Éktelen visítás. Hangos nevetés és különös zajok hallatszottak. A Főnix Rendje főhadiszállásának emeletén két kislány zajongott az egyik szobában.

-         Vissza fogok menni, vissza fogok menni! – kántálta Alyssa az ágyán ugrálva.

-         Hagyd abba! – vinnyogott kezét a fülére szorítva Cly.

-         Jaj, ne már, de hát úgy hiányzik! Visszavágyok oda, sokkal de sokkal klasszabb volt, mint itt! – nevette Alyssa, majd Cly ágyán folytatta az ugrálást.

-         Csak el voltál kényeztetve!

-         Nem igaz!

-         De igen!

-         Nem!

-         De!

-         Nem!

-         De!

-         Mért, Amerika talán nem volt jó? – vágott vissza Alyssa.

-         Most röhögjek, vagy sírjak? – fintorgott Cly.

-         Spanyolország akkor is klassz! Nem is megyek a Roxfortba, megyek vissza, és ott járok suliba! Mit szólnál hozzá?

-         Ööö… apád mit szólna hozzá?

-         Kiröhögné, hogy miért jut eszébe ez pont most, Roxfortba menetele előtt két nappal! – szólalt meg egy hang az ajtóban.

Alyssa rögtön felkapta a fejét az ismerős hangra, az ajtó felé fordult, de az ugrálást nem hagyta abba. Így az ágy szélére érve leesett onnan, és csak bámulatos reflexeinek köszönhette, hogy talpra esett.

-         Ööö… szia apu! – köszönt hangosan, és kissé megszeppenve. – Minek köszönhetjük hirtelen látogatásod?

-         Ne gúnyolódj, légy szíves! – morrant rá Harry. Alyssa kissé megrezzent, nem szokta meg, hogy apja ilyen hangnemben beszéljen vele… Harry elhúzta az egyik széket az ablak előtt álló asztaltól, és leült rá. Szembefordult a lányokkal, és olyan komolyan bámult rájuk, hogy Alyssa egészen megijedt.

-         Mi a baj, apu? – kérdezte aggódva.

-         Most nem én vagyok a téma – morgott vissza apja. – Beszélgessünk egy kicsit, lányok. – Suhintott egyet a pálcájával, mire az ajtó, nem kis hangot adva maga után, becsapódott. Cly összerezzent.

-         Most semmi rosszat nem csináltunk, Harry! Mi bajod van?!

-         Amíg nem mondok semmit, addig hallgass! – Erre Cly is megszeppent. – A legfontosabb: talán tudjátok már, hogy Drew már nincs itt. Amint a Roxfortba léptek, nektek ő Wyon professzor, olyan tanár, mint a többi. Értitek?

-         Igen – bólintott a két lány engedelmesen.

-         Levelet is csak úgy írhattok, hogy számítani kell rá, elkaphatják a baglyokat.  Javaslom, hogy minél kevesebbet küldjetek, és csak fontosat, hogy minket se zavarjatok feltétlenül. Rendben?

Cly bólintott. Alyssa azonban kifakadt.

-         Mi bajod van?!

-         Semmi olyasmi, amihez akár közöd lehetne…

-         Mért vagy ilyen szemét?! – kiáltott rá apjára a lány.

-         Vigyázz a szádra… Alyssa!

Még befejezni sem maradt ideje, Alyssa kirohant az ajtón. Cly aggódva nézett utána. Tekintete villámokat szórt, amikor Harryre nézett.

-         Megőrültél? Most aztán jól megbántottad…

-         Én…

Cly is kirontott az ajtón, anélkül, hogy visszanézett volna. Egy perc leforgása alatt két lány hagyta ott a levében forró Harryt…

Cly két emelettel feljebb, Csikócsőr, a hippogriff régi szobájában talált rá Alyssára, amint a porban ült és dühöngött. Amint észrevette a belépő Clyt, felpattant.

-         Ezt nem fogom annyiban hagyni! Hogy mi baja van, az már nem is érdekel, de visszavágok! – motyogta elszántan.

-         Mégis hogyan és mivel? – kérdezte értetlenkedve Cly, de már érezte a kaland és a bajkeverés szagát…

-         El fogom lopni a Tekergők Térképét, nem érdekel!

-         Micsoda?! – hüledezett Cly. – De hiszen Harry azt mondta, hogy nem…

-         És kit érdekel mit mondott?!

-         Alyssa… ez nem hiszem, hogy jó ötlet…

-         Vagy veled csinálom meg, vagy nélküled. Nekem mindegy hogy döntesz.

Cly nem válaszolt. Alyssa újra lehuppant a porba. Clynak nem volt szíve egyedül hagyni, most, hogy összeveszett az apjával. Csak egyelőre azt nem értette, miért. Mondjuk lehet, hogy közrejátszik, ami…

-         Be volt kötve a karja – szólalt meg hirtelen.

-         Mi? – kérdezett vissza szórakozottan Alyssa, mint akit teljesen hidegen hagy apja egészségi állapota.

-         A bal alkarja be volt kötve. Átlátszott a talárján, nem láttad? Amúgy nem látszott volna.

-         Nem érdekelt.

-         Nem lehet, hogy ezért olyan ideges?

-         Egy seb miatt lenne ideges?! Az én apám?! Röhejes.

-         Figyelj. Ne legyél te is olyan kibírhatatlan, mint ő volt. Nem áll jól neked…

-         Nem érdekel.

-         Alyssa!

-         Mi van már?!

-         Nyugodj meg!

-         Nyugodt vagyok! – morgott a kislány, kifújva szeméből fekete haját.

-         Oké – sóhajtott egy nagyot Cly. – Meddig maradunk itt?

-         Amíg el nem megy. Ginnytől tudom, hogy ma este is dolgozni fog menni, és majd miattam kell megszakítania ezt a fontos bevetést, hogy ott lehessen a pályaudvaron! Hát remélem ezek után oda se tolja a képét!

-         Alyssa!

-         Jó, oké, befejeztem.

-         Akkor várjunk.

Így telt néhány kínkeservesen hosszú óra. Alyssa magában dühöngött apja viselkedése miatt. Aggódott is, hiszen megsérült. De haragja nagyobb volt, és elnyomta félelmeit. Cly is csendben gubbasztott mellette. Nem is kellett sokáig várniuk, két óra múlva hatalmas ajtócsapódás hallatszott lentről. Alyssa jól tudta, hogy apja az, csak azt furcsállta, hogy mért az ajtón ment ki.

Felpattant a földről, és elindult kifelé. Cly pedig egy szó nélkül ment utána.

Harry szobája két emelettem lejjebb volt. Alyssa ment elől, míg Cly úgy követte, hogy közben résen volt. Nem hagyhatta, hogy bárki is megzavarja az akciót. Amikor Harry szobája elé értek, Alyssa gondolkodás nélkül lenyomta a kilincset. Cly azonban meglepődött ezen.

-         Nyitva van?! Ennyi?!

-         Sose zárja be – válaszolt vállát megvonva Alyssa.

Ezzel belépett az ajtón. A szoba úgy nézett ki, mintha senki sem használná. Csak a rendezetlen ágyneműből látszott, hogy lakik benne valaki. Alyssa körbenézett a szobában, miközben Cly is belépett és becsukta maga mögött az ajtót. A két lány az ajtóval szemben lévő szekrény fele tartott. Ahogy közeledtek, a szekrényt fehér fény vette körbe, amitől Cly megriadt és megállt.

-         Ne félj, csak megpróbál elijeszteni – nyugtatta meg suttogva Alyssa.

Kinyitotta a szekrény ajtaját. Abban látszólag talárok, és régi, poros könyvek voltak. Alyssa elszántan arrébb tologatta a talárokat, és a szekrény hátulját kezdte nézegetni. Az egy kisebb részen sötétebb színű volt, mint máshol. A két lány összenézett majd egymásra vigyorogtak. Alyssa enyhén megnyomta a sötétebb részt, mire az kinyílt, de túl sötét volt, hogy lássa, mi is van benne. Cly gondolkodás nélkül eltolta barátnője kezét a réstől, és belenyúlt. Mikor előhúzta, már egy darab üres pergamen is volt a kezében. Elugrált a szekrénytől, és némán örömtáncot járt. Alyssa vigyorogva figyelte. Gyorsan becsukta a rést, visszahúzta a helyükre a talárokat, majd becsukta a szekrényt. Cly közben előrement, és kilesett az ajtón. A térkép már a zsebében lapult. Léptek közeledtek, amikhez nemsokára hangok is kapcsolódtak. Alyssa berántotta Clyt az ajtó melletti sötét sarokba – ha benyitnának és fel is kapcsolnák a fényt, nem vennék őket észre, az ajtó takarásában maradnának. És ki lenne olyan bolond, hogy becsukja az ajtót, ha ez egyszer Harry szobája?! Kapna is érte rendesen. Ahogy ők is kapnának, ha ezt Harry tudná…

Két ember mehetett el az ajtó előtt – egy férfi és egy nő. A két lány nagyot sóhajtott, amikor a hangok újra távolodni kezdtek. Gyorsan kisurrantak a szobából és felszaladtak a szobájukba.

Amint becsukódott mögöttük az ajtó, a két lány az ágyon ugrálva ujjongott. Miután lihegve lehuppantak egymás mellé, Cly előszedte a pergament.

-         De kár, hogy még nem használhatjuk – sóhajtott egy fájdalmasat Alyssa.

-         De két nap, és a Roxfortban leszünk – vigyorgott Cly.

-         Mondasz valamit. De ezek után már kellemesen fog telni ez a két nap – nyújtózkodott egyet és hátradőlt az ágyon…

* * *

-         Alyssa! Cly! Igyekezzetek! – hangzott fel egy férfihang a földszintről.

-         Megyünk! – kiabáltak vissza a lányok, és lerohantak a lépcsőn.

-         Mivel megyünk, apa? – kérdezte Cly.

-         Természetesen autóval – válaszolt készségesen Mr. Carson és kitessékelte a lányokat az ajtón. A járdán már ott várakozott egy halványzöld Peugeot. A Carson házaspár, Cly, Alyssa és Ginny kényelmesen elfértek a tértágító-bűbájjal kezelt kocsiban. Fél órával tizenegy óra előtt érkeztek meg a King’s Cross pályaudvarra.

-         Jaj ne! Ginny, ott hagytam Deylát! – hisztizett Alyssa. Ginny rámosolygott, és a zsebéből előhalászta a kicsi, fekete cicust. Alyssa aprót sikkantott és magához ölelgette a kiscicát.

Cly felnevetett, majd elindult. Viszonylag hamar elérték a 9 és ¾ vágányhoz való bejáratot. Alyssa gyorsan átszaladt rajta, a csomagok szállítását másra bízva. A túloldalon már ott pöfékelt a Roxfort Expressz, a pályaudvaron már rengeteg diák és szülő tolongott, bár nem volt olyan nagy a tömeg. Alyssa bevárta Clyt, majd a szülők segítségével felküszködték a ládákat a vonatra. A két lány elindult fülkét keresni, bár előre megbeszélték, hogy hátra mennek. Találtak is egy alkalmas fülkét a vonat utolsó vagonjában. Fölrakták a ládákat a poggyásztartóra, majd letelepedtek és sóhajtottak egy nagyot. Deyla nyávogni kezdett Alyssa zsebében. A lány előszedte a cicust, és letette az ülésre. A kiscica összegömbölyödött, dorombolni kezdett, majd elaludt. Alyssa elmosolyodott a cicán. Még volt negyed órájuk a vonat indulásáig. Cly közben azt ecsetelte, hogy szülei hogy utaztak egykor az iskolájukba. Tizenegy előtt öt perccel Ginny tűnt fel az ablak előtt.

-         Alyssa! Gyere le gyorsan!

Alyssának fogalma sem volt, mi baj lehet, de gyors léptekkel leszaladt a vonatról. Ginny közben átfurakodott a tömegen, s előre felé mutogatott. Alyssa arra nézett, és elkerekedett a szeme. Harry próbált meg áttörni az embertömegen. A kislány nem tudta, hogy örüljön-e, vagy bosszankodjon. Amikor apja megállt előtte, fogalma sem volt, mit szóljon. Így inkább csendben maradt.

-         Szia – köszönt Harry kissé félszegen.

-         Szia – köszönt vissza érzelemmentes hangon.

-         Figyelj… nagyon sajnálom, ami két napja történt. Nem rajtatok akartam levezetni a mérgem, de… erre nincs magyarázat, csak sajnálom. Tényleg – Harry mélyen lánya szemébe nézett. Alyssa – mivel nem akart haragban elválni az apjától – elvigyorodott és apja nyakába ugott. Harry megkönnyebbült sóhajjal szorította magához egy kicsit, majd letette a földre.

-         Én is sajnálom – szólalt meg Alyssa bűnbánó hangon.

-         Megérdemeltem és igazad volt. Tényleg szemét voltam. De most már szent a béke, ugye?

-         Aha! – vigyorgott a lány.

Megszólalt az indulást jelző sípszó. Alyssa még nyomott egy puszit apja arcára, majd fölugrott a vonatra. Lassan elindultak. Ginny közben odaállt Harry mellé. Mindhárman addig integettek, amíg el nem vesztették egymást szem elől. Utána Alyssa nagy vidoran ment vissza a kupéjukba. Cly furcsállta is a helyzetet, már éppen rákérdezett volna, amikor…

-         Héé! – kiáltott egy fiúhang, egy pillanattal később pedig be is zuhant a kupéba. Egészen az ablak aljáig csúszott, majd összeesett. Cly felsikított, Alyssa pedig rögtön odaugrott a fiúhoz. Ő közben nyögve kinyitotta addig csukott szemét. Szürkéskék szeme dühösen meredt az ajtóra, fekete haja a szemébe lógott. Miközben felállt, fellökte a mellette guggoló Alyssát, aki egy döbbent nyögést hallatva huppant a fenekére. A fiú ekkor vette csak észre.

-         Bocs – mondta érzéki hangon, és felsegítette a lányt a földről. Alyssa alaposabban végignézett a fiún. Idősebbnek tűnt egy elsősnél. Mintha a fiú olvasott volna a gondolataiban, megszólalt: – Noah vagyok. Másodikos. Hát te?

-         Alyssa… Potter – tette még hozzá. A fiú arckifejezése megváltozott, de elmosolyodott. Alyssa már ebben a pillanatban beleszeretett ebbe a mosolyba.

-         Örülök. Hát… sajnálom, hogy így betörtem. Most mennem kell. Remélem, találkozunk még. Szia. – Ezzel egy erőteljes lökéssel kinyitotta a kupé ajtaját, és kilépett. Alyssa csak bámult utána. Cly pedig felhorkant.

-         Engem bezzeg észre sem vett. Jellemző.

-         Ööö…

-         Na tessék! Már bele is zúgtál, mi?

-         Dehogyis! Mondtam én ilyet?

-         Nem, de bűzlik rólad! – Cly elhúzta a száját.

-         Jaj, fejezd már be!

-         Jó, ha te mondod…

Ezek után valahogy fagyottabb lett a levegő. A két lány alig szólt egymáshoz. Egy átkozott fiú így tönkre tudta tenni a köztük lévő barátságot! Felfoghatatlan!

Már sötétedett, amikor a vonat lassítani kezdett, majd megállt a roxmortsi állomáson. Cly gyorsan leugrott a vonatról, anélkül, hogy megvárta volna Alyssát. Ő persze nem tévesztette szem elől, ha Clynak nem is tetszett, mellette haladt. Valahol az állomás túloldalán felharsant egy brummogós hang.

-         Elsősök, ide hozzám!

Alyssa elmosolyodott, és Clyjal az oldalán közeledtek a nagydarab férfi felé. A tömeg is arra sodorta őket, így Alyssa önkéntelenül is nekiütközött.

-         Hoppá! – szólalt meg Hagrid mosolygós hangon. Amikor észrevette, hogy ki ütközött neki, meglepődött. – Oh, nocsak! Alyssa vagy igaz?

-         Aha – mosolygott rá a kislány. Maga mellé húzta barátnőjét, és őt is bemutatta. – Ő meg Cly.

-         Üdv! Nos, örülök hogy találkoztunk! Majd egyszer nézzetek be hozzám egy teára! Most pedig… – Felerősítette a hangját. – Elsősök utánam!

Alyssa és Cly elvegyült a sok kis elsős között, és elindultak a tó felé. Mindenki, amint meglátta a Roxfort magas tornyait és hatalmas ablakait, elámult, úúú-zott és ááá-zott. Beleszálltak a tó partján álló csónakokba, és átmentek a Roxfort bejáratához. Ott Hagridtól átvette a kicsiket McGalagony, és bevezette őket a nagyterembe, miközben sűrűn magyarázott. Alyssa oda sem figyelt rá. Tekintete a Griffendél asztala felé kalandozott. Elkapta Noah pillantását. A fiú rákacsintott, majd visszafordult barátaihoz. Az elsősök közben odaértek a tanári asztalhoz. Előtte, egy háromlábú széken egy vénséges-vén, kopott kalap volt. McGalagony megállt a szék mellett, elővett egy listát, és a terem elcsendesedett.

-         Akinek a nevét mondom, leül a székre, felveszi a Teszlek Süveget, amely beosztja az egyik házba.

Az elsősök sustorogni kezdett, Alyssa és Cly azonban csendben álltak egymás mellett.

-         Athol, Gertie! – Egy szőke kislány kilépett a kicsik közül, és leült a székre. Két pillanattal később a süveg elkiáltotta magát: – Hugrabug!

-         Blake, Adam! – Egy barna hajú fiú ment ki. – Mardekár!

-         Carson, Clyvine! – Cly megrezzent. Alyssa futólag megszorította a kezét, mire egy halvány mosolyt kapott barátnőjétől. A lány végül kiment, leült, és várt. Majd jött a döntés: – Griffendél!

Cly vigyorogva rohant a Griffendél asztala felé, közben Alyssára pillantott. Szorított neki.

Közben fogytak a diákok mellőle. Végül ő is sorra került…

-         Potter, Alyssa! – Mindenki sustorogni kezdett, miközben ő kiballagott, és a fejébe nyomta a süveget, szinte eltűnt a nagy kalap alatt. Majd a fejében megszólalt egy hang.

-         Oh, lám csak! Bátorság, oh, annak bizony nem vagy híján! Igazi griffendéles vonás! Ravasz és pimasz, szemtelen… egyértelműen mardekáros tulajdonság… emellett okos is… de még mennyire… de nehéz, de nehéz… hova is tegyelek? Oh, megvan már! Hol…

-         Ne! – mondta magában Alyssa. – Tegyél oda, ahova apámat ás nagyapámat is! Kérlek!

-         Ám legyen! Griffendél! – Az utolsó szót már mindenki hallotta. Hatalmas taps harsant a griffendéles asztalnál. Alyssa lehuppant Cly mellé, és egymás nyakába borultak nevetve.

Rövid idő múlva lepergett az a néhány diák is, aki maradt, majd Jason, az igazgató emelkedett szólásra.

-         Üdvözlök minden új és régi diákot a Roxfortban! Remélem, mindenkinek kellemes éve lesz! És most kezdődjék a lakoma!

Az aranytálak megteltek finomabbnál finomabb ételekkel, a diákok pedig rávetették magukat. Úgy egy óra múlva, már a desszerten is túl léve, a diákok felálltak, és elindultak hálókörleteik felé. Alyssa még kissé eufórikus hangulatban követte a griffendéles prefektust, nem is vette észre, mikor léptek a klubhelyiségbe. Cly megragadta a karját, és felrohantak a szobájukba. Rajtuk kívül még volt másik három lány, akit ide osztottak be, de ők egyelőre még nem voltak a szobában. Cly és Alyssa egymás szavába vágva örvendeztek. Nem sokkal később pedig már boldogan vonultak ágyukba, ahol szinte rögtön elnyomta őket az álom.

Következő