- A döntést meghoztuk Draco Malfoy gyilkossági perében. Az egykori halálfalót, majd később fehér oldali mágust az Adava Kadevra átok használatával végre hajtott gyilkossággal vádoljuk. A halott Lord Voldemort, a rettegett sötét nagyúr. A döntés, pedig, hogy Draco Malfoy... – zengte a miniszter fagyos hangja –… varázslóvilágunk eddigi törvényei értelmében bűnösnek találtatott gyilkosság vádban.

A szőke férfi összeroskadva ült a széken, már csak az ítélettől félt, vagy ott marad a börtönben haláláig, vagy kiszívják a lelkét. Nem mert Hermione irányába nézni, tudta, hogy a nőt megviseli a dolog. A teremben halk susmorgás futott végig, izgultak a végeredmény miatt, de köztük legjobban mégis Mione. Aztán a miniszter újra intett, hogy folytatná beszédét, és lélegzet-visszafojtott némaság ült a teremre.

- Könnyítő körülménynek tekinthető, hogy ki is a meggyilkolt. Dumbledore professzor vallomását is ide kell említenem, mely szerint, életmentő beavatkozás volt. Végeredményben az ítélet, hogy önvédelemből elkövetett gyilkosság végrehajtója, büntetése, pedig 10 év felfüggesztett börtönbüntetés, melyet mugli környezetben, vagyis varázslómentes világban kell letöltenie. Addig is felmentjük mindenféle varázshasználat alól, és mágusokkal is csak akkor kerülhet kapcsolatba, hogyha azzal ön nem alkalmaz semmiféle mágikus tevékenységet. Ha letelt a büntetés ideje, visszatérhet, s újra társadalmunk teljes értékű tagja lehet. Amennyiben ez a megoldás nem felel meg a vádlottnak, fennáll a dementorcsók lehetősége is. Szabad a választás – fejezte be monológját Samarish, mire mindenki szívéről hatalmas kő esett le.

A mágikus bilincsek feloldódtak, ezzel visszaadva a férfinek a szabadságát; közben barnahajú szerelme gyors léptekkel indult el felé. Három méterrel a cél előtt megtorpant, majd boldog mosoly terült szét arcán, s végül a férfi nyakába ugrott. Arcuk újra milliméter közelségbe került, mikor érezték Perselus Piton tekintetét a hátukon, és rekedtes köhécselése zavarta a fülüket. Kénytelen kelletlen elhúzódtak egymástól, majd a tanárra emelték tekintetüket.

- Csak szerettem volna gratulálni, innen már szinte sétagallop lesz minden, nem jelenthet problémát, és tudom, hogy neked nem is fog – ezzel kezetnyújtott Malfoynak, aki megrázta azt, majd a bájitalok mestere távozott.

*

Végül a sok gratulálni kívánó személy miatt elmaradt a meghitt pillanat, és végül a Grimmauld tér 12-re hoppanáltak. Hajnalig folyt az ünneplés, ott volt mindenki, akinek számított valamit is az aznapi tárgyalás végeredménye. A szőke varázsló gondolta még utoljára kirúg a hámból, mielőtt száműznék, ezért ivott, ami a kezébe került; kezdetben vajsört, majd lángnyelv whiskyt. Igencsak spicces állapotba került hajnali 3-ra, amikor Hermione cipelte fel nagy nehezen a szobájába, és próbálta az ágyába fektetni az ingatag lábakon álló férfit.

Nagy nehezen elhelyezte a baldachinos ágyon, levette cipőjét, majd betakarta. Végül puszit nyomott a férfi homlokára, és már hajolt volna el, mikor egy erős kar húzta visszafele, aminek következtében a férfira esett.

- A legjobb lesz, ha itt maradsz velem éjszakára – morogta Draco az orra alá, és fél kézzel tartotta a nőt, hogy el nem menjen, a másikkal meg betakarta őt is.

- Legyen, úgy sem hosszú már az éjszaka – adta meg magát a nő, és mivel a derekát még mindig karolta szerelme, így végül a férfinek a karjaiban aludt el ő is.

A reggel egymás karjaiban érte őket, Hermione még halkan szuszogott, miközben a férfi őt nézte, és gondolkozott, hogy lehetett egykor a karjaiban tartott boszorkány az ellensége. Nem tudta a választ, csak azt, hogy el kell végre mondania, hogy halálosan beleszeretett. De mégis, ott volt egy másik gondolat is a fejében, őt száműzték a mugli világba, és lehet, hogy 10 évig nem látja majd a nőt, és ez a tudat teljesen elbizonytalanította. A boszorka szemhéjai lassan felnyitódtak, majd egyenesen egy acélszürke szempárba tekintett, amire lágyan elmosolyodott.

- Jó reggelt, hogy aludtál? – kérdezte Draco.

- Soha jobban, csak keveset.

- Ha gondolod, bármikor megismételhetjük – vigyorgott kajánul a szőkeség.

- Egy feltétellel.

- Mi lenne az?

- Legközelebb nem leszel holt részeg – nevetett a fiatal nő is, majd felült az ágyban, és közelebb hajolt a varázslóhoz, és végre megcsókolták egymást.

- Szeretlek – mondta Draco, miután eltávolodott kicsit az arcuk -, és tudom, hogy már korábban el kellett volna mondanom, de valahogy egyszer sem volt alkalmam.

- Én is pont úgy érzek, ahogy te. Én is szeretlek. És be akartam már vallani párszor, de a denevér mindig a legrosszabbkor jelent meg.

- Mi lesz így velünk, hiszen holnap el kell hagynom a varázsvilágot, de nem bírok nélküled élni – a férfi arcán látszott az aggodalom, mire Mione elmosolyodott.

- Hát, mondjuk, nincs jobb ötletem, mint hogy, ha vége a tanításnak a Roxfortban, akkor utánad megyek, legalább megtanulod valakitől, hogyan kell élned, mint mugli. Jó lesz?

- Feladnád értem az itteni életedet, az állásodat? – komolyan csodálkozott a férfi, majd a nő megölelte.

- Érted, még ezt is megteszem, nem akarok nélküled élni – suttogta kedvese fülébe, majd újra csókolózni kezdtek.

- Mit fognak ehhez szólni, ott hagyod a sulit, és velem jössz, nem lesz ebből probléma?

- Régóta terveztem, ha eljön a béke, visszatérek a mugli világba, hiszen nem tagadhatom meg a múltamat, és tudom, hogy a szüleim is örültek volna neki, de ők már nem élnek – komorodott el.

- Mi történt velük?

- Amikor végeztünk a suliban, akkor jött a levél, hogy egy halálfaló megölte őket, védtelenek voltak, esélyük sem volt túlélni. De legalább együtt mehettek el, régen azt mondták, nincs úgy értelme élniük, ha egyikük nincs a másikkal – mesélte a nő, közben sós könnyek gördültek ki szeméből, amiket a férfi letörölt neki -, de nem szeretnék többet erről beszélni, egy a lényeg, visszatérek veled az eredeti életembe.

- Köszönöm neked.

Mikor lementek reggelizni kézen fogva, minden szempár rájuk szegeződött, majd Ron boldogan megszólalt.

- Itt volt az ideje, kíváncsi voltam, mikor mondjátok végre el egymásnak, hogy mit is éreztek – mosolygott a vöröshajú férfi.

- Hát, igen. De más is történt, megígértem Draconak, hogy veletartok, akárhova is megy a következő 10 évben, ez így lesz a legjobb.

- Ez a te döntésed, mi pedig, csak elfogadni tudjuk, és teljes szívünkből sok boldogságot kívánunk nektek, legyetek nagyon boldogok – ölelte meg a két fiatalt Mrs. Weasley, majd sorra mindenki gratulált nekik.

Másnap utazóládákkal megpakolva állt Draco a bejárati ajtó előtt, és Hermionétől búcsúzkodott, a többiektől, már elköszönt.

- Ha tudlak, majd meglátogatlak, de kérlek, addig se csinálj semmi hülyeséget. Ron majd segít, elmondtam neki mindent, amit kell, ha már a te fejedbe nem tudtam beleverni – azzal megcsókolta a férfit, és ott álltak hosszú percekig.

- Jól van, nem aggódj, de nagyon siess, mert megbolondulok nélküled!

- Rendben, ha tudok, akkor megyek.

- Mehetünk? – jött ki Ron, és miután ő is elköszönt a nőtől, elhoppanáltak.

Következő