Az ablaknál állok, és tükréből rámnéz egy lány...
Ki boldog, hogy él, mert esténként téged vár.
Csak mindig légy enyém,
Nem kell több ennél.
Hisz' az én titkos kis világom
Rég te lettél.

De hogyha mindez csak egy álom,
Nekem még így is szép.
Ne engedd, hogy elvesszen az álmunk,
Éd át velem újra még!

Más nem kell többé,
Egy lett az éltünk.
És ha otthon te vársz,
Bárhol éljünk, az boldogság.
S hajt a tél,
És kint a kertben hó lep el mindent.
Az ünnep estéjén a legszebb ajándék,
Hogy velem élsz!

De hogyah mindez csak egy álom,
(Nincs baj, hisz'gyönyörű)
Nekem még így is szép.
Ne enegedd, hogy elveszzen az álmunk,
Éld át velem újra még!

S ha itt az éj, és a szó úgy száll fel,
Gyöngéd fohászként,
Azt kérném Istentől, hogy mindig így legyen,
Engem láss mindig, bárhol jász!

Nincs jobb, ha karjaiddal átfogsz,
Érzem, hogy álmod bennem él,
Érzem, hogy nincsen más,
Te több vagy nekem mindennél!

De hogyha mindez csak egy álom,
Nekem még így is szép.
Ne negedd, hogy elvesszen az álmunk,
Éld át velem újra még!

De hogyha mindez csak egy álom,
(Nincs baj, hisz' gyönyörű így is)
Nekem még így is szép.
Ne negedd, hogy elvesszen az álmunk,
Éld át velem újra még.
(Mégis, úgy érzem, hmm mostmár gyönyörű minden!)

De hogyha...

A Szürke Patás

Havasvég
tetején
lakik rég,
egy rénszarvaslegény,
a Szürke Patás.
Csak ő húz így szánt, senki más!

Lehet hó,
lehet tél,
szalad, vágtat az égen,
bárhogy fúj a szél.
Se sapka, se sál,
így jó vörös tőle az orra már!

Mert Játékország szíve mélyén
folyton hull a hó,
el kél hát egy hosszú horgolt sál.
Bárcsak látná Télapó,
és húzna gyorsan rá
még tél előtt
egy szarvasfejfedőt!

Jön a szán,
csupa fény,
s miután lefékez a ház tetején, nagy fújtatás
a jel, hogy megjött Szürke Patás.

Csak egy perc,
amíg vár,
hogy a zsákot bedobja
a Télapó, s tova száll
a téli tájon át,
bár nyúzza a huzat a nóziját.

Mert játékország...

[Szervusztok gyerekek!Van valakinél egy papírzsepi?

Mert játékország...

Jön a szán,
csupa fény,
s miután lefékez a ház tetején, nagy fújtatás
a jel, hogy megjött Szürke Patás.

Téli rege

Álombéli hófödte tájon,
csillagporba bújt égi tó,
márványkristály jég ablakából,
száll ránk az égi szó.

Térj be hozzánk, vándor!
Nálunk csend és béke vár.
Felejtsd el a gondokat
és a megalázott lélek bánatát!

Hívunk téged, vándor!
Emeld fel az arcodat!
A csillagokban várunk mindahányan,
hogy légy örökre boldogabb!

Téged !

Csak egy gyertyát hagyj most égve,
Nekem az a perc elég,
Amíg ez a láng most ég,
Hogy elmondhassam végre,
Mi az, amit régen érzek,
S nem eleget mondtam még,
Hogy rólad szól már régen minden szó
A szívem mélyén tőled hull csak hó
Az ünnepen vagy már kit vártam rég
Ajándéknak szíved, hidd el, épp elég.

Refrén:
Téged!
(Téged)
Csak ez amit kérek
(Csak téged)
Semmi más nem kell,
Csak veled egy élet
Súgd meg hát, amire szívem várt
Szent karácsony éjjel,
A régen várt csodát.

Csak egy lány áll most előtted,
Akinek a szíve ég,
S te vagy, aki érthetnéd
Nem kérek tőled többet,
Szeress, ahogy én szeretlek,
Nekem az a mindenség.

Mert rólad szól már régen minden szó
A szívem mélyén tőled hull csak hó
Az ünnepen vagy már kit vártam rég
Ajándéknak szíved, hidd el, épp elég.

Refrén:
Téged!
(Téged!)
Csak ez amit kérek
Semmi más nem kell,
Csak veled egy élet
Súgd meg hát, amire szívem várt
Szent karácsony éjjel,
A régen várt csodát.

Hópelyhek lassú tánca
Szikrázó csillagpor
Éj mélyén csengő száll
Ma nekem mind rólad szól.
Hallom már lassú lépted,
S nem kell, csak egy bűvös szó
A szerelem hulljon, mint tájra a hó.

Mert rólad szól már régen minden szó
A szívem mélyén tőled hull csak hó
Az ünnepen vagy már kit vártam rég
Ajándéknak szíved, hidd el, épp elég.

Refrén:
Téged!
(Téged!)
Csak ez amit kérek
(Csak téged!)
Semmi más nem kell,
Csak veled egy élet
Súgd meg hát, amire szívem várt
Szent karácsony éjjel,
A régen várt csodát.

Hópelyhek lassú tánca
Szikrázó csillagpor
Éj mélyén csengő száll
Ma nekem mind rólad szól.
Hallom már lassú lépted,
S nem kell, csak egy bűvös szó
Hogy szerelem hulljon, mint tájra a hó.
(4x)

Túl a fények városán

Ég egy csillag fent
túl a fények városán,
honnan ők, a Rég Elmentek néznek ránk.

Érintetlen csend
táncol át a kisszobán,
s átlibben a múltban vesztett boldogság.

Évek múltak,
Jött száz új nap,
Mégis most, hogy
Fények gyúlnak,
Újra ég sok
Rég ellobbant láng!

Évek múltak,
Jött száz új nap,
Mégis most, hogy
Fények gyúlnak,
Szívünk minden
Lángban téged lát.

Minden tárgyad rég
úgy áll, ahogy hagytad őt.
Állóképpé formáltad a múlt időt!

Itt vagy köztünk még,
gyermekként rád hallgatunk.
Bárhol jársz, mi őrzünk rég, kik itt
vagyunk!

Évek múltak,
Jött száz új nap,
Mégis most, hogy
Fények gyúlnak,
Újra ég sok
Rég ellobbant láng!

Évek múltak,
Jött száz üres új nap,
Mégis most, hogy
Fények gyúlnak,
Szívünk minden
Lángban téged lát!

Hmm...
Hmm...

Ég egy csillag fent
túl a fények városán,
honnan ők vigyáznak ránk.

Szánkózás

Hallgasd, hogy völgyön, havason
Csengőnk dala hogy száll!
Friss hóban száguld velünk ez a
Szélnél is sebesebb szán.

Ott lenn a lejtő peremén
Áll sok fiú és lány,
Ujjongó hangjuk öröme ma
Eljut az egekig tán.

Gyere nézd, gyere nézd,
Gyere szédülj el!
Oly gyönyörű szép!
Hó kavarog és szikrát szór a jég.

Gyere hát, gyere hát,
Gyere bújj mellém!
Fogd kezem és nézd,
Hold ragyog és a fényben szánkónk
Meseországba ér.

Szél fújta arcunk kipirult,
Szebb út sose volt még.
Egymáshoz bújva suhanunk,
S álmodunk gyerekekként.

Élvezd az út, hogy kanyarog,
Nincs jobb, ugye ennél!
Meglátod lesz más csoda is.
Ha holnap is velem jönnél!

Benn a házakban már száz és száz kis gyertya ég,
És a fák alatt hány ajándék és mind-mind szép!
És már szól is a dal, sok gyermekhang úgy
zeng, hogy nincs megállj,
És a gesztenye sül, a tortán marcipán...
nyam, nyam, nyam!

Ezt a boldog érzést vártuk mind és úgy hat ránk,
Mint a frissen forralt kávé és a mézesfánk.
Ennyi gyönyörűséget máshol tán csak festett képen látsz;
Oly csodaszép, így marad emlék veled a szánkózáááás,
Oly csodaszép, mind ami történt veled a szánkón...

Hallgasd, hogy csengők hangja
cseng-bong, és hogy száll!
Friss hóban száguld gyorsan
Szélként suhan egy szán.

Ott lenn a lejtő végén
Vár sok jó barát,
Ujjongó hangjuk szinte
Hajtja a suhanó szánt.

Gyere nézd, gyere nézd,
Gyere szédülj el...

Szél fujta arcunk kipirult...

Volt és lesz...

Őrzöm az érzést:
látom, ahogy forrón átölelsz;
súgva énekelsz.
Távoli emlék,
de a tegnapnak nincs vége még...

Őrzöm az érzést:
látom, ahogy szívből ünnepelsz;
mégis útrakelsz...
Álmokat élnék,
várom, hogy úgy lesz, mint rég.

Hívlak és kérlek,
hozz csöndet és szót!
Várlak, míg élek,
ez így lesz, így volt...

Hallom a lépted:
álmodom arról, hogy visszatérsz,
mindent elmesélsz.
Gyúlnak a lángok,
gondűző karácsony hív,
hazahúz minden szív.

Érzem a fényed:
érzem, hogy egymásban létezünk,
bárhol ébredünk.
Várlak a tűznél:
érzem, hogy mellém ülnél...
Többé el nem szöknél.

Hívlak és kérlek...

Hívlak minden percben,
várlak fényben, szürke éjben.
Minden hozzád köt már,
minden tél, minden nyár -,
tudom, sokkal több vár...több jár.

őrzöm az érzést...

Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő -csing-ling-ling -
tél öblén halkan ring.

Feldobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő -csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

Karácsony

Barna lány, tiszta szívvel.
Szeme fényes utcát jár.
A szent ünnepen - hogy boldog legyen -,
jött a széllel, árván.

Szökött lány, szakadt jelmez -,
de a város ajtót tár:
a csend védelmez,
a házak közt őrség sem jár -,
éjfél múlt már.

Angyallá válni,
felhőkkel szállni csudajó!
Kicsi lány, nagy álmodó.
A hajnalt megvárni,
a titkot meglátni oly jó!
Ez az éjjel csillogó -,
és szebben még nem hullott hó...

Barna lány körbetáncol,
dala suttógón bújkál.
Ha lent senkije,
tán' fent lesz helye - jobb, mint bárhol -,
az Úrnál.

Kis virág örömfényben,
padon ülve álmot lát :
a jéggé vált éjben
a rég várt csodát,
ahogy eljött az égi világ.

Angyallá válni...

A lány mosolyog,
mert sorsát már
boldog tűz lángja óvja.
Teste hófedett szobor,
mindentől távol...

Angyallá válni...