Miután az elsősöket is beosztották, és a lakoma is véget ért, Sirius és Peter nem indult fel a toronyba, mint általában minden griffendéles, hanem a tölgyfaajtón át kiléptek a szabadba. Remus Lilyvel együtt az elsősöket kísérte fel a Griffendél-toronyba, amit hét éven keresztül fognak használni – már ha nem járnak úgy, mint azok a szerencsétlen diákok a nyáron. Grace álmodozva lépegetett az elsősök után, mint aki azt sem tudja, hol van. Lily többször is aggódva nézett rá, és sajnálattal kellett megállapítania, hogy barátnője szerelmes. De hogy kibe, az egyelőre rejtély. Na, érjünk csak fel a szobánkba! Nekiesek, és addig nyaggatom, míg meg nem mondja, ki a srác! - mosolygott magában gonoszan.

Végül ennek is eljött az ideje. A legtöbb diák hanyatt-homlok rohant fel hálókörletébe, valószínűleg aludni. Remus is inkább úgy döntött, hogy felszívódik. Lily, aki elvileg úgy tervezte, hogy Grace-szel együtt felmennek a szobájukba, most elfelejtette ebbéli szándékát, és letelepedett a kandalló előtti egyik karosszékbe, Grace pedig mellette telepedett le, lábát felhúzta, fejét térdére hajtotta, és fura mosollyal arcán a tűzbe bámult. Lily csodálkozva nézett rá. Gyorsan körbenézett, de a klubhelyiségben már senki sem volt három harmadikoson kívül.

-         Szerelmes vagy Grace? – kérdezte barátnőjétől halkan Lily.

-         Hogy én? – kérdezett vissza bágyatagon Grace, mint aki oda sem figyel.

-         Hívnak még rajtad kívül Gracenek a környéken valakit?! – nézett rá döbbenten Lily.

-         Ja… nem. De hogy én szerelmes? Dehogyis…!

-         Grace, ne hazudj nekem légy szíves! Akkor mivel tudod megmagyarázni ezt a bugyuta viselkedést, amit művelsz?!

-         Én? – kérdezett vissza ismételten Grace. Lilynek elfogyott a türelme.

-         Grace, figyelj már rám! – csattant fel dühösen. – Kérdeztem valamit!

-         Jól van na! Ne kapd fel a vizet! – Tette fel a kezét nyugtatóan Grace. Sóhajtott, és ’értelmesen’ válaszolt. – Nem vagyok szerelmes Lily. Fogalmam sincs, honnan vetted…

-         Elég csak rád nézni! Csak azok néznek ilyen bárgyún, akik szerelmesek! Meg azoknak jár az eszük mindig máshol, nem pedig ott, ahol kéne!

-         Ezt most nem bogozóm ki… jaj, nehogy megint leharapd a fejem Lily! – hadarta még utána gyorsan Grace, miután Lily kis híján hisztisen kiabálni kezdett. – Viszont azok sem éppen érzelmileg stabilak, akik ennyire hisztisek lesznek… főleg te, Lily, aki magad vagy a megtestesült nyugalom, persze csak Remus után! – vigyorgott gonoszan Grace.

Lily megbántottan nézett Grace-re.

-         Na jó, talán csak annyi, hogy tetszik egy fiú, de nem több – mondta Grace, hogy ezzel is megpróbálja kiengesztelni barátnőjét.

-         Tetszik? És mégis kicsoda? – húzta fel a szemöldökét Lily. – És mióta?

-         Lehet, hogy már van egy éve is… vagy talán nem. Gőzöm sincs.

-         Grace, te ezt most tetteted, vagy alapból vagy ilyen sötét?! Na, hadd halljam, ki az!

-         Sirius.

Lily döbbenten hallgatott.

-         Micsoda?! – kiáltott fel hirtelen. Az egyik harmadikos ijedten megugrott a hirtelen kiáltásra, mivel eddig ők is csendben beszélgettek. Lily dühösen feléjük fordult. – Fél tizenegy van! Nyomás lefeküdni! – mordult rájuk fenyegetően, és bezsebelhetett egy sikert: mindhárom lány felszaladt a lépcsőn, és nem jöttek vissza többet. Lily ekkor villámló tekintettel újra Grace felé fordult. Az teljesen elpirult, és elfordította a fejét, hogy még véletlenül se kelljen Lilyre néznie. – Te ezt komolyan mondod?!

-         Most mit esel nekem?! – csattant fel Grace, és dühösen Lily felé fordult. – Ha már itt tartunk, már a pályaudvaron is gyanús volt, hogy hirtelen abbamaradt a szokásos Potterezés! Azt hiszed nem tűnt fel?! Nem emlékszel, mit mondtál még tavaly?! „Felőlem akár fel is akaszthatja magát, akkor sem fogom Jamesnek hívni!”. Vagy talán elfelejtetted?! Erre életveszélyben volt, és máris James! És akkor még neked áll feljebb, hogy nekem ki tetszik?!

-         Igen, emlékszem mit mondtam! És kit érdekel?! Grace, a fenébe is, tizenhat évesek vagyunk, és te sem gondolhattad komolyan, hogy tényleg a halálát kívánom bárkinek is! – védekezett Lily, a normálisnál kicsit nagyobb hangerővel.

-         James Potter nem bárki, Lily, és, ezt te is tudod! Miért nem vallod be már végre, hogy igenis hat rád a srác?! Miért mondod azt, hogy gyűlölöd, amikor ez még véletlenül sem igaz?! – Grace olyan dolgokat vágott Lily fejéhez, amikre már régóta szeretné tudni a választ, eddig azonban egyszer sem tette fel azokat, de most jól kihasználja a helyzetet!

-         Tényleg nem gyűlölöm, de nem is szeretem, ha éppen erre akartál volna kilyukadni!

-         Tudod is te azt…! Mostanában egyre kevésbé érdekel, hogy mi van velem, hogy mit érzek, hogy egyáltalán mit pofázom neked néha! Néha úgy nézel rám, mintha teljesen ütődött és idióta lennék! Ha valami bajod van velem, mondd meg most!

-         Te… te tényleg ilyennek látsz engem?! – Lily döbbenettel, vegyes dühvel hallgatta Grace szavait. – Mióta néztelek én egyszer is hülyének?! És igenis érdekel, mi van veled, meg is hallgatlak, hiszen ha nem tudnád, te vagy a legjobb barátnőm!

-         Ha így folytatjátok, talán már nem sokáig – szólt közbe kuncogva egy fiúhang, valahonnan Lily feje fölül.

Mindkét lány felsikított, Lily fel is pattant helyéről, lába azonban kicsúszott alóla, és a földre esett. Hangosan felnyögött, és megpróbált felállni, kevés sikerrel. A rejtélyesen felbukkant fiú azonban a kezét nyújtotta és felsegítette. Amikor Lily ’megmentőjére’ nézett kis híján újból összeesett. A kócos fekete haj, a szemüveg mögött ülő, csillogó barna szemek… kétség sem férhetett hozzá, hogy James Potter állt vele szemben, teljes életnagyságban.

-         Oh… kösz – nyögte ki végül Lily.

-         Oh, nincs mit! – válaszolt pimaszul vigyorogva James.

Lily legszívesebben a falba verte volna a fejét. Hát ez egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki a halál szélén volt a nyáron! Kicsit sem változott…!

-         Üdv újra köreinkben James! – mosolygott a fiúra Grace.

-         Az ’újrát’ elhagyhattad volna… - kacsintott rá a lányra James, mire az elnevette magát.

Lily már éppen remekelt volna egy csípős válasszal, amikor a portrén belépett Sirius és Peter. Amikor azonban észrevették barátjukat, Sirius felkiáltott, és egyenesen James nyakába ugrott, mire mindketten nevetve dőltek el. Peter is csatlakozott a furcsa pároshoz. Néhány percig nevetés töltötte be a klubhelyiséget, a földön pedig a három fiú úgy nézett ki, mint egy darab rongykupac, ami állandóan rángatózik.

Lassan feltápászkodtak, de Sirius még akkor sem engedte el Jamest: teljesen úgy néztek ki, mint egy oly sok idő után találkozott szerelmespár. Grace időközben úgy tűnt el, hogy Lily észre sem vette. Lily inkább kihagyva az érdekfeszítő beszélgetést a Tekergőkkel, inkább ő is elindult felfelé. De ketten is utána szóltak.

-         Köszönöm! – mondta Sirius, és megnyerő mosolyát villogtatva intett Lilynek.

-         Jó éjt, Lily! – mondta vele egy időben James.

Lily Sirius mondatára inkább nem válaszolt. Viszont James kívánságát nem hagyta annyiban.

-         Jó éjt, Ágas ! – köszönt Lily, és tündéri mosollyal az arcán, James döbbent tekintetével kísérve, eltűnt a lépcsőn…

Következő