Mikor kinyitottam a szemem, éreztem, hogy meg vagyok kötözve. Próbáltam kiszabadulni, de nem sikerült. Féregfark felém fordult.

- Most mindent megbosszulok! Megbánjátok még, hogy ezt tettétek velem. Most megöllek... de előbb még...

Vigyorogva nézett rám. Nagyon megijedtem. Félelmetes volt. Most egyszeriben rájöttem, hogy még mindig kutya formám van, ráadásul pont úgy nézek ki, mint Sirius. Talán összetéveszt minket...

Most megint megszólalt. 

- Előbb megkínozlak.

És már emelte is a pálcáját. Behunytam a szemem és megpróbáltam nem nyüszíteni. Vártam a fájdalmas Cruciatust vagy amit épp kilő rám.

Azonban a várt támadás elmaradt. Féregfark már mondott volna valamit, de ekkor a bokorból előugrott egy nagy fekete kutya - Sirius. Egy ugrással ledöntötte Féregfarkot és belekarmolt a mellkasába. Féregfark felordított. Sirius, kihasználva ellenfele fájdalmas üvöltözését, hozzám ugrott. Átváltozott és pár mozdulattal kiszabadított.

- Menj és hozd ide Dumbledore-t! Siess!!

Bólintottam és ugattam, hogy rendben. Kifutottam az erdőből, ahogy csak bírtam. Mielőtt kiértem volna, visszaváltoztam emberré. Harryék kint álltak. Mikor észrevettek, felém siettek.

- Mi a baj?

- Meg kell... ta... találnom... Dumb... Dumbledore-t. Segítsetek! Hol... hol van? - kérdeztem kifulladva.

- Dumbledore? Gyere!

Harryék elöl futottak. Én is megpróbáltam sietni, de eléggé kimerültem. Nem tartott szerencsére sokáig az út. Egy kőszörny elé érkeztünk, ami morcosan nézet ránk.

- Csak az a baj, hogy Dumbledore mindig váltogatja a jelszót. - mondta Harry. - Nem tudom, mi...

- Hmm... Csótánycsokor! - mondtam.

A szörny életre kelt. Harry megrökönyödve nézett rám.

- Honnan...

- Pár napja ez volt a jelszó. Gyerünk!

Felmentünk a csigalépcsőn, majd a végén egy ajtó elé értünk, amit a Roxfort címere díszített. Bekopogtunk, majd benyitottunk. Dumbledore professzor az íróasztalánál volt.

- Dumbledore professzor! Sirius bajban van!

Dumbledore arca nem tükrözött érzelmeket, legalábbis nem láttam rajta. Csak felállt és elindult felénk.

- Vezess oda!

Együtt siettünk le a parkba. Mikor kiléptünk a Nagykapun, láttam, hogy Sirius és Féregfark az erdő szélén vannak. Gyorsan odasiettünk hozzájuk. Siriusnak volt néhány sérülése, de hősiesen lefogta Féregfarkot úgy, hogy az moccanni is alig bírt. Mikor odaértünk, Dumbledore Féregfarkhoz fordult.

- Mit keres maga itt?

Féregfark hallgatott. Most gyilkos tekintettel nézett rám. Sirius követte a tekintetét és felmordult.

- Meg ne próbáld!

Dumbledore most elővette varázspálcáját és Féregfarkra szegezte.

- Stupor!

Féregfark elájult, Sirius meg elengedte. Dumbledore most Siriushoz fordult.

- Sirius! Ha megkérhetném, küldje ide Perselust és Remust! Perselusnak mondja meg, hogy hozza le magával a Veritaserumot. És siessenek, ha lehet.

Sirius bólintott és elindult a kastély felé. Senki sem szólt a másikhoz. Féregfark akart néha feléledni, de ilyenkor Dumbledore elkábította. Kábé negyedóra múlva visszajött Sirius, mögötte Piton és Remus. Piton mogorvának, Remus pedig meglepettnek tűnt. Sirius arcáról pedig gyűlöletet és undort vettem ki, amit, gondolom, Piton iránt érzett.

Piton egyenesen az igazgatóhoz ment.

- Mi történt itt?

- Perselus, adja ide a Veritaserumot!

- De minek...

- Mindent meg fog tudni. Csak adja ide, kérem!

Piton elhallgatott és a talárja belső zsebébe nyúlt, majd egy átlátszó folyadékkal teli kis üveget vett elő. Dumbledore elvette tőle. Néhány cseppet lecsorgatott Féregfark torkán, majd rászegezte a pálcáját.

- Stimula.

A férfi kinyitotta a szemét. Kábán, üregesen nézett maga elé. A negyedik könyvben Barty Kupor is így nézett ki, amikor Dumbledore-ék kihallgatták. Féregfark nem látszott túl értelmesnek, ahogy maga elé bambult. Na nem mintha egyébként az lett volna...

Elmélázásomból Dumbledore hangja zökkentett ki. Féregfarkhoz szólt.

- Mondja, hall engem?

- Igen.

- Nagyszerű. Kérem, mondja el, hogy került ide!

Kezdődik a kihallgatás... Féregfark megköszörülte a torkát, majd monoton, szinte unott hangon beszélni kezdett.

- Mikor elvittek innen Azkabanba, útközben megszöktem. A Sötét Nagyúr keresésére indultam. Tegnap délután bukkantam rá, Albániában. Elmondtam neki mindent, ami előzőleg történt. Még délután hoppanáltam Roxmortsba. Azt a feladatot kaptam, hogy öljem meg Harry Pottert...

- TE ROHADT SZEMÉT!!! - kiáltott indulatosan Sirius.

- Sirius, fékezd magad! - szólt rá Remus.

- Folytassa! - kérte Dumbledore.

Féregfark nagy levegőt vett, és pár pillanat múlva újra beszélni kezdett.

- Tegnap Roxmortsban megpróbáltam megölni Pottert, de nem sikerült. Azonban nem vett észre. Megkönnyebbültem. Este visszatértem a Roxfort birtokra, és az erdőben elrejtőztem. Ma reggel bementem a kastélyba, és mikor visszatértem, siettem vissza az erdőbe, nehogy meglássanak. De Potterék megláttak. Ő követett az erdőbe - mutatott rám -, amit csak később vettem észre. Elfogtam. Azt hittem róla, hogy Sirius, mert ugyanolyan fekete kutya alakja volt.

- Fekete kutya? - nézett rám Dumbledore megdöbbenve.

- Öhm... hát... igen. - hirtelen nem tudtam értelmesebbet kinyögni. Féregfark folytatta.

- Csak akkor jöttem rá, hogy ő az, amikor megjelent Sirius és... és elkapott....

Féregfark elájult. Dumbledore megkötözte, majd hozzám fordult.

- Minél hamarabb haza kell menjél, de még mindig nem tudom, hogyan. Nem találtatok valamit a könyvtárban? - nézett ránk.

Harry és Ron automatikusan a fejüket rázták. Hermione habozott egy kicsit, de végül ő is nemet intett az igazgatónak. Én válasz helyett Remusra néztem. Ő is engem figyelt. Láttam az arcán, hogy ő is ugyanarra gondol, amire én. Bólintottam, mire ő Dumbledore-hoz fordult.

- Igazgató úr!! Én... én tudom.

Dumbledore meglepetten nézett rá.

- Komolyan? És eddig miért nem mondta?

- Mert... hát... nem tudom. - mondta végül Remus.

Dumbledore áthatóan nézte őt. Remus viszont felém fordult, és halványan mosolygott.

- Már értem - szólt Dumbledore halkan, majd hangosabban folytatta - Nos, a legfontosabb, hogy ezt az embert - itt Féregfarkra mutatott - elvigyék Azkabanba. Remus, kérem, menjenek a szobájába. Én is mindjárt ott leszek, csak előbb el kell intéznem ezt a dolgot...

Remus bólintott. Mindannyian elindultunk a kastély felé. Útközben Piton Remushoz fordult.

- Hát így bízzon benned Dumbledore? Van valami, amiről még nem tud?

- Hagyd őt békén, jó? Nem hiszem, hogy bármi közöd lenne hozzá! - ordított Sirius indulatosan.

- Nem téged kérdeztelek, Black. - vetette oda Piton, majd felém fordult. - Te meg hogy képzeled ezt? Nem lehetsz csak úgy hipp-hopp animágus! Ez törvényellenes! És ha már mindenképp muszáj volt, miért pont ezt a korcsot utánzod?

- Elég legyen, Perselus! - szólt Remus.

Siriusnak azonban sok volt. Ordibált és már készült ráugrani Pitonra, amikor Remus lefogta.

- Sirius, ne csináld!

- Először is: - kezdtem nyugodtan - Ne sértegesse se Siriust, se engem. Másodszor: Gőzöm sincs, hogy lehetek animágus, ha egyszer mugli vagyok.

Piton elhúzta a száját, de nem válaszolt. Megérkeztünk Remus szobájába. Mindenki helyet foglalt valahol. Piton és Sirius egymástól a lehető legtávolabb ültek le, és végig villogó szemmel néztek egymásra. Szerencsére Dumbledore hamarosan megérkezett.

- Féregfarkot elküldtem az Azkabanba. - mondta, miután becsukta maga mögött az ajtót és ő is helyet foglalt. - Most biztosan oda is ér. Gondoskodtam róla. Ami pedig téged illet... - nézett rám az igazgató.

Görcsbe rándult a gyomrom. Dumbledore most Remushoz fordult.

- Hogyan tud hazajutni? - kérdezte.

- Csak arra kell gondoljon, hogy otthon szeretne lenni... az hiszem - tette hozzá halkan Remus.

- Hmm... mint a hoppanálás - mondta az igazgató halkan.

- Tényleg - döbbent rá Remus.

- Ilyen egyszerű lenne? - kérdezte Piton gyanakodva.

- Néha a legbonyolultabb dolgoknak van a legegyszerűbb megoldása. - mondta Dumbledore. - De mostmár ideje indulnod - nézett rám végül.

Összeszorult torokkal bólintottam. Szomorúan néztem rá, majd Remusra, Siriusra, Harryékre és végül Pitonra.

- Azért... elbúcsúzhatok tőlük? - kérdeztem végül.

- Hát persze! - mosolygott az igazgató.

Legelőször - ki hitte volna? - Remushoz mentem.

- Hát... hiányozni fogsz, Remus.

- Te is nekem - mosolygott.

A szemébe néztem. Hiába mosolygott, a szeme mindent elárult. Nem hiába mondja anya mindig, hogy a szem a lélek tükre. Remus gyönyörű, barna szeme tele volt szomorúsággal és bánattal. Azonban ebben a szempárban azt is kiolvastam, hogy látjuk mi még egymást...

Most Siriushoz léptem.

- Köszönök mindent.

- Nincs mit. Aztán nehogy jó legyél! - nevetett.

- Nem leszek. - mosolyogtam.

Most Piton felé somfordáltam.

- Nos... öröm volt magával beszélgetni, meg minden. Majd sokat mesélek Dórinak magáról. Nagyon fogja érdekelni.

Piton nem szólt semmit, csak rámnézett. A szeme különösen csillogott. Komor arccal bólintott.

Dumbledore-tól röviden elköszöntem, majd Harryékhez mentem.

- Jó volt veletek! Hiányozni fogtok!

- Te is nekünk!

Nagyot sóhajtottam.

- Akkor ideje indulnom, igaz?

Dumbledore bólintott.

- Remélem, még találkozunk.

Behunytam a szemem. Még nem kezdtem el koncentrálni, mikor meghallottam Piton hangját.

- Várj egy percet!

Kinyitottam a szemem és kíváncsian néztem a tanárra. Piton a talárja zsebébe nyúlt és egy fényképet húzott elő. Azon hat ember volt és mind mozgott.

Piton a kép szélén volt és elég mogorva arccal bámult a mellette álló... Remusra?! Összeráncoltam a homlokom. Hirtelen a felismerés hasított az agyamba. Hiszen ők a Tekergők! Meg Piton meg... Lily, talán? Mosolyogva figyeltem a képen lévő hat tizenéves diákot.

- Nem találtam jobb képet. - szabadkozott. - Aláírom... de ez hétpecsétes titok, megértettétek? - fordult Harryékhez.

- Hogyne, professzor, értjük... - Ron és Harry összevigyorgott.

Piton csak a fejét csóválta. Elővarázsolt egy pennát és aláírta a nevét a saját képe alatt. Majd - legnagyobb megdöbbenésemre - átadta a pennát Siriusnak.

- Írd alá, Black!

Siriusnak úgy leesett az álla, hogy még visszavágni is elfelejtett. Beletelt két percbe, mire magához tért. Elvette a pennát és a képet Pitontól, és aláfirkantotta a nevét maga alatt. Alig bírtam kiolvasni. Sirius odaadta a pennát Remusnak, aki mosolyogva írta alá a fényképet. Nagyon boldog voltam. Zsebrevágtam a fotót.

- Köszönöm.

Még egyszer végignéztem rajtuk. Ezután behunytam a szemem és azt kívántam, hogy legyek otthon, a szobámban. A világ forogni kezdett velem. Mire felnyitottam a szemem, láttam, hogy a szobámban vagyok. Éjszaka volt. A kisvillany, ami az ágyam mellett égett, pont a szemembe világított. A Harry Potter 3. része a földön volt. Ott volt felnyílva, ahol pár napja olvastam...