Az angliai hidegben és hóesésben két fiatal alakja bontakozott ki a Grimmauld tér 12 számú ház előtt. Egy gyönyörű barna hajú nő és egy igen jóképű szőke férfi párosa igyekezett az ajtó irányába a biztonságot és meleget jelentő falak közé, már amennyire a férfinak biztonságos lehet.

Hiszen Draco Malfoyról köztudott volt, hogy a sötét oldalt szolgálta, és sejtette, hogy nem fogják kitörő örömmel fogadnia „megtért” férfit. De talán legjobban mégis két embertől félt, egy testvérpártól, Ron és Ginny Weasleytől, hiszen a férfi egykori legnagyobb ellensége legjobb barátja, míg a nő a férfi felesége volt, és halott hitvese gyermekét hordozta a szíve alatt. Hermione hiába mondta neki, hogy csak maradjon nyugodt, majd ő megnyugtatja barátait, a szíve mégis a torkában dobogott.

Az ajtó elé lépve, Mione elmormolt egy csomó varázsigét, mire az ajtó nyekeregve kinyílt, hogy utat engedjen asz arra tévedőknek. Egy hatalmas előszobába léptek, ahol éppen abban a pillanatban jelent meg egy házimanó.

- Jó napot kisasszonyom! Draco úrfi, maga meg mit keres itt? – sipította Dobby, hiszen a Malfoy családnál szolgált egészen addig, amíg Harry Potter segítségével fel nem szabadult.

- Dobby? Te itt?

- Igen, ő itt. Eleinte Dumbledore a Roxfort konyháján alkalmazta, aztán ide került, mert itt többet tud segíteni. – magyarázta a Granger lány, és intett a manónak, hogy elmehet.

- És mi van a MAJOM elveddel? – kérdezte talán kicsit túl gúnyosan is a férfi, amit a lány meg sem próbált észrevenni.

- Annak az volt a lényege, hogy a házimanók kapjanak szabadnapot és fizetést, és Dobby ezt meg is kapja. – válaszolt készségesen a lány, és rámosolygott a zavart férfira.

- Drágám, nem is tudtam, hogy te már a Malfoyokkal is leállsz haverkodni. Mit keres ez meg itt? Elment az eszed Hermione? – kérdezte egy érezhetően féltékeny hang a konyhaajtóban állva, amihez egy test is tartozott, a legfeltűnőbb égővörös haja volt mégis.

- Neked is jó reggelt, Ron. És képzeld nem ment el az eszem, hanem talán akkor jönne meg ha lapátra tennélek, mert elegem van belőle, hogy hülyének nézel, és csak hogy tudd, Draco azért van itt, mert Dumbledore megkérte, ha már egyszer megtagadta Voldemortot, és megbánta bűneit, álljon be a rendbe. – mondta a lány igen sértődött hangon.

- Micsoda, egy Malfoy a Főnix Rendjében? És mióta Draco, azt hittem te is gyűlölöd, hisz ő is tehet Harry haláláról, ő sem jobb, mint a többi, hisz ő meg gyávaként megfutamodott. – füstölgött a vöröshajú férfi.

- Le lehet rólam szállni, Weasley; én csak rendbe akarom tenni az életemet, nincs szükségem rá, hogy még te is piszkálj, és csak jóvá akarom tenni, amit a sötét nagyúr okozott, és nem tehetek Potter haláláról! – üvöltötte dühtől piros arccal a szőke varázsló.

- Igaza van, Ron. Hagyd őt békén! – hallatszott egy fiatal lány hangja a vörös mögül.

- Hát már te is az ő pártját fogod, Ginny? – mérgelődött húgára fordítva tekintetét és dühét a férfi. – Harry a férjed volt, vagy elfelejtetted?

- Inkább te felejtetted el, hogy Voldemort miatt halt meg, nem ő ölte meg. – mutatott Malfoy irányába, majd morcosan folytatta. – és ha feltűnt volna, nehezen felejthető a tény, hogy volt egy férjem, aki már meghalt, hiszen az ő gyermekét hordom a szívem alatt. – kiabált a nő már a bátyjával, mire az megrovóan pillantott körbe a társaságon.

- Még nem végeztünk! – morogta Draco irányába, majd kiviharzott a házból.

- Bocsáss meg neki, csak őt is nagyon megviselte a férjem halála. Én nem haragszom rád, úgyis hallottam, az én helyemet veszed át, szóval sok szerencsét! És még egy kérésem lenne, kezdjünk tiszta lappal.

- Szeretném megköszönni, hogy ti mellémálltatok, sokat jelent nekem, és igyekszem megfelelni az elvárásoknak.

- Úgy legyen. Megyek, lefekszem. Mione nincs itt senki, úgyhogy vezesd körbe szerintem a házban. Ja és még valami… - szólt vissza a lépcső tetejéről Ginny. – Perselus beszélni akar veled, ááá de amint látom, már itt is van. További szép napot! – azzal elment a szobája irányába.

- Jó reggelt, Miss. Granger, oh, Mr. Malfoy, nem számítottam magára. Csak Dumbledore említette, hogy ha jövök nagy meglepetésben lesz részem. – mondta Piton, a mindig jégcsap, érzelemmentes férfi, bér mintha arcán most más is lett volna, például önelégültség.
Következő