Ady Endre:

A Jézuska tiszteletére

A született Jézus,
Ez igézetes gyermek,
Áldja meg azokat,
Kik a szívünkbe vernek
Mérges szuronyokat.

Áldassanak bennünk
A kifeslett vér-rózsák:
Bánat, kín, szenvedés,
Mert Jézus volt a Jóság
S a nagy, szent türelem.

Csengessünk csengőkkel,
Szeressünk szeretettel,
Örüljünk, ha sírunk,
Ha ránk tör minden ember
S ha álul bántatunk.

A született Jézus
Született így s kívánta,
Hogy ez legyen az üdv:
Minden hívság kihányva
Életünk gömbiből.

 

Ady Endre:

Karácsony - Harang csendül...

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

Alföldi Géza:

Krisztus!... Krisztus!...

Karácsony éjjel,
kint most verte az éjfelet,
az égen
furcsa fehérlő fény remeg.
Az éjben
apró lámpások pisla fénye
forrósítja
az éjjel áhitatát,
mintha élne
a tiszta
hótól felsugárzó visszfény
s a kispatak vizén
valaki jár.
Felnevet a sivár
erdők hólepte
fáira,
s a mosoly lelke
mámort hint a
hallgató tájra,
az éjjel szája
is mosolyra rándul,
a völgy felett
valaki átnyúl
s óriás diadalíveket
feszít a patak
fölé, hogy aki a
víz színén halad
érezze, várják;
hívja
a rét, a hegy, a táj, -
valaki jár
a patak vizén.
A szél himnuszt
orgonál a vén
fák koronáján,
a víz hátán
ezüstszőnyeg feszül
a titokzatos gyerek
lába elé. A hegyek
orma fejet
hajtó öreg anyóka,
a hold a
lámpását lopva
a parti bokrokra akasztotta.
S megy a gyerek a patak
vizén a diadal
ívek alatt:
megy-megy,
halad
éjféli misére.
Az egek fénye
baldachinként
alázatot bíborlik
a tájra,
s a szél az ég orgonása
fortissimóra
hangolja
a hegyek, a víz, az árva
erdők kórusát.
Zeng-zúg a dallam
a kórus ajkán.
Csupa áhítat minden
az égen, a réten, a vízen
és itt lenn.
Hat szólamra
zsolozsmázik az éjjel,
csupa vágy a táj,
csupa megrázó ritmus,
diadalmasan zeng
minden:
Isten..... Isten,
Krisztus..... Krisztus!


Miltach, 1952. XII. 24.

Betlehemezés:

A karácsony köré ünnepkör alakult, melynek egy része még a kereszténység előtti időkből származik, amelyet az egyház által szabályozott ünnepi szakasz fog össze. Ez az ünnepkör november végén, december elején kezdődik az adventtel, amely eljövetelt, az Úrra való várakozást jelent. Minden közbeeső napnak sajátos szokásai vannak. Ezek részben vallási eredetűek, részben népi hiedelmeken alapulnak, a jövőhöz, a jövő év terméséhez kötődnek. A karácsonyi népszokások sok újévet köszöntő elemet is megőriztek a régi időkből. Ilyen szokások a különböző zajkeltések: kolompolás, kiabálás; az alakoskodás: jelmezek, álarcok, állatbőrök viselése, melyek a gonosz, ártó szellemek elűzésére szolgáltak. Falun házról házra járnak a legények regölni, köszönteni. Kifordított bundában, kezükben csengővel, bottal bekopognak a házakhoz, hogy jó termést, sok állatot, bőséget kívánjanak az új esztendőre. December 28-án, aprószentek napján vesszőből kis korbácsot fonnak, és a gyerekeket vagy az egész háznépet megveregetik, hogy frissek, egészségesek legyenek. A legtöbb karácsonyi játékban gyerekek szerepelnek, a figurákhoz illő szöveget mondják, s az annak megfelelő cselekményt játsszák el. A legismertebb karácsonyi játék a betlehemezés. Az ünnepsor vége január 6-a, vízkereszt napja, mely a vizek megszentelésének, és Jézus keresztelésének ünnepnapja. A karácsonyi ünnepnek már régóta része ez a dramatikus játék, amelyet eredetileg a templomokban vagy azok előtt adtak elő. A játék Jézus születésének fontosabb eseményeit mutatja be a Biblia alapján. Ez a szokás idővel elszakadt a templomoktól, és számos változatban népszokásként élt tovább. A legrégebbi ismert magyar nyelvű betlehemes játék szövege a váci egyházmegyei könyvtárból került elő. Liptay István ecsegi plébános jegyezte fel 1684 és 1694 között. Napjainkban kétféle betlehemező szokás ismert: az egyik élő szereplőkkel, a másik a bábfigurákkal játszott változat. Mindkét fajtáját hasonlóképpen játsszák, azonos szereplőkkel (pásztorok, királyok, angyalok, Mária, József, Jézus). A betlehemezés fontos kelléke a kis templom, melynek belsejét a bibliai történet szereplői népesítik be, s egyikből sem hiányozhat a királyokat Betlehembe vezető csillag. Betlehemezni általában karácsony délutánján indultak a fiatalok, s késő estig járták a falu portáit. A bábtáncoltató Betlehem főleg a Balaton-felvidéken szokás, ugyanazt a történetet kis bábszínpadon, bábfigurákkal adják elő. A középkorban ezt a játékot az oltáron mutatták be, s mivel később világi elemek is szövődtek az előadásba, kitiltották a templomból. Ugyancsak a Dunántúlon terjedt el a „Szállást keres a Szent Család” nevezésű szokás. Egy-egy faluban 10-15 család vesz részt a játékban egy festett Szent Család-képet december 15-től kezdve mindennap hangos énekszóval más-más házba költöztetnek. A szokások ápolása az utóbbi időkben kiment a divatból, már csak Szenteste láthatjuk azt a kis műsort, amit a hittanos gyermekek adnak elő a templomban. Gyermekkorom legszebb emlékei fűződnek ezekhez az oltár előtti szereplésekhez.