, ám motorhiba miatt kiállni kényszerült és Prost ismét nyert. Úgy tűnt az év eleji botladozás után helyreállt a világ rendje és Alain immár magabiztosan vezette a világbajnokságot az év ezen szakaszában.

Hockenheimban Prost nyert Schumacher előtt. A Magyar Nagydíjon Hill learatta régóta esedékes első futamgyőzelmét, Prost azonban balszerencsés volt. a rajtnál lefulladt a motorja és a mezőny végéről indulva nem tudta magát annyira előre küzdeni a szűk Hungaroringen, hogy pontot szerezzen. Belgiumban harmadik lett Hill és Michael Schumacher (Benetton-Ford) mögött, majd Monzában kiesett. Portugáliában a második helyen végzett Schumacher mögött, ám ez is elég volt ahhoz, hogy ezen a versenyen négyszeres világbajnokká avassák! Addig csak egyetlen ember volt a Forma-1 történetében addig, aki ennél többször nyert: a legendás Juan Manuel Fangio, de ő egy teljesen más világban versenyzett.

Két verseny volt még hátra: Alain Japánban és Ausztráliában is második lett Senna mögött, s végül összesen 99 pontot tudhatott neve mellett a "93-as szezonban, míg a második helyezett, Senna 73 pontot gyűjtött. Prost ekkor már 38 éves volt, így nem volt meglepő, hogy 1993 végén visszavonult az autóversenyzéstől. Utolsó versenyén a dobogón összeölelkeztek Sennával, ezzel is jelezve, hogy a sok viharos év után végül mégis békében válik el egymástól az autóversenyzés két olyan egyénisége, akik ugyan olyanok voltak, mint a tűz és a víz, nevük és sorsuk mégis egybefonódott és egymástól elválaszthatatlanná vált.

Alain Prost, a csapatfőnök - 1997-2001

Prost 1997-ben megvásárolta a Ligier istállót és saját nevéről Prost csapatnak nevezte azt el. Régi vágyát akarta megvalósítani lépésről lépésre: a tiszta francia csapatot. Azonban csapatvezetőnek nem bizonyult olyan sikeresnek, mint versenyzőnek. Az első évben a Mugen-Honda motorral még futott a szekér: a pilótákként francia Olivier Panist és japán Shinji Nakanót alkalmazó csapat 21 ponttal a konstruktőri világbajnokság hatodik helyén végzett. Ez azonban egyben a legjobb évük is volt, ami elárulja, hogy nem sokat fejlődtek az évek során, sőt...

1998-ban - a "franciásodás" újabb lépéseként - Peugeot-ra cserélték a Mugen-Honda motorokat, de a Jarno Trulli-Olivier Panis pilótakettős csak 1 pontot tudott szerezni. 1999 egy kicsit jobban alakult: Trulli és Panis 9 pontot szerzett és a csapat a hetedik helyen végzett a konstruktőrök versenyében. Az istálló számára az év csúcspontja Trulli második helye volt a kaotikus nürburgringi futamon. 2000-ben egyetlen pontot sem szerzett a Jean Alesivel és az újonc német Nick Heidfelddel felálló csapat és megbízhatósági rátája még az "örök sereghajtó" imázsát magának tudó Minardi csapaténál is rosszabb volt... 2001-ben a Prost csapat Alesivel és az argentin Gaston Mazzacane-nal (illetve később az őt váltó brazil Luciano Burtival, illetve cseh Tomas Engével) a volánnál és Acer motorral felszerelve 4 pontot szerzett és kilencedik lett a konstruktőrök versenyében. És ezzel gyakorlatilag véget is ért Alain Prost rövid és nem túl sikeres csapatvezetői pályafutása, ugyanis 2001/02 telén az istálló tönkrement és felszámolás alá került.

A suszter maradjon a kaptafánál - tartja a mondás - és Prost "kaptafája" valóban a versenyzés volt. Azt olyan szinten gyakorolta, mint nem sokan a sportág történetében. Statisztikai mutatói lenyűgözőek: 199 verseny, négy világbajnoki cím, 51 futamgyőzelem, 798,5 pont, 33 pole pozíció, 41 leggyorsabb kör. Ezek önmagukért beszélnek, még ha Prost kevésbé látványos versenyzési stílusa miatt nem is volt soha akkora közönségkedvenc, mint mondjuk Senna. Aki azonban igazán odafigyel, az láthatja, hogy taktikai érzék - melyről a Professzor becenevet kapta - sokszor hatékonyabb fegyver volt, mint az agresszív támadó stílus. És Prostot pontosan ez érdekelte mindig: a hatékonyság - hiszen a sportokat eredményre játszák.

Alain házassága végül is túlélte a mozgalmas Forma-1-es éveket és ma is ifjúkori szerelme, Anne-Marie a felesége, akivel két fiuk született: Nicholas és Sacha.