Az első tanítási napon szokatlanul jó idő volt. A napon meg lehetett főni, de a Roxfort folyosóin kellemesen hűvös volt. Az éppen a bájitaltan terem felé vánszorgó elsősök már túl akartak lenni az órán. A csapat végén haladó két vidám lány viszont már alig várta az órát. A fültől-fülig vigyorú Cly még ugrándozott is, ha nem éppen visítozott, mint egy elmebeteg denevér.

- A bájitaltan lesz a kedvenc órám! – suttogta bizalmasan a mellette caplató Alyssának. – Még Bimba is azt mondta, hogy imádni fogjuk Drew-t. Mondjuk, én mindig is imádtam…
- Cly, könyörgöm, higgadj le! – csattant fel türelmét vesztve Alyssa.
- Ünneprontó… – morogta a kedveszegett lány és előreszaladt a többi griffendéleshez.

Na tessék, ez mindenen meg tud sértődni… – gondolta indulatosan a fekete hajú lány. Unottan, karba tett kézzel állt meg a terem előtt és várta a többiekkel a tanárt.
Néhány perccel később be is futott Drew Wyon professzor. Kócos, szőke hajával és csapzott talárjával nem tett épp mély benyomást. Alyssa is felhúzta egyik szemöldökét, amint meglátta. Cly nem messze állt tőle, de ahogy az arca néha meg-megrándult, inkább nevetését próbálta visszatartani, mintsem rosszallását. A köztük álló kisebb mardekáros csoport egyik fiútagja gonoszkodva prédikált társainak.

- Biztos egy hetedikessel enyelgett a szünetben, azért néz így ki…
A többi mardekáros felröhögött. Mindkét lány dühösen nézte őket, de egy szempillantás múlva Cly már közbe is lépett.
- Ne merészelj még egyszer ilyet mondani! – morogta és a többieket félrelökve a szólított fiú elé lépett.
- Már mért ne? – vonta fel szemöldökét a srác és ledobta a táskáját a fal tövébe. – Csak nem te voltál?!
- Rohadék! – sziszegte Cly, majd erőteljesen belebokszolt a srác gyomrába.

Amaz nagyot nyögve kétrét görnyedt és lassan minden szem a kötekedőkre irányult. Alyssa is próbált közelebb jutni barátnőjéhez, de nem igazán sikerült neki a hirtelen támadt tolongásban.
A fiú mondhatott valamit, mert Cly ökle újra lecsapni készült, de még lendületvétel közben elkapta csuklóját egy nálánál erősebb kéz.

- Mégis mi folyik itt? – csattant Drew gyanúsan mély hangja. Az általános hangzavar halkulni kezdett, végül teljes csend telepedett a folyosóra.
- Ez a lány megütött, tanár úr! – nyögdöste a srác, szenvedő arccal.
- Megérdemelted te kis… – a csuklóján a szorítás erősödött, úgyhogy inkább elhallgatott.
- Elég, Carson. – Drew egy hosszú pillanatig Cly szemébe nézett. Tekintete beszédesebb volt minden szónál. Tehát hallott és látott mindent. – gondolta a lány, majd érezte, hogy karja leereszkedik, végül a tanár elengedi.
- Nem kell rájátszani, Rain, ilyen nagyot nem üt egy lány. – Elfordult a civakodóktól és kinyitotta a tantermet. – Kerüljetek beljebb!
A két ház elsősei elkezdtek beáramlani az ajtón. A terem az eltelt években nem sokat vesztett “bájából”. Bár hangulatosabb volt, mint mikor Perselus Piton tartotta itt az óráit, ugyanolyan sötét és nyomasztó maradt.
- Carson, Rain, az első padba! – hangzott a tanári utasítás.

Cly szótlanul elfoglalta a helyét a padban, míg a srác szitkozódva huppant le mellé. Alyssa egy szó nélkül követte őket, és helyet foglalt barátnője másik oldalán. Miután mindenki más is megtalálta a helyét, kezdetét vehette az óra. Drew az osztály felé fordult.

- Mindenkit üdvözlök az első bájitaltanórátokon. Én Drew Wyon vagyok, ezentúl velem találkoztok minden órán. Remélem, mindegyiktek megelégszik majd velem, és elnézi egyetlen hibámat: iszonyat a névmemóriám, ezért előfordulhat, hogy nem a saját nevén szólítok valakit. – Zavartan elmosolyodott. – Persze azért vannak, akiknek a nevére emlékszem a beosztásról… – Itt jelentőségteljesen a Rain-Carson-Potter hármas felé tekintett. Aztán újra visszafordult az osztályhoz. – Az órámon tegezlek benneteket, mert ez nekem is könnyebb és talán ti sem érzitek magatokat olyan kellemetlenül. McGalagony tanárnőnek mániája a magázás, emlékszem, én is nagyon utáltam… Ebből indultam ki, miután tanár lettem. – Elvigyorodott. – Ezzel mindent el is mondtam. Kezdhetjük az órát!

Ennél a kijelentésnél az osztály egy emberként nyögött fel. Remélték, hogy a tanár hosszú ódákat fog zengeni diákkoráról és Harry Potterrel való kapcsolatáról, ezért nem kell semmit sem csinálniuk. Nem jött be.

- Nem kell megijedni – mosolygott továbbra is Drew. –, rövid feladatról van szó, és garantálom, hogy ez az egyik legegyszerűbb bájital! – Hivatalos, csak a tanórákra tartogatott hangnemre váltott. – Elméleti anyag munka közben. Hozzávalók a szekrényben. Recept a táblán. Álljatok neki, jó munkát!

Lassan mindenki feltápászkodott az asztaltól és munkához látott.

- Na tessék! Ez a pasi se lehet jobb, mint Piton volt – morogta maga elé Rain, miközben visszaült a helyére, az alapanyagokkal a kezében.
- Akarsz még egyet?! – mordult rá Cly és felé fordulva felkészült a támadásra.

Alyssa kitartóan bökdöste a vállát, jelezve, hogy a tanár közeledik.

- Ha az órán rendesen viselkedtek, eltekintek az ügyetektől – nézett áthatóan a két jómadárra Drew.

Azok ketten bólintottak és elkezdték a munkát.
Az óra kellemes hangulatban telt. Azok is kellemesen csalódtak, akik a szüleiktől hallottak a “rettegett” Perselus Piton professzorról és tanítási módszereiről. Wyon professzor a lehető legérthetőbben adta le a kötelező elméleti részt a táblára vázlatosan felírva azt, és eközben a humort sem nélkülözte.
A gyakorlati feladat is könnyűnek bizonyul a többség számára. Alyssa és Cly mély egyetértésben dolgozott, a mellettük ülő Rain – akinek keresztneve egyelőre rejtély volt – pedig igyekezett őket figyelve dolgozni.
A lányok a feladatuk végeztével az utasítás szerint mintát öntöttek egy-egy fiolába, amelyet már előzőleg odakészítettek, majd a receptet, illetve az elméleti anyagot kezdték lejegyzetelni. Az őket eredményesen másoló fiú büszkén rakta ki mintáját az asztal szélére és látott hozzá az írásbeli munkának.
Miután Alyssa elkészült, jobban szemügyre vette a fiút. Ahogy a pergamen fölé hajolt, szőkésbarna haja az arcába hullott. A lány percekig figyelte, hátha a fiú rápillant, és arcát jobban szemügyre veheti. Az elmélet be is vált – amint a fiú befejezte az írást, Cly feje fölött Alyssára nézett.

- Mi van? – mordult rá indulatosan.
- Azon gondolkoztam, hogy vajon van-e keresztneved vagy mindenki egyszerűen Rainnek hív? – vonta fel ártatlanul a szemöldökét Alyssa.
- Persze hogy van… – motyogta a fiú bosszúsan. – Will. William Rain. Hát te?
- Alyssa Potter – mosolyodott el halványan a lány.
- Aha, szóval te vagy az új Potter a suliban! – csillant fel Will szeme. Aztán a félig a padon fekvő Cly-hoz hajolt.
- És te, kicsi amazon? Mi a neved? – suttogta a fülébe.
- Ne merj gúnyolódni, vagy… – kezdte a fenyegetőzést a lány, aki karjaiba temetett arca miatt csak dörmögő hangot adott ki.
- Hé, hé nyugalom! – vágott a szavába sietve a fiú. – Elég volt nekem az a bemutató óra előtt… Sajnálom, amit a fejedhez vágtam. Bunkó dolog volt.
- Jé, bevallod? – horkant föl Cly. – Ha már ennyire elmerültél a sajnálatban, vond vissza azt is, amit D… a tanárra mondtál!
- Személyes érdekeid fűződnek hozzá?
- Igen is, nem is. Semmi közöd hozzá.
- Neked talán jobb magyarázatod lenne? – hajolt még közelebb a lány füléhez.
- A te verziódnál csak jobb magyarázat lehet. – Cly hirtelen felkapta a fejét, és egészen közelről nézhetett Will fűzöld szemeibe. Az arca inkább hasonlított egy kicsiny gyermekére, mint egy fiatal kamaszéra, de kicsi orrával és nagy szemeivel a maga módján bűbájos volt.
- Például?
- Hogy…? – A lány először fel se fogta a kérdést, de aztán összehúzott, dühös szemekkel kis híján a fiú arcába nyomult. – Azt ajánlom, gyorsan akadj le a témáról! Már így is feszegeted a tűréshatáromat!
- Ohohó, csak nem megint felbőszítettelek? – vigyorgott a fiú szemtelenül.
- Rohadék – sziszegte.
- Khm, srácok, szerintem ezt nem itt kéne folytatnotok – vágott közbe gonoszkodva Alyssa.

Cly felkapta a fejét és döbbent tekintettel nézett végig a majdnem üres termen.

- Hova lettek a többiek? – kérdezte meghökkenve.
- Épp az imént lett vége az órának – kuncogott a Potter lány, és felállt. – Annyira elmerültetek egymásban, hogy gondolom fel se tűnt. De most már adjuk le a fiolákat mi is, és menjünk!

Ők döbbenten egymásra néztek, de aztán zavartan elkapták a fejüket. Alyssa elindult a tanári asztalnál pergamenek fölé görnyedő Drew felé. Azonban az igencsak öreg pad már jócskán szálkás volt, így a lány talárja szinte természetesen beleakadt a padba. A nagy lendülettel elindult Alyssa visszarándult és a kezében lévő fiola kirepült a kezéből, egyenesen a tanári asztal felé tartva… A lány felsikított, mire Cly és Will is felkapták a fejüket, akik éppen a dolgaikat tuszkolták táskáikba. A sikolyra Drew is felnézett és elszörnyedve nézte az egyenesen felé repülő fiolát. Az egy pillanattal később szilánkokra tört az asztalon, és az időközben gázzá alakult bájital kiszabadult az üvegcséből. A bájital hatására a tanár hangosan felröhögött. Először a padra borulva kacagott, majd lecsúszott a székről és a földön fetrengve nevetett tovább.
Alyssa először sápadtan a szája elé kapta a kezét, aztán elvörösödve visszament a helyére és felkapta a táskáját. Gyorsan belegyömöszölt mindent és az ajtó felé indult. Társai némán figyelték. Vagy a gyors távozásra készülő lányt figyelték, vagy az egyre hangosabban röhögő tanárt.

- Jesszus! Alyssa, ez nagyon durva… – hebegte kétségbeesetten Cly.
- Azt hiszed, nem tudom?! – csattant fel a szólított. – Ezért próbálok minél hamarabb meglógni! Jönnél?
- Aha, persze. – Felkapta a táskáját és Alyssa után indult. – Te is Rain! – fordult vissza villámló szemekkel a fiúhoz.
- Máris, kicsi amazon! – felelte az igencsak meglepődött Will.

Alyssa odakint a falnak dőlve, lehunyt szemmel állt. Cly dühösen jött ki utána.

- Megölöm! – hördült fel.
- Meg fog ölni… – motyogta vele egy időben Alyssa.
- Dehogy öllek meg! – bámult rá nagy szemekkel barátnője.
- Nem te, lökött! Hanem Drew. Nem élem túl a holnapi órát…
- Á, ne pánikolj, Drew nem fog megorrolni rád. Én csúnyábbakat is csináltam és azért is csak bolondos fenyegetést kaptam…
- Miért, mit csináltál? – hajolt át a válla fölött a váratlanul felbukkant Will.
- Mi közöd hozzá?! – támadt rá rögtön Cly, így is palástolva riadalmát. – Amúgy sem hallottál semmit! – nézett rá indulatosan.
- Nem? Vegyem ezt figyelmeztetésnek? – vonta fel a szemöldökét a fiú, miközben gúnyosan vigyorgott.
- Nyomatékot is kérsz?! – bökte hasba könyökével ellenfelét.
- Még véletlenül se akarlak magamra haragítani… – mosolygott nyájasan Will.
- Aha, persze. Ami egyszer sikerült, sikerül másodszorra is.
- És ha azt mondom, hogy nem lesz következő alkalom?
- Ez mit sem változtat azon, hogy már nem kedvellek, és nem bízom benned!
- Ezek szerint eddig kedveltél? – csillant fel a fiú szeme, majd még bizalmasabban hajolt Cly-hoz és felvont szemöldökkel, furcsa mosollyal az arcán folytatta. – Pedig csak óra előtt beszéltünk először. Nem is gondoltam volna, hogy már a beosztáson feltűntem neked… Azt hittem, hogy ez csak fordítva igaz… – Elkeseredett képet vágott. – Már kezdtem kétségbeesni…
- Ne próbáld magad behízelegni! – morogta Cly és eltolta Will arcát a sajátjától. Aztán megragadta a lány karját és elrángatta a fiú közeléből. – Gyere már! Te siettél annyira, nem?
- De… – nyögte ki az eddig bénultan álldogáló Alyssa. Mikor már többfolyosónyira jártak Willtől, a Potter lány maga felé fordította barátnőjét. – Mi volt ez? Hiszen te parázol a srácoktól!
- Mégis miért tenném? Drew is pasiból van!
- Igen, de…
- És szerinted mit kellett volna tennem?! Hagyni, hogy az a mocsok Rain sértegesse a… – Hirtelen elcsuklott a hangja. –… Drew-t?!

Alyssa tisztában volt azzal, hogy Cly mást akart mondani, de arról fogalma sem volt, hogy mit. Barátnője gyakran csinálta ezt, és bármikor kérdezett rá, választ nem kapott. Mintha titkolna előle valamit… Igaz, hogy még csak két éve ismerik egymást, de Alyssának olyan, mintha a születésétől fogva ismerné őt. Ő az első igazi barátja, és nem szeretné, ha titkok miatt menne tönkre ez a barátság. Márpedig úgy tűnik, Cly nem csak egy titkot tartogat.

- Talán igazad van… – sóhajtott végül egy nagyot. Aztán hirtelen elvigyorodott. – Szép ütés volt!
- Kösz – húzta félmosolyra a száját a másik lány.
- Csak nem tetszik a srác?
- Én nem éppen így gondolnám egy ilyen jelenet után – felelte vállvonogatva Cly.

Meg se várva Alyssa válaszát, elindult. Barátnője fejcsóválva nézett utána. Engem nem versz át, kuncogta magában, majd Cly után szaladt.

Következő