Egy kis helyiségben, aminek összes fala fehérre volt festve, egy nő feküdt a szoba egyetlen berendezési tárgyán, egy ágyon. Látszólag nyugodtan aludt, de testén végigfolyó izzadságcseppek elárulták, valószínűleg rémálmok gyötrik. Hosszú, barna haja arcába simult, arcszíne és szája hófehér színt öltött, ajkaiból lassan szivárgott a vér, ahogy éles fogaival harapdálta. Kezei tehetetlenül lógtak, majd szabálytalan időközönként görcsbe rándultak.

Álmában újra egy réten feküdt a sárban, fekete fák övezték a tisztást, ahol rajta kívül még egy csuklyás alak volt. Arca nem látszott kínzójának, csupán egy-két fekete tincs lógott ki, illetve gúnyos kacaja hallatszott ahányszor fájdalmat okozhatott áldozatának. Hermione Granger kiszolgáltatottan tűrte a bántalmazást, próbálta minden erejét összeszedni, de testéből a gyengeség áradt. Fogait összeszorítva, időnként ajkaiba harapva próbált feltápászkodni a mocsokból, de csak az újabb átkot érte el vele, teste görcsbe rándult, majd újra a sárban kötött ki.

Kétségbeesetten tekintet körbe maga körül, pálcáját kereste, az egyetlen dolgot, ami megmentheti életét. A sötétben nehezen látott bármit is, csak tapogatózni tudott, mikor megérzett valami hosszúkás tárgyat kezei alatt. Emelte volna a tárgyat, hogy mondjon valami ellenátkot, mikor testét újra átjárta az őrjítő kín.

A korházi ágyon fekvő nő rázkódni kezdett, szájából patakokban ömlött a vér, szinte haldoklott. Bár csupán egy álom kísértette, az mégis valódi hatásokkal járt. A szobába ekkor rontott be néhány gyógyító, akik lefogták az asszonyt, testébe valami nyugtatót fecskendeztek, mire sikeresen lenyugodott, de álma nem szűnt meg, csupán teste bénult meg. Feje egyre jobban fájt az idegen kacajától, már csak arra várt, hogy mikor lesz vége, mikor ölik meg, hogy ne legyen végre játékszer. Mert az volt, egy kiszolgáltatott, gyenge rongybaba, akinek a fájdalmában mások az örömüket lelik.

A megváltás mégsem akart jönni, túlságosan is nagy örömét lelte kínzója kínzottjában, ami a csuklyás állítása szerint a bosszú volt egy olyan tett miatt, amiről a szenvedő nem tudta, hogy elkövette volna. Állandó cruciatus átkok sorozata támadta a nőt, és épp jött volna végre a megváltás, mikor újra megjelent az előző álmaiból ismert fekete hajú férfi, és még időben megmentette az életét. Újra karjaiba vette a vérző nőt, védelmezően tartotta a gyenge testet, majd a fülébe suttogta a bátorító szavakat.

- Nem a te hibád, ne feledd, nem tehetsz róla, így kellett történnie, ha nem így lett volna, az rosszabb lenne, mint amit bárki is el tud képzelni. Nekem kellett meghalnom, nem neked, ezt te is tudod nagyon jól, ezt neki is meg kell értenie. Hidd el nekem, ha legyőzöd a félelmeidet, akkor nem lesz többé baj. Erős vagy, bizonyítsd be neki, és ha eljött az idő, hogy a kettőtök közti harc végetér, mondd meg neki, hogy nagyon szerettem! – a férfi csókot nyomott a nő homlokára, majd az álom homályosodni kezdett.

*

- Doktor, mit gondol, túléli? – hallott hangfoszlányokat Hermione másnap reggel az ágya mellől. Egy női hang volt, de elsőre nem jött rá ki a tulajdonosa, szemeit pedig nem bírta kinyitni.

- Sajnos fogalmam sincs, túl nagy lelki trauma volt neki a gyermeke elvesztése, ráadásul az utóbbi időben egyre gyakoribbak az olyan jelek, amik az őrületre utalnak, például az éjszakai rohamai. Lehet, hogy belehal a saját álmaiba, vagy öngyilkos lesz – vázolta a helyzetet a gyógyító.

- Hermione nem lehet bolond, ezt maga sem gondolhatja komolyan. Ő a korszak egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb boszorkánya. Lehetetlen – értetlenkedett egy férfi, akiben fel vélte fedezni Ron Weasley hangját.

- Hiába a varázserő és a hírnév, akkor is, csupán egy ember ő is, aki elvesztette a gyermekét, és most még a férje is… - bosszankodott tovább az orvos.

- Jó, elismerem, hogy Draco sem a legjobban fogadta a hírt, de akkor is, ismerem ahhoz elég jól Hermionét, hogy tudjam, nem fog önkézzel végetvetni az életének – méltatlankodott tovább az ifjú varázsló, majd a nő érezte, hogy kezét megfogja, és úgy szorítja, mintha soha többé nem akarná elengedni.

- Gondolkozz már ép ésszel Ron, nem te vagy az orvos, bízz meg a gyógyítók diagnózisában! – mondta ismét a női hang, mire kezdett ráébredni Hermione, hogy nem lehet más a hangforrás, mint Pénelopé Meyers.

- Tudod nagyon jól Ron, hogy én is éppen annyira régóta ismerem őt, mint te, mindig is nagyon sokra tartottam, de, sajnos ki kell mondani, túlságosan is meggyengült. Túl sok veszteség érte őt az egész élete során, csak néhány közülük Harry, Ginny, a szülei és most a kisbaba. És akkor még nem is tudja, hogy az az átkozott Malfoy mit művel, lehet, hogy neki is fáj, de akkor sem kéne önpusztításba kezdeni – sorolta nyugodtan a gyógyító az érveket, mire a beteg egyre kíváncsibban figyelt.

- Ugyan Neville, te sem gondolhatod komolyan, hogy ennyi elég neki. Szerintem valami sötét varázslat áll a háttérben, csak azt tudnám, hogy kinek áll érdekében, de higgyétek el, megtudom, és darabokra átkozom! – sziszegte a Weasley fiú fogai között, és egyre erősebben szorította barátja kezét.

- Mr. Weasley, esetleg, ha tud bárki olyat, akinek érdekében állna bántania Miss. Grangert, azt kérem, ossza meg velünk is! – mondta egy fagyos hang, aki eddig némán állt valahol az egyik sarokban. A nő ezt az egy hangot azonnal felismerte, akárhol, akárhány hang szólt egyszerre, Perselus Piton volt, egykori tanára.

- Nem tudok, de kiderítem, nem hagyom, hogy bármi baja is essen Mionénak, hiszen ő a legjobb barátom – felelte dacosan a férfi.

- Szép dolog a barátság, akkor úgy legyen, esetleg ha jut valamire, majd értesítsen, hátha tudok valamiben segíteni. Most mennem kell, fontos dolgom van a minisztériumban. Viszont látásra! – hallatszott a férfi csoszogása, majd a nyikorduló ajtó.

- A gyerekeik most merre vannak, ugye biztonságban? – kérdezte Neville Longbottom, majd gyerekkori barátjára tekintett.

- Anyám vigyázz rájuk, úgyis az a mániája, hogy túl gyorsan fel kellett nőnünk, és nincs még unokája. De hát hogy is lehetne, én vagyok már csak az egyetlen gyereke, mit várt? Mindegy, az a lényeg, hogy ők jó helyen vannak, én pedig megteszek mindent, hogy Hermione rendbe jöjjön – válaszolta Ron, majd mind a három személy kilépett a szobából, a nő pedig újra elaludt.

Következő