Sango és Miroku meg könnyebbültek amikor megtudták h a kisbaba Kagomenál volt, de egyikük sem tudta h került oda. Inuyasha szomorúan nézett maga elé, még az ételt sem kívánta. -Inuyasha kérlek egyél valamit – mondta neki kedvesen Kagome. -Nem, hagyjál – válaszolta mogorván Inuyasha -Rendben - és vissza ment Sangohoz – Sango figyelj rám, maradjatok itt nekem el kell mennem tudom h hol vannak a kisbaba szülei… -mondta és elment -Rendben, de Kagome vigyázz magadra és a kicsire kérlek – szólt Sango -Ok, vigyázok – és ment tovább, oda ért a tóhoz, ám meglepte az a látvány amit látott, Kikyou és az a nő aki vele beszélgetett ott álltak, és várták őt. -Kagome, add ide a gyereket – mondta neki Kikyou, és megpróbálta elvenni tőle. -Nem, nem adom senkinek, ő velem marad – és visszahúzódott, de a nő rá nézett és így szólt. -Kagome, jobb lesz hogy ha Kikyou vigyázz rá mostantól, te nem vagy képes őt megvédeni, ő nem a tiéd mostantól – és Kikyoura nézett -Kagome, add ide – és kitépte a kicsit a kezéből, aki felébredt és azonnal sírni kezdett, Kagome vissza akarta szerezni de nem tudta, Kikyou a nő felé fordult és így szólt – Tüntesd el ezt a lányt az életünkből, nem akarom h megváltozztassa a jövőnket – és elment -Kagome, halottad azt, amit Kikyou mondott, te mostantól soha többé nem térhetsz ide vissza, soha többé, ezért vissza viszlek a világodba, és azt fogod hinni h csak álmodtad, szép utat – és elvitte a kúthoz, és beledobta. -Neeee – tiltakozott a lány de már késő volt, Kagome a saját ágyában ébredt fel, álomnak hitte ezt az egészet, úgy ahogy az a nő megmondta, nem értette, ilyen hosszú álom? Hogy lehet? De rájött, ez nem álom volt, ez a valóság, visszaküldték, de ő most visszamegy. Azonnal felöltözött és szaladt is a kúthoz, de a kút le volt fedve, nem tudott vissza menni. És még az égkövek sem voltak nála. Szomorúan visszabaktatott a házba, és Inuyasha jutott az eszébe aki már biztos keresi őt. Eközben Kikyou oda adta Inuyashának a gyereket. -Inuyasha vigyázz rá te, ez a gyerek téged és engem illett, neveld fel – és elment, de Inuyasha nem értett semmit az egészből, és Kagomera gondolt hol lehet, hogy hogy Kikyounál volt a gyerek. -Kikyou hol van Kagome ? – kérdezte ilyedten -Elment, örökre, megváltoztatta a jövőt, de én most visszaalakítom – szólt. -Mit változtatott meg? – kérdezte Inuyasha -Ez a gyerek, ez az én gyerekem kell h legyen és a tiéd, és a jövőben ehelyett az övé és a tiéd… - mondta – de én ezt nem hagyom – és elment -Kikyou… Kagome… -mondta. Inuyasha oda vitte Sangohoz a kisbabát. -Sango , kérlek vigyázz rá, mindjárt visszajövök. – mondta és el is szaladt. -Nah kicsike te már megint rám maradtál? Hmm de most ne szökj, meg kérlek – kacsintott Sango. Inuyahsa futott úgy ahogy a lába bírta, futott a kúthoz, futott h megkeresse Kagomet, de mikor odaért a kútba egy nagy fa volt, és be volt nőve gazzal. Megpróbálta kiszedni a fát, de nem ment, több erőre volt szüksége. Elő vette a tessaigat és lecsapott vele, de még a tessaiga sem tudta ketté vágni a fát. Inuyahsa megijedt, h többé nem láthatja Kagomet, h nem mondhatja el neki mi történt , hogy megtudta h az a gyerek az ö közös gyermekük. -Inuyasha, mit csinálsz? – kérdezte Miroku -Kagome vissza ment a világába, és nem tudom ki venni ezt a fát, nem akar sikerülni, de beszélnem kell Kagomeval most rögtön – hadart Inuyasha. -Hm értelek, gyere, segíts nekem, csináljunk egy kis varázslatot. – mondta és oda ment a fához, és elkezdett hadarni. -Hm ezt valami különös varázslat fogja…. nem tudom megtörni – mondta Miroku -Ah… mit csináljak? – kérdezte aggódva Inuyasha -Nem tudom, de menjünk oda Sangohoz mert, aggódom érte… -Rendben – és vissza mentek Sangohoz, aki már lefektette a kicsit aludni és finom vacsorát főzött a fiúknak. -Nah miujság? – kérdezte érdeklődően – Kagome mikor jön vissza? -Nem tudjuk – válaszolt Inuyasha – Itt valami nagyon furcsa történik… valami nem stimmel… -Miért ? –kérdezte Miroku és Sango -Mert Kikyouval beszélgettem ma délután… és olyasmit mondott h Kagome megzavart mindent, mert ennek a kicsinek az övé kell h legyen meg ilyenek… meg h Kagome tehet mindenről mert a jövőben ő a gyerek anyja és nem Kikyou…. nem értem… - mondta Miroku -Hm.. ez érdekes… viszonylag Kagome megzavart mindent azzal h ide jött az ő idejéből… és evvel megbolygatta a jövőt… Hm de most meg nem tudjuk h hogy hozzuk vissza… -Hm igen… de Inuyasha igazából itt rajtad múlik minden… mert h ha nagyon akarod vissza tudod hozni Kagomet… csak akarnod kell… de viszont itt az is el kell döntened h Kikyou vagy Kagome… - mondta Sango -Hm … ah – sóhajtott Inuyasha -Nem hm meg ah hanem válasz és minél gyorsabban mert itt a jövőről van szó… - mondta Sango mérgesen -Bocsássatok meg, most el kell mennem – mondta Inuyasha , és elsétált. -Szerinted kit fog választani? – kérdezte Miroku -Nem tudom, de akár kit választ a szíve szerint döntötte és boldog lesz vele… bár nem tudom h, ha Kikyout választja mi lesz… mivel ő már halott – mondta, és lehajtotta fejét. -Hát igen, igazad van, gyere, nézzük picit, az eget – mondta Miroku és átölelte Sangot. Eközben Inuyasha gondolatai szárnyra kaptak. ”Mi lehet most Kagomeval? Mit csináljak? H döntsek? Kikyou vagy Kagome? De szegény Kagome biztos egyedül érzi magát” sóhajtott szomorúan… és a fejében egy szó forgott egész végig egy név, és semmi másra sem tudott gondolni „Kagome” Neve jutott ez eszébe… és sehogy sem bírta kiverni a lányt a fejéből. De végül döntött, Kagomet választotta. És fogta magát és vissza sietett Mirokuhoz, és Sangohoz. -Hol a baba? – kérdezte gyorsan -Ott alszik, miért? – kérdezte Sango -Mert, el kell mennem, nemsokára jövök… - és fogta magát és elfutott a kúthoz. Elvitte oda a kisbabát és vele együtt próbálta eltüntetni onnan a gazokat és a fát… ami behálózta a kutat. A kisbaba szemét behunyta és mintha kívánt volna valamit, egy szempillantás alatt eltűnt minden gaz ami hátráltatta az átjutást Kagome világába. Inuyasha fogta szorosan a kisbabát, és bele ugrott a kútba. S végül megérkezett. Kagome az ágyán ült és merengett a gondolataiban, „jaj Inuyaha mi lehet veled? Hol vagy? Jól vagy-e?” gondolta magában Kagome. Inuyasha futott, rohant, sietett Kagomehoz. És mikor benyitott a szobájába meglepődött h Kagome mozdulatlanul ült. Ám de ekkor felpillantott. -Inu…yasha – mondta , de ekkor már ott állt Inuyasha előtt. Kezébe vette a gyereket és Inuyashára nézett. -Kagome… fogd meg… vigyázz a gyerekünkre – mondta és a kisbabára nézett. -Mi? Honnan veszed? – tudakolta a lány -Ne aggódj semmi felől, már itt vagyok és soha többé nem, hagylak el titeket – mondta és megcsókolta. -Inuyasha vigyázzunk rá, amíg még tehetjük, rendben? – kérdezte -Rendben, de most gyere, vissza kell mennünk – mondta -Rendben – bólintott Kagome. Avval fogták magukat és visszamentek a kúthoz, beleugrottak és máris Inuyasha világában találták magukat. Inuyasha és Kagome kézen fogva, Kagome egyik kezében a kisbabával mentek vissza. Mikor oda értek Miroku és Sango nagyon meglepődött, nem gondolták volna h ilyen gyorsan sikerül vissza hozni Inuyashának Kagomet. -Kagome , végre – mondta Sango -Már nagyon hiányoltunk – szólt Miorku -Köszönöm, de most van egy kis dolgunk, készüljetek, ti is kelletek hozzá – mondta -Rendben – Sango azonnal felöltözött másik ruhájába, és készen állt mindenre Kagome is felvette íját és a kisbabát is jól betakarta, és a kezébe vette. -Gyertek, a tóhoz megyünk – mondta Elindultak, de igazából még Sango se meg Miroku sem tudta h miről van szó, de közeledtek a tóhoz. Oda érkeztek , és megjelent az a nő, aki Kikyouval együtt Kagomet vissza küldte a világába. -Mit keresel te itt? – kérdezte meglepetten -Jöttem, azért ami engem illett a gyerekemért – mondta Kagome és Inuyasha oda állt mellé -A gyerekünkért – és Kagomera nézett -Hahaha – nevetett – a ti gyereketekért? Hát az nem lesz könnyű, a jövő már megvan változtatva, és nem tehettek semmit ellene – mondta -De – mondta Inuyasha – te nem tudsz semmit a jövőről, úgy ahogy én sem és senki -Most megfizetsz Kagome , meghalsz – mondta – Én tudom mi a jövő én vagyok maga a jövő és most meghalsz, Támadás – és avval el is indította csatlósait , akik rögtön Kagomera és a kisbabára vetették magukat. De Inuyasha visszavágott Kaze nou Kizu és megvédte kis családját. -Köszönöm Inuyasha – mondta – De most te halsz meg, megfizetsz minden bűnödért és még nem is én foglak megölni, hanem te saját magadat -Mivel? – mondta – Mit képzelsz te magadról? –kérdezte -Én? Csak azt h van egy erős fiam gyermekem aki mindenre képes azért h én legyek az anyja – mondta és felemelte a kisbabát, elvakító fény keletkezett, mindenkit elvakított, és a kisbaba eltünt a nővel együtt. -Kagome, hol van? – kérdezte -Nem tudom – és Kagome összeesett -Kagome… - és Inuyasha oda szaladt hozzá -Inu…yasha… a kisbabánk jól van… nyugodj meg… álmomban találkoztam vele… legyőzte.. de még nincs vége… Kikyou még… nem tudja… és keresni fog téged…és a picit… meg kell neki mondanod… -Rendben – mondta – De most ne törődj semmivel , csak búj hozzám – és avval átölelte, és magához szorította