Itt a kövi és egyben befejező fejezet. Nagyon várom a véleményeteket. Kérek mindenkit, aki olvassa, írjon kritikát!

Nagyot tévedsz, amikor azt gondolod, meglehet engem változtatni. Ilyennek születtem, ilyen voltam mindig is, most is, és életem végéig ilyen leszek. Még az állítólagos szerelmed sem fog tudni, megváltoztatni. Talán, mert nem akarok, nem akarok olyan lenni, mint mások. Én már csak ilyen maradok. Egy igazi Malfoy, egy aranyvérű varázsló, aki Voldemortot akarja szolgálni.

Nem leszek egy gyenge játékszer senkinek a kezében, de leginkább előtted nem, hisz te ilyennek szerettél meg, honnan tudod, hogy akkor is ugyanígy éreznél e ha szerelmes szavakat suttognék a füledbe, magamhoz ölelnélek. Az már nem én lennék, és a büszkeségem nem is engedheti meg, hogy Draco Malfoy egy báb legyen, akinek vannak érzelmei. Mert vannak. Nem vagyok jégcsap, mint te azt gondolod.

Én is éppen úgy szeretlek téged, mint állítólag te szeretsz engem. Viszont én ezt sohasem fogom megmondani neked. Nekem elég ha csak mindig mellettem leszel, és látom a vágyat a szemedben. És mikor nem leszel mellettem, majd várok rád, várom, hogy visszagyere. Ha valaha is kimondom a szót melyre, vágysz, akkor sem fogod megtudni. Csak a sötétbe fogom suttogni, hogy a szél szárnyán repüljön, hiszen ő úgyse fogja elmondani a titkomat.

Mégis, ha valaha lebuknék előtted, inkább megöllek, rád mondom a halálos átkot, mert nem leszek játék a kezedben, hogy a világ rajtam nevessen. Ha eljönne a pillanat, hogy megöllek, a túlvilágon várj rám, mert ott majd szerethetlek. Várj!