Ez a nap sem indult jobban, mint bármelyik az óta a végzetes és döntő csata óta. Az ember észre sem venné az élet apró örömeit, amikor boldog, csak az érezheti, akiben mérhetetlen fájdalom lakozik. Az olyan természetes csodák, már nem is vidítják fel a boldog embert még jobban, mint a csicsergő madarak vagy az égen a szivárvány. Csak a szomorú és magányos emberre hat a külvilág ajándéka, mint a napsütés a ködben, amely katartikus élményt vált ki az emberből. Ezért a gyönyörűségért nagy árat kellett fizetni.

Ezek a mindennapi dolgok tesznek arról, hogy az ember mégse érezze magát teljesen üresnek, ha már a szeretet és a boldogság kiveszett belőle. Azért se legyen teljesen elveszett az ember a magányban, még akkor, se ha hat milliárd másik személy él körülötte, csak azok nem, akiket szeretett.

Bátorság kell merni, változtatni a helyzeten, de fel kell vállalni, még akkor is, ha rettegünk, hogy egy újabb háború, megint szétbombázza az álló várunkat. Elég egy szó és a vakolat potyog a falról, vagy rögtön összeomlik. Ez a fiatal ember is tudta, vége az önsajnálatnak, tenni kell a jobb érdekében.
Következő