- Ismételd el még egyszer Weasley, amit mondtál, mert ebből nem értettünk egy árva szót sem! Mi történt? – türelmetlenkedett Malfoy.

- Pénelopé elmondta, hogy mi történt a szüléskor. A kislányotok tényleg halva született, de utána világra jött egy makkegészséges kisfiú is, akit ő elrabolt, de állítólag biztonságban van, csak azt nem tudom, hogy hol. De ez magyarázat, hogy Hermione álmaiban miért sírt egy kisbaba – magyarázta a vöröshajú férfi. – A ti fiatok szerepel az álmokban, már csak ki kell deríteni, hol van.

- Én tudom – mondta az ébredező Hermione -, álmomban megfejtettem a rejtvényt. A Fehér erdőben van, Dovertől nem messze. Biztos vagyok benne, hogy ott van a kisfiunk – mondta izgatottan a boszorkány.

- Akárhol is van, megtaláljuk. Addig te pihend ki magad, szükséged lesz az erődre! – felelte Perselus Piton, majd Ronnal és Dracoval együtt dehoppanált.

- Biztos, hogy megtalálják, ne aggódj! – mondta Tonks, leült az ágyra, és biztatóan átölelte barátnőjét. – Nem lesz semmi baj!

*

A három férfi ugyanarra a tisztásra érkezett, ahol Hermione álmaiban járt. A fák szinte hajladoztak a jövevények felé, a templomharang kongása hallatszott a távoli faluból. Az erdeiösvényen lábnyomok látszódtak, amik egy kis fakunyhóhoz vezettek. A kéményen szinte színtelen füst szállt az erdő fölé, jelezve, hogy hova is kell az idegeneknek menniük.

Draco Malfoy nagyléptekkel indult el a kitaposott úton, egyenesen a házikóig ment, majd bekopogott volna, de az ajtó magától feltárult. A varázsló belépett a viskóba, nyomában két társával. A helység valószínűleg bűbáj hatása alatt állt, mert amilyen kicsi volt kívülről, olyan hatalmas belülről. A bejárati csarnokból egy szoba nyílt, illetve egy lépcső vezetett az emeletre. Piton nézett be a szobába, majd megállapította, hogy az a konyha.

Intett a többieknek, hogy az emeleten lesz az, akit keresnek. Draco kettesével szedte a lépcsőfokokat, szíve kalapált, remélte, hogy rálel gyermekére. Egy hosszú folyosóra érkeztek, amiről vagy száz ajtó nyílt, és mivel nem tudták, melyik mit rejt, sorra kinyitották az összest. Mindegyik szoba üres volt, csak évszázados por fedte minden négyzetmilliméterét.

Végül elértek az utolsó ajtóig, amit a szőke varázsló nyitott volna, de újra önállósította magát az ajtó. A szoba barátságosan volt berendezve, sárga alapon kék színű volt az összes bútor. Egy karosszékben öregasszony ült, karján egy kis csomaggal. Tekintetét a belépőkre függesztette, majd lágyan elmosolyodott. Kék szemeiben a szeretet lángja égett, majd apró csókot lehelt a gyermek homlokára, és Draco kezébe adta a legifjabb Malfoyt.

Gyönyörű gyermek volt, kiköpött apja. Tejfölszőke haja és szürke szemei Dracot idézték, csupán bőre nem volt sápadtfehér. Cseresznye színű ajkai vidám mosolyra húzódtak, ahogy meglátta édesapját. A férfi büszke tekintettel viszonozta fia üdvözlését, majd az öregasszonyra tekintett, aki még mindig a fotelben ült.

- Itt az ideje, hogy visszatérjen a gyermek a szüleihez, túl hosszan is időzött már nálam, szüksége van az anyjára és az apjára. Vigyázzatok rá ifjú Malfoy nagyon, ilyen kincs, nem sokszor adatik meg! – mondta bársonyos hangon a boszorkány, majd ezt követően eltűnt.

- Menjünk! – jelentette ki Piton, majd a három férfi a gyermekkel együtt elhagyta a kunyhót.

A kunyhó kiléptüket követően úgy tűnt el, mint annak előtte a boszorkány, tudták, többé nem látják majd viszont ezt a mágikus helyet, sem a tulajdonosát. Visszamentek a tisztásra, majd dehoppanáltak.

*

- Anyu, ugye mostmár minden rendben lesz, te és az apuci ugye újra velünk lesztek? – kérdezte Hermionét hétéves kisfia, Alan.

- Ha Isten is úgy akarja. És lesz egy kisöcsétek is – mosolygott a nő két gyermekére, akik hozzábújtak.

- Apuék mikor jönnek már? – türelmetlenkedett az ötéves Lotte.

- Nemsokára kincsem – felelte gyermekének, és puszit nyomott a homlokára, majd fiáéra is.

Hosszú percekig feküdtek egymás mellett, majd egy hangos pukkanás kíséretében megérkezett a három férfi, Draco karján egy kisgyermekkel. Hermione rögtön felült, hogy megnézhessen kisfiát, akit szerelme a kezébe is adott. A nő szemében az öröm könnyei csillogtak, végre újra boldognak érezte magát. Érezte, hogy Alexnak igaza volt, eljött az ideje, hogy rendbe jöjjön az élete.

- És mi lesz a neve a legifjabb Malfoynak? – érdeklődött Ron.

Hermione először Dracora, majd a kisbabára nézett, arca elgondolkodottságot tükrözött, végül határozottan mondta ki a nevet.

- Alex David Malfoy Granger.

- Szép név – mosolygott Draco, majd csókot lehelt leendő felesége ajkaira, majd magáhozölelte gyermekeit is.
Következő