Habár levelemben és az interjúban is többször „black metal”-nak definiálom a Detonátor zenéjét, azért kíváncsi lennék, hogy Te minek tartod az egykori zenéteket? Thrash metal, black metal vagy death metal?

Black thrash metal! Azt hiszem ez a három szó illett a legjobban ránk.

Az ex-Angel Reaper együttesből Szabó Gyulával is beszélgettem már erről a témáról, hogy vajon miért volt ilyen erős a kis „poros” vidéki város, Mezőkövesd metal zenei élete. Ő az együttesek és rajongók közötti igen szoros barátságot és összetartást nevezte meg okként. Te hogyan látod dolgot?

Úgy van, ahogy a Gyula mondta. Ez olyasmi, mint a 80-as évek közepén a kaliforniai vagy a Bay-Area-i thrash csapatok felbukkanása (Exodus, Testament, Violence stb) vagy a 90-es években a floridai death metal invázió, mikor egy ország bizonyos területéről több együttes is elindult viszonylag rövid időn belül. Így volt ez nálunk is, eljöttek bulijainkra, vagy épp próba helyünkre, aztán voltak, akik kedvet kaptak a zenéléshez, és voltak akik csak rajongók maradtak, de továbbra is találkozgattunk. És így kialakult egy jó kis társaság, szóval a közös érdeklődés volt a fő oka.

Mennyire tart még ez a Gyula által is említett régi barátság / összetartás? Tudom, hogy Te hosszabb időre kiszakadni kényszerültél abból a világból. Sikerült már felvenned a kapcsolatot a régi cimborákkal? Segítenek esetleg a visszailleszkedésben? Megkerestek már a régi haverok?

Természetesen nem olyan intenzitással, mint régen, de azért megvan most is a társasági életünk. Páran elkerültek a városból, közülük szerte az országban ill. a világban élnek, de a kemény mag még meg van.

Magyarország zenei életében igen komoly szerepe van a főváros-vidék ellentétnek, vidéki zenekaroknak szinte lehetetlen volt (és talán ma is az) bekerülniük a köztudatba, de Nektek mégis sikerült. Ebben igen nagy szerepe volt, hogy a Magyar Rádió „Garázs” nevű magazinja valamint személyesen Nagy Feró igen sokszor játszotta egyik-másik felvételeteket, sőt ha jól emlékszem egyik este interjúztatok is vele a rádióban. Hogyan kezdődött ez a kapcsolat? Miben segített még Nektek Feró?

Az 1990-es demó elkészülte után küldtünk belőle néhány illetékes helyre népszerűsítés céljából. Így került Feróhoz az anyag, és neki megtetszett. Kapcsolatba lépetünk egymással. Valami elindulni látszott. Ígéretet tett egy stúdiófelvételre, bár ahhoz még kellett volna írnunk vagy 4-5 nótát, de nem volt sürgős. Szervezett néhány koncertet, rádió interjút, szóval a szárnyai alá vett minket. Rendes volt hozzánk. Köszönet és hála így utólag is neki!

Ha jól emlékszem, úgy volt, hogy Feró a saját kiadójával, a „Nagyferó Produkció”-val kiadja az albumotokat kazettán (és esetleg nagylemezen is). Miért hiúsult meg ez végül?

A kazetta megjelentetésére a csapat feloszlása miatt nem került sor.

Talán a Garázs műsornak köszönhetően, talán más miatt, de 1991-ben szerepeltetek egy komoly interjú erejéig az akkori magyarországi metal zene legnagyobb bástyájának számító Metal Hammer újságban (az interjút Szarka József késztette). Mesélnél nekünk valamit ennek az interjúnak a létrejöttéről, körülményeiről stb.?

Mint már említettem, a demó-felvételekből küldözgettünk pár darabot promóciós céllal pár helyre, ezek egyike volt a Metal Hammer is. Az ott leközölt rövid demó-értékelés után kerestek meg minket a laptól egy terjedelmesebb interjú lehetőségével. Így került sor az említett interjúra. Az az igazság, hogy a Metal Hammer két főszerkesztőjével még 1986-87-es években személyesen beszélgettünk egy koncertünk előtt Miskolc-Tapolcán, elég oldott volt a légkör, és ezt a későbbiekben néhány fellépésünkről írt cikkben is lehetett érezni. Magyarul mindig is pozitívan álltak az együttesünkhöz. Gondolom, az ő közbenjárásuknak is volt köszönhető az interjú. Ezt is köszönjük!

Nem akartatok soha Budapestre költözni, hogy az együttes ügyeit könnyebben igazgassátok?

A gitáros Budapestre járt egyetemre, így amit kellett, ő el tudott intézni. Mi meg hárman jól éreztük magunkat Mezőkövesden.

Magyarországon akkoriban volt egy-néhány legendás metal zenei válogatás-album (Robbanásveszély 1-2, Black & Speed metál válogatás, Garázs 1-2-3), amiről rendre kimaradtatok annak ellenére, hogy azokban az időben sokan ismertek Benneteket az újságból és a rádióból, és azon válogatások szereplőinek 99%-a meg nyomtalanul elveszett a süllyesztőben (nagyjából úgy, mint Ti). Mennyire esett ez rosszul Nektek akkor, hogy nem adta meg Nektek senki az esélyt?

Ez nem eshetett rosszul, hiszen saját hibánkból maradtunk le ezekről a kiadványokról. Nem kerestük az ilyen kiadókat, hogy így népszerűsítsük a bandát. Eleinte nem volt megfelelő minőségű demónk, utána meg nem sokkal fel is oszlottunk.

Zenétek szerintem a ’90-es évek elején érett be, és úgy gondolom, hogy számaitok megérdemeltek volna egy jó minőségű stúdiófelvételt és legalább egy szerzői kiadású kazetta-albumot. Ez a megoldás nem jutott eszetekbe akkor, hiszen gomba módra szaporodtak az ilyen jellegű kazetták akkortájt?

Ezt pontosan így gondolom én is. Hogy ez nem történt meg, annak anyagi okai voltak, ha meg legalább 10 számunknak kellett volna lenni, hogy egy normális kazettára való hanganyagot ki tudjunk adni.

2004-ben megjelent a saját kiadóm által az 1990-es demótok CD-R-en. Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy valaki érdeklődik a kiadás iránt ennyi idő után is?

Természetesen jó érzés, köszönte érte!

Hogy tetszik a CD-R kivitele?

Perfect!

Annak idején a felvételeiteket másolt kazettán terjesztettétek. Körülbelül hány érdeklődő volt az anyagaitokra? Gondolom, hogy a rádióműsor miatt nem kevés… A koncertjeitek, demo-rendelések valamint a rádióműsor visszajelzései alapján kb. mennyi rajongótok volt?

Pontos számot már nem tudok, de jó pár száz volt, az biztos!

Amikor egyeztettünk erről a 2004-es kiadványról, azt az információt kaptam, hogy a demótoknak annak idején nem volt hivatalos borítója. Miért nem készült annak idején akár csak valami kis kézzel rajzolt borító a demóhoz?

A demó elkészülte után már pár nappal küldözgettük szerte az országba, aztán jöttek a Feróval való tárgyalások, aztán meg úgy gondoltuk, hogy majd az ő segítségével megjelenő kazettához már ilyen dolgokra is jobban odafigyelünk. Kellett volna egy olyan srác, mint te, akinek ilyen téren voltak ambíciói. Nyugodt lehetsz, simán rád bíztuk volna a dolgot.

Milyen visszajelzéseket kaptatok annak idején a demóra a rajongóktól és a szakmától (magazinok, más együttesek)? Csak azért kérdezem, mert Csihar Attila a Tormentorból azt mesélte, hogy ők csak rossz visszajelzéseket kaptak.

Mi csak jót kaptunk. Azért mindig beleírtuk a levelekbe a demó mellé, hogy nem, stúdiófelvétel, meg hogy a következő lesz az igazi… Mert ezt így is gondoltuk! Metal zenei körökben amúgy sem volt ritka, főleg a 90-es évek előtt, hogy nagyobb együttesek is gyengébb hangminőségű albumokat készítettek, (pl.: Bathory, Slayer: „Hell awaits”, Voivod: „Röarrr”, Kreator: Pleasure to kill, Assassin: „Interstellar ex”-re gondolok). Vagy mást ne mondjak, a Metallica 2003-as „St. Anger” lemeze. Azt hiszem egyet értünk!?

Azt mesélted, hogy az együttes fő demójának számító 1990-es, hat számos felvételt annak idején Szlovákiában, egy baráti zenekar próbatermében rögzítettétek. Ha jól tudom, ez a banda a rozsnyói Exit volt. Nem igazán ismert számomra az a banda, bemutatnád őket? Mesélnél valamit nekünk a felvételekről is? Esetleg az Angel Reaper-hez hasonlóan Nektek is voltak szlovákiai koncertjeitek?

Tényleg Szlovákiában vettük fel a demót. Mi a gitárosukkal voltunk kapcsolatban, ő szervezte az egész felvételt, sőt ő kezelte a keverőt meg a magnót és a beállításokat. Szóval jó haver volt! Mi cserébe szerveztünk nekik pár koncertet itt Magyarországon. Viszont mi nem koncerteztünk náluk, bár az Angel Reaper kinti koncertjén én is kint voltam, és a ráadás számban és énekeltem a Kreator „Tormentor” című számát. Jó kis buli volt…

Az 1990-es demón megfigyelhető volt egy szövegi koncepció, ami két témára koncentrálódott: háború és halál (már amennyire a nagyon agresszív énekstílusod ezt hallatni engedte). Viszont a korábbi felvételeken (főleg az 1986-os) inkább okkultista illetve sátánista szövegek voltak. Minek hatására írtátok a szövegeket?

Kezdetben előszeretettel fordítgattam szótár segítségével kedvenc bandáim szövegeit, főleg Slayer-t. Aztán az így kapott fordítás inspirált a Detonator szövegek megírásakor. Ezek voltak az okkultabb témájú dalok. Ezek közül való a demón hallható első két szám. Utána kezdtem el kicsit realisztikusabb dolgokról írni, persze a hangvétel elég sötét, durva maradt, amilyet a zene hangulata megkívánt.

A Detonátor aktív időszakában több igen tehetséges magyar black/ thrash/ death banda is mozgolódott, mint pl. Tormentor, Antichrist, Angel Reaper, Fantom, Butchers, Mayhem, Undertaking, Trepán, Atomic stb. (hogy csak a legendákat említsem). Kiket ismertetek személyesen, kikkel voltatok baráti viszonyban, vagy kikkel voltak közös koncertjeitek (az Angel Reaper-en kívül)?

A felsorolt együttesek közül a Tormentor-ral és az Atomic-kal voltak közös koncertjeink és személyesen is ismertük őket, főleg a dobosunk tartotta velük a kapcsolatot, lemezeket cserélgettek meg ilyesmi. Én a Tormentor-os Szigi-ék lakásán voltam egyszer dumálgatni. Rájuk emlékszem, személyesen a többi együttest nem ismerem vagy nem is hallottam róluk. Volt még két másik együttes, akiket nem említettél, de igen jó zenét játszottak, és koncerteztünk is: Beyond (Gyöngyös) és a Barbed Wire (Budapest).

Egy rádiós Tormentor interjúban hallottam nem rég, hogy volt 1986-ban Budapesten, az Almási Téri Szabadidő Központban egy tehetségkutató verseny rock és metal zenekarok számára, ahol az azóta legendássá vált Tormentor közönségdíjasként egy későbbi fellépési lehetőséget nyert ugyanott. Csihar Attila, a Tormentor énekese, ha jól emlékszem úgy fogalmazott, hogy Ti is ott voltatok ezen a vetélkedőn, sőt a közönségdíjat is a Ti szavazataitoknak köszönhették. Igaz ez a jó kis sztori, vagy már Attila sem emlékszik jól?

Ez teljesen igaz. Mi csak nézőként vetődtünk be a versenyre, de ahogy meghallottuk, hogy mit nyomnak a Tormentor-ék, egyből iszonyatos headbengelésbe kezdtünk. Meg a jegyeinkre is az ő nevüket írtuk, így lettek ők a közönségdíjasok. A fellépésük után beszélgettünk velük először, ettől fogva lett baráti a viszony a két banda között.

Az Angel Reaper 1992/1993-as feloszlása után a tagok nem hagyták abba a muzsikálást, hanem Herma Florida néven egy új bandát alapítottak. Volt esetleg hasonló levezető project a Detonátor feloszlása után is? Ha igen, mesélnél nekünk erről? Ha nem volt ilyen, akkor mesélnél arról, hogy a többi régi tag hol folytatta a zenélést (mint pl. Dudás István az Angel Reaper „Exhumált világ” anyagán is dobolt)!

Feloszlásunk után két évvel Bíró Gáborral (ex-Angel Reaper) egy öt számos demót Return néven. Olyan jól sikerültek mind a dalok, mind maga a felvétel, hogy elkészülte után egy basszusgitáros és egy dobos csatlakozása után Return néven immár igazi együttessé kovácsolódtunk. Kb. egy évig zenélgettünk, aztán abbahagytuk. A Detonator feloszlása után Dudás Pisti pár évig még dobolt, ha jól tudom két bandában, aztán végképp abba hagyta a zenélést, sőt még a metal zene hallgatását is. A két gitáros testvér családi életet élnek, gyülekezetbe járnak, és keresztény zenekarban zenélnek. Ritkán még találkozunk,, beszélgetünk, de már nem a zene a fő téma. Amúgy nincs harag köztünk.

Talán nem hülyeség a kérdés: hallgatsz még metal-t? Melyik stílust részesíted most előnyben? Kik ma a kedvenceid?

Én a mai napig nagy zenerajongó vagyok. Igyekszem haladni a korral, igaz mostanság már egyre ritkább az olyan zene, ami felvillanyoz, de akad egy-két ilyen: Korn: „Issues” (a legújabb lemezüket most veszik át nekem, kíváncsi leszek), Machine Head: „Through the ashes of empires”, Marilyn Manson: „Goldenage of grotesque”, Evanescence: „Fallen”. És persze a tavaszra ígért új Slayer albumot is nagyon várom, ha olyan lesz, mint a „God hates us all”, akkor szuper!

Köszönöm az interjút, sok erőt és kitartást kívánok Neked!

Én is köszönöm a lehetőséget!

A Tenkes Kapitánya (2004)