Most vajon mit álmodom? Mért nem azt az álmot látom, amit minden éjjel?! Ez most annyira más… és olyan rossz érzésem van…Lily a saját lakásukban járt, mégis furcsán másnak tűnt a hely. Gyereksírás hallatszott. A kisszoba felöl. Lily arra vette az irányt, és belépett a kicsiny szobába, melyben most csak két ember tartózkodott: a szülei. Lassan, óvatosan ment oda hozzájuk. Nem hitte, hogy itt őt hallják, vagy látják, hiszen ez csak egy álom, mégis óvatos volt: jobb félni, mint megijedni, ahogy a mondás tartja.

Az anyja kezében egy kisbaba volt… ebben még semmi furcsa se lenne, hiszen álmodhatja a múltat, és magát látja, esetleg a húgát, de nem… ez a csecsemő fiú volt… látszott rajta. Pici fejét kevéske fekete haj borította, szemei égkékek, pont olyanok, mint Grace-é… Tévedek, vagy ez a fiú nagyon hasonlít Jamesre? James?! Mikor lett ő nekem James?! Jó ég, be fogok a sráctól csavarodni!

-         Hogy van?

-         Már jobban.

-         Akkor most már nem lesz semmi baj igaz?

-         Nem… nem.

-         Még bizonytalan vagy…

-         Hát… igen.

-         Miért?

-         Félek… tudod, hogy mi történt Lilyvel… - elcsuklott a hangja.

-         Igen tudom… soha nem gondoltam volna, hogy képes lenne ilyesmire… mindig olyan életszerető lány volt… Nem is tudom, miért vagy ilyen azzal a fiúval, aki miatt meghalt a lányunk!

Te jó ég! Mi folyik itt?! Meghaltam?! De hát hogy…?!

-         Tudod jól, hogy nem ő tehet róla!

-         De igenis ő! Lily nem ölte volna meg magát csak úgy, ok nélkül!

-         Tudom…

-         Akkor miért véded azt a hitvány… alakot, aki ráadásul még… nem, nem tehetjük ezt! Tudom, hogy Grace miatt, de akkor is…

-         Drágám, Grace nem tudja felnevelni a gyereket! Mégiscsak Lily legjobb barátnője…

-         Mond csak, te tényleg ennyire vak vagy?! Még hogy Lily legjobb barátnője…! Röhejes! Visszatartotta Lilyt, megpróbálta lebeszélni, hogy ne tegye meg?! Esze ágában se volt! És ezek után még volt pofája hozzámenni ahhoz a Potterhez, akibe ráadásul Lily fülig szerelmes volt! Ezt mindennek nevezném, csak nem barátnőnek! És ha nem tudja felnevelni a gyereket?! Az az ő baja, nem a miénk! – Odament feleségéhez és letérdelt mellé. – Tudom, hogy jó neked, ha újra gyereket tarthatsz a kezedben, azok után, ami Lilyvel történt… De miért pont ezt a fiút?

-         Így próbálom meg elfogadni, hogy Lily már nem él… Mégsem bőghetek naphosszat, mert az nekem se, és neked se lenne jó… próbáld meg megérteni!

-         Én megértelek, de… rendben van. Holnap megkeresem Grace-t, ebben biztos lehetsz! És kitekerem azt a kecses nyakát, ha azt mondja, hogy igenis segíteni akart Lilyn!…

Elmosódott a kép, már semmilyen alakot sem lehetett kivenni. Lily lassan kinyitotta a szemét. Az ablakon esőcseppek kopogtak, valószínűleg már jó ideje, és az ébreszthette fel Lilyt. Jobb is. Ekkorra hülyeséget még sosem álmodott… Még hogy ő öngyilkos legyen egy fiú miatt…! Nevetséges! Ez is csak a miatt a hülye levél miatt van! Miért húzza fel magát rajta ennyire?!

Az órára nézett. Fél négy…!  Na jó van, túlzásokba ne essünk!  Sóhajtva újra behunyta a szemét, és aznap már másodszor elaludt; de ezúttal nem álmodott…

Amikor reggel felkelt, már nyoma se volt az éjszakai esőnek, ragyogóan sütött a nap. Az ég tiszta volt… vagy mégsem…

Valahol, az erdőn túl (ami a házuktól nem messze kezdődött el), füst szállt fel. Olyan volt, mintha maga az erdő gyulladt volna meg, de mégsem… az a füst már biztosan az erdőn túlról szállt fel. Ott meg házak vannak… Akkor talán egy ház ég? Valószínűleg. De… az égen mintha lett volna valami…!

Az égen egy smaragdzöld szikrákból, vagy csillagokból álló óriási koponya formázódott ki, melynek kitátott szájából nyelv helyett egy kígyó meredt elő. A jelenség kavargó, zöld füstködbe burkolózva „lebegett” az égen… Lily bár még sosem látta ezt élőben, tudta mit jelent…

A híresztelések szerint, nem is olyan rég egy nagyon gonosz varázsló kezdett el öldökölni Londonban. Aki egyszer szembekerült az illetővel, nem úszta meg.  Mindenki meghalt, senki sem tudta megmondani, kivel is állnak szemben… Azt viszont mindenki tudta, ha öldökölt… ugyanezt a jelet hagyta fent az égen, pont a felett a ház felett, ahol gyilkolt.  Barátok, esetleg családtagok, akik éppen nem voltak otthon, így tudták meg, hogy azt a családot már nem fogják látni… Viszont idáig csak varázslócsaládokat ölt meg… Muglik idáig nem estek áldozatul.  De ha jól tudom, az erdőn túl, a fákhoz közel csak egy varázslócsalád él közel…A Potter család… 

-         Ez nem lehet…! – suttogta elszörnyedve.

Megkereste a névtelen embertől kapott levelét, és firkantott rá még néhány mondatot…

Ui.: Nem tudom, ismered-e Potteréket, de ma reggel mintha a Sötét Jegyet láttam volna… a házuk közelében. Ha ismered őket, próbáld meg elérni Jameset! Semmi jót nem jelent ez az egész!!!

Ezek után nem várt tovább, Gil baglya lábára kötötte a levelet és gyorsan útnak eresztette.

Istenem, add, hogy rosszul láttam! Könyörgöm, ne legyen ez igaz!

 Következő