Másnap reggel mindketten korán ébredtek, elvégezték szokásos fürdőszobai teendőiket, gyorsan felöltöztek, majd ugyan abban a pillanatban léptek ki a szobáikból, pont egymásnak ütköztek, melynek következményeképpen a földön landoltak, a férfi alól, míg a nő rajta fekve, arcuk pedig milliméternyi távolságra volt a másikétól. Mione mélyen elpirult, mikor az alatta fekvő szőkeség szemeibe nézett, azokban vidámság és vágy tükröződött. Ajkaik egyre közeledtek egymáséhoz, orruk szinte már összeért, érezték a másik forró lélegzetét, mikor a folyosó végéről diákok zsivaját hallották, ezért gyorsan elhúzódtak, és ha nehezen is, de felálltak. Mindkettejük szemében a csalódottság érzetét lehetett felfedezni, de egyikük sem tette szóvá, inkább némán, egymás mellett lépdelve elindultak a nagyterem irányába.

Az ebédlőbe belépve hatalmas, diákok okozta zaj fogadta őket, és a gyerekszempárok pásztázása közepette ültek le a tanári asztalhoz, talán véletlenül, de pont egymás mellé kerültek, Piton és Madam Hooch közé. Köszöntek a kollégáiknak, majd egyszerre nyúltak pirítósért, minek következtében kezeik egy pillanatra érintették a másikért, mire mindkettejükben forróság futott végig. A nő gyorsan elkapta az említett végtagját, majd megkente a szelet kenyeret, és hatalmasat harapott a reggelijébe, nehogy bárkinek is feltűnjön a zavara. Az étkezés elég egyhangúan telt, néhány szót beszéltek a mellettük ülővel, de egymásra még nézni sem mertek, rettegtek a másik tekintetétől. Talán erre célozgatott Piton, lehet, hogy ő észrevett valami vibrálást kettejük között, hogy a gyűlölet nem csupán barátságba, hanem többe, netán szerelembe fordult át. Ilyesfajta gondolatok cikáztak akkor is a fejükbe, mikor elindultak a maguk dolgára, Hermione az SVK terembe, Draco a könyvtár zárolt részlege felé.

A nő első órája a griffendélesek és a mardekárosokkal volt, akik hetedikesek voltak. Rettenetesen izgult, hiszen nemrég még ő is azokat az anyagokat tanulta, amiket most tanítania kellett, ráadásul olyanoknak, akik nem is olyan hosszú ideje még a háztársai voltak. Hiszen ez most a harmadik év volt, hogy ő nem a Roxfort diákja volt, így az akkori végzős osztályba olyan diákok jártak, mint például Dennis Creevy, annak a Colinnak, aki egykor Harryt szinte istenként tisztelte. Izgulása legyőzése képen, és, hogy tudja, hol tartanak tudásilag, gyakoroltak az év végi RAVASZ vizsgákra, melynek egyik gyakorlati része a patrónus bűbáj volt. Ahogy teltek az órák, fokozatosan egyre jobban belejött a tanításba.

Délben, már viszonylag nyugodtan ment le ebédelni, és kicsit talán reménykedett is, hogy Draco is ott lesz, elmesélheti a délelőttjét, esetleg úgy folytatódhat a kis reggeli dolog, ahogy abbamaradt. Végül csalódnia kellett, a férfi nem volt étkezni, ezért úgy határozott, hogy majd délután felkeresi, és addig átgondol mindent, tisztába teszi az érzéseit a férfi iránt. Három óra tájban, mikor végre kicsöngettek, jobban örült az óra végének, mint diák korában valaha. Ezzel túlélte az első tanári napját, és mehetett az egykoron kedvenc iskolai helyére, a könyvtárba, de kivételesen nem tanulni készült.

Remegtek a lábai, ahogy haladt a folyosón, már látta a keresett helyiség ajtaját, mikor az kicsapódott és kilépett a szőke herceg. Hermione, szó szerint bepánikolt, majd elöntötte a forróság, mikor a férfi rámosolygott.

- Szia, nincs kedved sétálni? – kérdezte Draco, majd választ nem várva karon ragadta a nőt és elindult vele a lépcső irányába. Hermione beleegyezett, majd követte a férfit.

- Hogy telt a napod, gondolom te vagy az új kedvenc tanár néni? – érdeklődött vidoran a szőkeség, mikor már a tó mellett sétáltak.

- Remekül, de azt nem tudom megmondani, hogy én vagyok e az új kedvenc. Szerintem Remuson sosem fogok túl tudni, tenni – sóhajtotta a boszorkány, majd lehajolt egy marék hóért és képentörölte vele a meglepődött varázslót.

- Ezt még visszakapod! – vigyorgott vissza rá, majd elkapta a nőt és a hideg hóhalomba, fektette.

Ekkor elkezdődött a hócsata, rengeteget csikizték egymást, hóval dobálóztak, minek következtében rettenetesen elfáradtak, és talárjuk teljesen átázott. Közös megegyezés alapján elindultak befelé, már nem voltak messze a kastély bejárati ajtajától, mikor Draco elcsúszott a jeges úton. Mione vidáman mosolygott, majd a kezét nyújtotta a férfinek, hogy segítse felállni. A varázsló meg is fogta a lány kezét, de a helyett, hogy felállt volna, inkább lerántotta maga mellé a földre. Jóízűen nevettek a hideg földön ülve, a saját illetve a másik szerencsétlenségén, és közben arcuk vészesen közeledett a másik felé. Megint szinte érezték a másik leheletét, orruk már össze is ért, mikor a bejárati ajtóban megjelent Piton, és elköhintette magát, ezzel szétrebbentve a párocskát, akik gyorsan talpra szökkentek és zavartan nézték a professzort.

- Nem akartam önöket zavarni, csak Dumbledore üzeni, hogy beszélni kíván önökkel. – mondta keletlenül a tanár, majd visszaindult a kastélyba, mire a két fiatal nevetésben tört ki újra, majd elindultak a nagyterembe.

Következő