Nah, ez megint egy HP-s story, sőt pontosabban Jamesről és Lilyről szól... De lesz benne még Sirius és Lupinis, csak kicsit később... Egyelőre csak egy fejezet meg, de igyekszem frissíteni! :-)) Ehhez is jó olvasást! :-))

Egy újabb unalmas nyár… Lily Evans a szobájában feküdt az ágyon, és azt hallgatta, amint szülei éppen Petúniát, a húgát szidják pocsék magatartása miatt. Míg ő normális gimibe jár, addig Lily boszorkány mivolta miatt a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Idáig még nem is lenne semmi gond… Csak hát éppen az nem vigasztalja, hogy minden nyáron haza kell jöjjön, és ott kell hagyja a Roxfortot, amit már annyira megszeretett!

De mint mindenhol, a Roxfortban is vannak rettenetesen beképzelt alakok. Lily személy szerint kettőt utált a legjobban: James Pottert és Sirius Blacket. A négy Tekergő. Igen négy; viszont Remus Lupinnal és Peter Pettigrew-val semmi baja sincsen, azon kívül, hogy ők jóban vannak azzal a két bajkeverővel.

Azok négyen mindig a folyosókon lófrálnak, és mindenkit megátkoznak, aki az útjukba kerül, vagy szerintük rontja a levegőt. Főleg a Mardekárosokkal van annyi bajuk! Mert úgy gondolják, hogy mivel ők Griffendélesek, sokkal nagyobbra valók, mint bárki más! Lilyt megint fojtogatni kezdte a düh. Ha Potter most ott lett volna, egészen biztosan megfojtja, vagy az első rontást ráküldi, ami eszébe jut! De sajnos van egy akadály: ő semmi pénzért sem nyúlna egy akkorra felfújt hólyaghoz!

Az teljesen felháborította, amit az utóbbi időben álmodik. Mindig ugyanaz, és minden éjszaka. Egy visszatérő álom, amit egyszer kitörölne az agyából, másszor pedig már alig várja, hogy aludjon, és újra láthassa az álmát…

Hirtelen felugrott az ágyról és járkálni kezdett a szobában. Remélte, hogy ezzel elfelejti iménti gondolatait, de csalódnia kellett… Ezzel csak azt érte el, hogy a gondolatai most már csak az álmán jártak. Találgatni kezdett, vajon mit jelenthet az a képsor, ami minden este lepereg előtte? Mért van az, hogy amikor felébred ezekből az álmokból, rögtön Black és Potter jut eszébe? Túl sokat foglalkozom azokkal! Miért is pocsékolok rájuk akár egyetlen gondolatot is?! Ezzel leült az asztalához, pennát és pergament fogott és röviden válaszolt barátnője, Grace levelére. Amikor végzett vele, a kicsi levelet a baglya lábához kötözte, kinyitotta az ablakot, és hagyta, hogy a bagoly kiszálljon, és pillanatokkal később elnyelje a sötétség… De alighogy a bagoly kiröppent, egy másik röppent be, egy levelet pottyantott az asztalára, aztán sietve távozott, és mielőtt Lily észbekaphatott volna, már sehol sem volt. Lily felvont szemöldökkel emelte fel az asztalról a levelet. Lassan kibontotta és elolvasta:

Szia Lily!

Te nem unatkozol? Én szörnyen… Pedig velem ritkán esik meg az ilyesmi… De most, hogy nyár van, meghalok a házban! Nem tudom, meddig bírom még, de ha továbbra is ilyen pocsék napjaim lesznek, szinte biztos, hogy megszökök itthonról!!!

Veled mi van? Ha jól tudom, prefektusi jelvényt kaptál, nem? Írjál vissza, te vagy most az egyetlen kapcsolatom a külvilággal!

Lily kiejtette a levelet a kezéből. Ki a fene írta ezt a levelet?! Honnan tud a jelvényemről?! Ha legalább a kézírása ismerős lenne, de semmi nem ugrik be! Ráadásul az illető a végén már annyira kapkodva írta a levelet, hogy gyakorlatilag olvashatatlan volt… Csak egy Griffendéles lehet, mert mások nem hívják Lilynek, hanem egyszerűen Evans-nek. De ki lehet az?!

Az aláírás! Biztos odaírta valahova a nevét! Legalábbis Lily ezt remélte. Felvette a földről a levelet, és alaposan megnézte. De egy nevet sem talált rajta a sajátján kívül. Akkor csak egy dolgot tehet; válaszolnia kell a levélre, és meg kell kérdeznie az illető nevét. Már választása nem igen akadt, mivel, kíváncsisága lévén, tudni akarta, ki írt neki. Hát igen, ilyen az ő természete. Látszik, hogy ő Evans. Minden Evans kíváncsi. Így ő is. Ezért egy rövidke levelet firkantott.

Szia!

Nem tudom, hogy ki vagy! Nem írtad alá a leveled! Én meg nem akaródzom ismeretlenekkel levelezni. Azt látom, hogy eléggé siethettél a levélírással, mert a végét nagyon nehezen bogarásztam ki… De kérlek, áruld el a neved, mert az úgy nem fair, hogy te tudod az enyémet, én meg nem tudom a tiédet! Köszi!

Lily

Már csak meg kell várnia, mire a baglya visszatér Grace-től, és akkor azon nyomban feladja a levelet. Kinézett az ablakon, és egyre gyönyörködött a gyönyörű naplementében. Most kivételesen gyönyörű színekben játszott az ég alja, mintha csak tükrözte volna Lily érzéseit. Úgy érezte, hogy ez a levél, amit kapott, meg fogja változtatni az érzéseit… Abban még nem volt biztos, hogy jó vagy rossz irányban, de ezt sose lehet előre tudni. Az is csak egy fura megérzés, hogy egyáltalán ilyet gondolt egyetlen, gyorsan összekapott levélből. De nála idáig mindig beváltak ezek a megérzések. Hátha most is így lesz…

 Következő