I. fejezet

Na. Ez itt egy HP-s story. Ez az első ilyen jellegű stroym, remélem teccik! A Merengőn mindenkinek teccet, már aki elolvasta! :-)) Jó olvasást!

Most már mindenki máshogy emlékszik arra a napra, amikor legyőzték a hírhedt Sötét Nagyurat, Voldemortot. Valaki ünnepként gondol rá, hogy az volt az a nap, amikor a világ fölül elszálltak a sötét fellegek. Valaki az évfordulókon gyászol, mert akkor vesztette el szeretteit, rokonait, kedvesét, gyermekét, szüleit. Sokan vannak, akik mélyen gyászolnak, elvesztett ismerőseik sírjához járva, hogy így is éreztessék, mennyire fontos szerepet játszottak az Életben. Van egy sír, amit természetesen ezen a napon ezrek látogatnak meg. És ez Albus Dumbledore sírja, aki méltón vesztette életét a végső harcban. Körülötte a majdnem ilyen jól ismert aurorok feküdtek, így Mordon, Kingsley, Tonks és Piton (aki természetesen nem volt auror, de méltón helytállt a jók oldalán). Ők azon kevesek közül voltak, akiknek egyáltalán megtalálták a holttestét, és el tudták temetni. Egy ember azonban a mai napig nem került elő…

Harry Potter, miután beteljesítette a jóslatot, körbenézett a csatamezőn. Kihalt volt, mindenhol holttestek. Reménytelennek találta, hogy bárki is életben legyen még. Még mielőtt észrevehette volna egyik kedves barátját, aki a közelben kuporgott, eltűnt. A Black házban felkapta alig egy éves kislányát, Alyssát, és még visszatért utoljára a csata színhelyére. Benne csak a pusztítás emléke maradt meg, nem is látott mást, csak a halottakat, észre sem véve, hogy legjobb barátja a halottak között az életéért küzd… Aznap már másodszor, eltűnt a csata színhelyéről, és sokáig nem is tért vissza… Kevesen tudták, hova menekült, de akik tudták, azok sem keresték fel soha, csak levélben érintkeztek vele. Mégis az volt a legszomorúbb, hogy legjobb barátaival elhitette, hogy halott…

Voldemort bukása utána a Halálfalók nemhogy megijedtek, és elrohantak, hanem újraszerveződtek, és új vezetőjük természetesen Lucius Malfoy lett. A szinte maréknyi megmaradt auror nem tudott elbánni velük, így hamar feladták a harcot, és bujdosásra kényszerültek… Angliát, és lassan az egész világot kezdte ellepni a sötétség, amikor váratlan dolog történt… a sötétség, mintegy villámcsapásra megszűnt, senki sem tudta hogyan és miért. Az emberek ezt a napot tudták be biztosan annak, hogy Voldemort hatalma tényleg megbukott, semmivé vált.

Senki sem tudta biztosra, hogy a Nagyúr legyőzője, Harry, életben van-e még, és nagyon feszegették is a témát. A Reggeli Prófétában például megjelent egy rovat: Hová tűnt Harry Potter? Rengeteg ember küldte be elképzeléseit, tippjeit az újságnak, Harry hollétét illetően. Sokan azt is állították, hogy látták a fiút, amint az utcán sétálgat, vagy kisfiával illetve kislányával tartózkodik valahol. De egyikük sem járt közel az igazsághoz… Ráadásul néhány ember, akik Harry barátainak mondták magukat (nem is alaptalanul, mert már 11 éves kora óta ismerték), teljességgel felháborítónak tartották ezt a marhaságot, mert szerintük sértette legjobb barátjuk emlékét.

Az élet látszólag a régi medrében folyt tovább, csak most éppen gonoszság nélkül. Mindenki úgy tudta, hogy az össze Halálfaló az Azkabanban van, de jó is, hogy így tudták.

A Roxfortnak új igazgatója lett, Jason Lee, mivel McGalagony nem volt hajlandó elfoglalni a posztot.

Legendává váltak Harry, Ron és Hermione kalandjai, amik a Roxfort új tanulóit elbűvölték. A kicsik megrökönyödve hallgatták végig a történeteket, amik egy adattal sem tértek el a valódi verziótól. Azt viszont egyikük sem tudta felfogni, hogyha Harry semmi elől sem futamodott meg soha, akkor a végső csata után miért menekült el? Vagy tényleg meghalt?