Foglaljon helyet. – mondta a professzor és egy pálcaintéssel egy kényelmes fotelt varázsolt egykori diákjának és leült vele szemben. Egy újabb intéssel megjelent két gőzölgő csésze tea. – Azt hittem elhagyta az országot.

- Úgy is volt, de nem tudta beilleszkedni így visszatértem. – válaszolta kicsit feszengve Malfoy, majd belekortyolt a forró italba, ami szinte égette a torkát, de most még ez is jótékony hatású volt, kihűlt teste teljesen felmelegedett, és már talán nem is feszengett annyira.

- Ugye tudod fiam, hogy az egész Főnix Rendje téged keres. – kérdezte Dumbledore a férfi legnagyobb meglepődésére.

- Gondoltam, de miért mondja el nekem, bár most már mindegy, úgyis elkapott, és úgyis Azkabanba küld.

- Azért mondom el, mert azt akartam, hogy tudd, egyébként pedig nem küldelek börtönbe. – jelentette ki, mire Malfoy felvonta szemöldökét, és elkezdte pásztázni az öreget, mintha azt hinné megőrült az. – Persze csak egyelőre, tőled függ, mi lesz később.

- Ezt meg hogy érti?

- Ahogy mondtam. Érdekelne, miért nem harcoltál a csatában, és miért szöktél meg?

- Megbántam, hogy halálfaló lettem. Képtelen voltam gyilkolni, láttam, ahogy gyerekeket is megölnek, olyan muglikat is, akik azt sem tudják a varázslattól, eszik, e vagy isszák. Nem bírtam én is olyan kegyetlen lenni, mint ők, megmozdult bennem valami olyan érzés, ami az előtt soha. És féltem. Féltem meghalni, nem is magától a haláltól, hanem Voldemort miatt meghalni.

- Ez így érthető, és most mit fogsz csinálni? – érdeklődött az öreg mágus.

- Fogalmam sincs, ha kell börtönbe megyek, bár sohasem gyilkoltam, de használtam a cruciatus átkot.

- Ezért ne aggódj, majd én gondoskodom róla, hogy ne kerülj oda, ha segítesz nekem.

- Mégis miben? – kérdezte kicsit félve a szőke, gondolta a professzor szervezkedik valamit.

- Gondolom hallottad, hogy Harry Potter meghalt a háborúban? – mire bólintott a kérdezett, folytatta. – Gondolom azt is tudod, hogy a felesége várandós volt?

- Ginny Weasley a felesége volt, és terhes?

- Igen, ahogy mondod, és az a baj, hogy nagyon elhagyta magát a férje halála után, nem tud a Főnix rendjének teljes értékű tagja lenni, és az ő helyére szükségünk van valakire.

- De minek a Rend, ha mindenki Azkabanban ül, vagy halott?

- Mert Voldemortra egyik sem igaz, nem tudhatjuk mikor tér vissza, óvatosnak kell lennünk, és hát te megtagadtad őt.

- Ez igaz, de…- nem folytathatta, mert ekkor kinyílt a szoba ajtaja, és belépett egy körülbelül vele egyidős barna hullámos hajú és gesztenyebarna szemű lány. Malfoynak hosszú időbe telt mire rájött ki is az idegen.

- Malfoy? – kérdezte a lány hitetlenséggel a hangjában.

- Granger? Mit keresel itt?

- Ezt én is kérdezhetném.

- Hermione ne aggódj, Draco minden hátsószándék nélkül van itt, éppen teáztunk és beszélgettünk. Csatlakozol? – próbálta Dumbledore kicsit közelebb hozni egymáshoz a fiatalokat. Pöccintet a pálcájával, mire megjelent még egy fotel és egy csésze meleg tea. – Tehát fiam, mi a válaszod?

- Rendben. – válaszolta, és észrevette, hogy a lány értetlenül bámulja az igazgatót, majd őt. – Mi lesz a dolgom?

- Nagyszerű, Miss. Granger majd elmondja neked, hogy mi lesz a feladatod, mint rend tag.

- Hogy micsoda? – kiáltott fel a lány.

- Draco rendtag lesz, Ginny helyén, tehát veled párban.

- Azt már nem! – mondták egyszerre mindketten.

- Dehogyis nem, és bocsássatok meg, de most dolgom van. Jó éjszakát. – ezekkel, a szavakkal elhoppanált a professzor, magára hagyva a fiatalokat, akik egyszerre törtek ki elégedetlenségükben.
Következő