Néhány pillanatig dermedt csönd volt a fülkében.

-         Tessék?! – Sirius teljesen elhűlt. – Hogy… hogy mik vagyunk?

-         Csak ez lehet a magyarázat a ködös részekre – Lily kívülről nyugodtnak, és higgadtnak látszott, belül viszont azért könyörgött, hogy ne bukjon le.

-         Milyen magyarázat?! Milyen ködös részek?! Miről beszélsz Lily?! – Grace-nek már fogalma sem volt, mi van. Ide-oda kapkodta fejét Lily és Sirius között, de ő semmit sem értett. Ez kezdte idegesíteni.

-         Mióta tudod? Mikor buktunk le? – Sirius csalódott arcot vágott.

-         Még tavasszal – válaszolt könnyedén Lily.

-         Ajjaj… és akkor mért pont most? Miért nem évekkel ezelőtt?

-         Évekkel ezelőtt?! – Lily dühösen felcsattant, hogy hitelt adjon szavainak.

-         Miről beszéltek?! – Ez egy Grace-féle dühös felcsattanás volt. Tehát olyan, amire mindenki felfigyelt.

-         Te sejted talán az egészet, de a legjobb barátnődnek nem mondtad el? Kínos… - Sirius gúnyosan vigyorogni kezdett.

-         Ne vigyorogj, te féleszű! Először biztos akartam lenni, hogy nem csak egy kitalált hülyeség. Gyerünk, beszélj, vagy büntetőmunkával kezded az évet!

-         Először is kikérem magamnak, nem vagyok féleszű! Másodszor pedig, szerinted Remus hagyná, hogy rögtön első nap büntire ítélj?

-         Semmi esélye ellenem – Lily negédesen mosolygott. – Lehet, hogy már te is rájöttél; én lány vagyok. Ennél fogva könnyen meggyőzők bárkit bármiről. Remus meg amúgy is könnyű eset…

-         Kihasználod szegényke gyengeségét?! Ez viszont aljasság! – Sirius dühösnek tűnt, de a szemével nagyon is mosolygott.

-         Én azt nevezném aljasságnak, amit ti Pitonnal műveltek! – húzta össze szemét Lily.

-         Pipogyuszt most ne keverd ide! Ő egy érzéketlen kis zsíros kukac, míg Remus érző emberi lény! Szegénykémnek olyan érzékeny a lelke, ne bántsd! – gügyögött már a végén Sirius.

-         Mintha bántani akarnám – motyogta Lily. Mielőtt még Sirius bármit válaszolhatott volna, újra megszólalt. – Ne próbáld meg kikerülni a témát!

-         Emberek! Én is itt vagyok! – csattant fel Grace hisztis hangja. Lily átkarolta barátnője vállát, és halkan suttogott valamit a fülébe, amitől Grace kissé lehiggadt. Mit kissé?! Határozottan megkönnyebbült!

Most már ő is várakozásteljesen és leplezett kíváncsisággal nézett Siriusra. Az látván kilátástalan helyzetét, megadóan sóhajtott, de még nem kezdett bele. Fogalma sem volt, hogy hol kezdje.

-         Mielőtt elkezdeném: ha valamelyikőtök akár egyszer is beleszól a mesémbe, nem folytatom tovább! Értettétek?

-         Eskü, nem pofizok bele! – tette szívére a kezét Grace. Lily csak biccentett.

-         Rendben. Nos, azt hiszem másodikban kezdődött. Amikor megtudtuk, hogy Remus vérfarkas. – Sirius hatásszünetet tartott, és elnézegette Grace teljesen ledöbbent arcát. Lily ellenben, csak felhúzta a szemöldökét, mint aki idáig is tudta volna ezt, csak megdöbbent ettől a nyílt kijelentéstől. – Sajnos nem tőle, mert félt elmondani. Igazából James volt a főokos, ő jött rá minden apró jelre. Egyáltalán nem úgy reagáltunk, ahogy azt szerintem Remus elképzelte: nem undorodtunk tőle, hanem segíteni próbáltunk. Jamesszel egyik este elkaptuk barátunkat, és elmondtuk, hogy tudjuk a titkát. Persze ő rögtön kétségbeesett, és arról kezdett magyarázni, hogy ő tudta, ha egyszer kiderül, meg fogjuk utálni, és messzire elkerüljük satöbbi… mi meg csak vigyorogtunk szegénykén, majd bejelentettük, hogy segíteni szeretnénk. Elmondta, hogy holdtöltekor lemegy a fúriafűzhöz, végigmegy egy alagúton, és végül azon a bizonyos ’Szellemszálláson’ lyukad ki. Ott marad telihold végéig. Viszont minket óvva intett attól, hogy utána menjünk, mert nem ismerne fel minket és szétszaggatna. Hát tényleg nem valami rózsás kilátások… ezért is néztünk utána a dolgoknak. Jó kis bűbájt találtunk ám! Közöltük Remusszal, aki aggódva bár, de kénytelen volt belegyezni. Másodikban elkezdtük elsajátítani az animágiát.

-         Micsoda?! – kiáltott fel egyszerre Grace is Lily. Grace arcán már idáig is döbbenet ült, most azonban elsápadt és hitetlenkedve nézett Siriusra. Lily viszont csak most először mutatta ki döbbenetét. Hát mindenre számított, csak erre nem!

-         Mondtam, hogyha beleszóltok, akkor…

-         Először is: mondat vége volt, tehát gyakorlatilag nem is igazán állítottuk meg a meséd. – jelentette ki tárgyilagosan Grace. – Másodszor meg: te például mit szólnál, ha Lilyről kiderülne, hogy McGalagony eltitkolt gyereke? Hm?

-         Grace! – Lily megrökönyödve nézett barátnőjére. De Grace ügyet sem vettet Lilyre.

-         És ha rólam kiderülne, hogy…

-         Ne! Könyörgöm, nehogy elmond, nem akarom tudni! – Sirius valóban könyörgőn nézett Gracere. – Már az is elég volt, hogy Lily… jaj! Inkább folytatom! – Sirius nagy levegőt vett, Grace pedig elvigyorodott sikerén. – Szóval. Animágia. Harmadikban már ott tartottunk, hogy nem fogjuk elszúrni, és nem lesz belőlünk valami torz izémizé. Ezért döntöttünk úgy, hogy Petert is felkészítjük. Mármint James meg én. Tavaly már tökéletesen ár tudtunk változni. James év végén fejezte be tökéletesre, én már félévkor kész voltam. Peter is kb. akkor lett kész, mint James. Jogos lenne a kérdés, hogy miért? Egyszerű: én egy kutya alakját tudom felvenni, ezért neveztek el barátaim Tapmancsnak. James szarvas, így lett ő Ágas. Peter azért volt sokkal gyorsabban kész, mint mi, mert patkánnyá tud változni. Ezért lett ő Féregfark. Remus pedig Holdsáp lett. Találó nevek.

-         Mindketten utaltatok a ködös részekre Jamesszel kapcsolatban. Nos. Nagy része igaz, a romoknál még emberi lábnyomok voltak, az erdőben viszont Ágas patanyomait és szagát követtem. De őt, magát sajnos nem találtam meg. Ami furcsa is, mert elég súlyos sérülés volt a lábán. Nagyrészt három patanyomot követtem a földben, vagy halvány nyomokat. Két napig követtem őket, de semmi. Egy aprócska faluban lyukadtam ki, de sehol semmi. És bár örülök, hogy James életben van, mégsem tetszik, hogy nincs meg. Egyetlen reményünk még az, hogy már a suliban van, vagy inkább odamegy, mert nem akart vonaton utazni. Vagyis remélem…

-         James előkerül majd, ha akar. Úgy tudtam, te is ismered Sirius… - Az ajtóban Remus Lupin bukkant fel. Mögötte pedig Peter álldogált. Remus nem sokat változott. Szőkésbarna haja kócos volt, talárja még mindig kopott, de ott virított rajta a piros jelvény, ’P’ betűvel rajta. Idegesen rámosolygott a lányokra. – Sziasztok.

-         Hallottál mindent, igaz? – kérdezte kedvesen Grace. – Te attól még ugyanaz az ember maradsz, akit megismertünk. Ezen mit sem változtat, hogy tudjuk, mi vagy valójában. – Grace egy tündéri mosolyt küldött Remusnak. Ebben nem volt semmi gúny, szívből jött. Lily is mosolyogva mutatott maga mellé. Remus motyogva leült, Peter pedig lehuppant Sirius mellé.

Az út hátralevő részét végigbeszélgették. Voltak harsány nevetések, Grace elsírta magát egyszer, ki tudja miért. Tehát az út hátralevő része kellemesen telt. Már szürkült, amikor a vonat beérkezett a Roxmortsi állomásra. Lily és Grace a fiúkkal együtt a fiákerek felé indultak, és nagy nehezen bepasszírozták magukat az egyikbe. Az iskolához érve majdhogynem kiestek a fiákerből. A tömeg áramlott be a nagy tölgyfaajtón, de ők öten megálltak. Mindenki elgondolkozott. Végül Sirius mondta ki azt, amire a legtöbben gondoltak:

-         Milyen lesz a Roxfort Ágas nélkül? James nélkül? – Nagyot sóhajtva elindult befelé. A többiek meg utána.

A Nagyterembe érve a Griffendél asztala felé vették az irányt. Miután lassan mind a négy asztal betelt (kivéve a tanári asztalhoz közelebb lévő rövid részt, ami az elsősökre várt), Dumbledore felállt, mire minden diák elcsendesedett.

-         Üdvözlök minden régi, és új diákot a Roxfortban! – kezdett bele beszédébe. – Mielőtt belekezdenénk a lakomába, lenne egy-két szavam. Sajnálatos módon idén néhány diákunkkal már nem találkozhattok. Az utóbbi időben megszaporodott merényletek már egyre inkább érinti diákjainkat is. Így az idei évtől nem találkozunk többek között Hugh Klainterrel, Alica Frett-tel, Adam Loday-jal, valamint Elenor Patzoly-val. – Néhányan sírni kezdtek itt is, ott is. – Igen sajnálatos ez, bizony. Nos, az elsősökkel és néhány felsőbb éves diákunkkal közlöm, hogy az iskola melletti erdő tiltott terület! Nem szaporítom tovább a szót, jó étvágyat!

Dumbledore helyet foglalt, a tányérok pedig megteltek változatos ételekkel.

-         Hallottátok?! – Sirius szokatlanul vidáman, de sürgetőn kérdezte barátaitól. – James nevét nem mondta! Nem mondta!

-         Valóban – válaszolt meglepetten Remus. Peter is mosolygott. Lily behunyta egy szemét, és teljesen megkönnyebbült. Ha Dumbledore úgy tudja, hogy James nem halott, akkor biztos nem az! Ha meghalt volna, biztos elsők között mondta volna a nevét. De nem mondta! Grace is boldognak tűnt. A maga módján. Mosolygott, de valahogy mosolya csak a vele szemben ülő fiúnak szólt…

Következő