- Hova viszed a lányunkat Draco?- kérdezte érdeklõdve Drew.
Draco erõsen magához ölelte Elit és tömény gyûlölettel nézett arra a nõre, akirõl azt hitte a világot jelenti számára. De ez egyáltalán nem így volt. Végre felnyílt a szeme és tisztán látott mindent. Haragjától szinte vibrálni kezdett a levegõ és bármelyik percben képes lett volna arra, hogy Drew torkának ugorjon. Hideg, szürke szemei találkoztak Drew-éval, akinek fogalma sem volt róla, hogy mi történik körülötte.
- Semmi közöd hozzá- válaszolta fagyosan Draco.
- Már hogy lenne, hiszen én vagyok az anyja - mondta Drew tárgyilagosan.- Követelem, hogy mondd meg, hogy hova viszed a lányomat!
- Neked a világon semennyi jogod sincs ahhoz, hogy Eli közelében menj. És nem tartozunk neked beszámolóval a dolgainkról.
- De hát Draco… Mi történt veled?- szólalt meg újra, s szemeiben könnyek gyülekeztek. Közelebb akart menni Dracoékhoz, és már nyújtotta volna a kezét, hogy megérintse a lányát, de Draco elhúzódott tõle. Letette Elit a földre, majd lányát maga mögé bújtatva állt szembe a döbbent feleséggel.
- Mindenrõl tudok - mondta és hangja élesen hasított bele a csendbe.
- Nem értem.
- De tudom, hogy nagyon jól érted- mondta Draco, és egy hirtelen mozdulattal elkapta Drew bal kezét, majd leszakította a lány ruhájának ujját.
Végighúzta a Drew kezén az ujjait és pár percen belül a sötétjegy kirajzolódott, s ezzel leleplezõdött a bûnös. Drew zavartan tekintett a jegyre majd Dracora.
- Én nem tudom miféle összesküvés ez? - kérdezte szinte hisztérikusan.
- Miket beszélsz össze-vissza? Halálfaló vagy és leleplezõdtél. Elárultál mindenkit, és ezért most megfizetsz.
- Draco én ezt nem értem, én nem árultam el senki és nem tudom honnan került a Sötét Jegy a karomra.
- Ne hazudj!
- Nem hazudok kedves, fogalmam sincs, hogy mi történik itt.
Drew meglepõ színészi képességeit latba vetve próbálta Dracot, meggyõzni arról, hogy õ nem halálfaló. Zokogva ölelte át Draco, de fejében egyre másra kavarogtak a gondolatok, majd bal kezével kihúzta a pálcáját blúza jobb ujjából. Megragadta Dracot, akinek a meglepetéstõl még csak reagálni sem volt ideje és a lány a torkának szegezte a félelmetes fegyvert, amit kiválóan tudott alkalmazni.
- Szegény jó Draco, könnyû volt éveken át az orrodnál fogva vezetni. És láss csodát végre felnyílt a szemed- nevetett.- Most pedig átadod nekem a lányunkat, és akkor talán megkímélem az életedet.
- Hagyd békén a lányomat! Soha nem szeretted, és nem hagyom, hogy elvedd tõlem!- sziszegte Draco, erre Drew még erõsebben szorította a férje nyakához a pálcáját.
Hermione eközben elõkapta a pálcáját, majd Drewra szegezte. Eli az egyik kanapé mögé bújva figyelte az eseményeket.
- Engedd el, de azonnal, különben megbánod!- kiáltotta.
- Ugyan miért tenném kedvesem? Hiszen annyi mindenért kell megfizetnie.
- Ha egy ujjal is bántod én esküszöm megöllek.
- Oh a kis auror, de harcias lett hirtelen. Azt hitted nem vettem észre, hogy szerelmes vagy az én kis férjecskémbe? De sajnos ez a szerelem beteljesületlen marad, hacsak nem adod át nekem Elit.
Draco szemei kitágultak és egy nemet intett a fejével, de csak annyira hogy Drew ne vegye észre. Hermione alig láthatóan biccentett egyet, hogy megértette, de felesleges lett volna bármilyen üzenet, hiszen soha nem adta volna át neki Elit.
- Azt ugyan lesheted, mikor adom át neked.
- Mi az mégsem szereted Dracot? Nem válaszolsz?
- Semmi közöd hozzá! Nem fogom átadni neked a gyereket.
- Én vagyok az anyja.
- Na persze, de lemondtál róla. Vagy csak véletlen volt, hogy meg akartál szabadulni tõle?
- Errõl meg honnan tudsz?- kérdezte döbbenten Drew, és egy kicsit lazábbra engedte szorítását.
- Gondolkozz - húzta mosolyra a száját Hermione.- Így jár az, aki mások szobájából iratokat tulajdonít el.
- Nem.
- De igen. Nyomkövetõ bûbájjal láttam el, ami egy olvashatatlansági bûbájnak volt álcázva, és amint azt feloldottad, hogy megnézhesd, mi van a pergameneken, rögtön aktivizálódott.
- Ne.
- És te elküldted Voldemorthoz õket, akit már rég megtalált Harry és az õ különítménye. Semmi sem volt igaz, ami azokra a lapokra volt írva, mivel csapda volt már az elejétõl fogva, amit nem más, mint maga Dumbledore tervelt ki.
- Hazudsz!- kiáltotta Drew.
- Én ugyan nem.
- Akkor mik azok a feliratok a barlangban?
- Azok mind igazak, de semmi közük ahhoz a rúnakõhöz, ami Voldemorhoz került. Azt csupán egy hamisítvány.
- De hát az a fordító…
- Igen tényleg az volt arra a táblára írva, csak éppen nem igaz. Nagyon jól tudtuk, hogy a Voldemort megpróbálja a saját emberévé tenni a rúnaszakértõt, de szerencsére még idejében közbeléptünk. Amikor Draco apja, úgymond hagyta, hogy besétáljunk a kúriába. Persze csak késõbb jött csak rá, átverés áldozata lett. Mr Ravenen pedig nem tették besúgóvá, csupán azért, mert egy kis halálfalói mulasztás történt. De ez csak jó volt nekünk.
- Nem hiszek neked- mondta a lány felháborodva és idegesen.
- Add fel Drew! És így megmenekülsz.
- Nem, nem… NEM- rázta meg a fejét, majd ellökte magától Dracot, aki eddig némán és elképedve figyelte az eseményeket. Drew Hermionéra szegezte pálcáját, majd remegõ kézzel rámutatott.- Meg fogtok halni, mindannyian. Hallottátok? Meg foglak mindegyikõtöket ölni és nevetni fogok az élettelen testetek felett. Megfizettek mindenért. Adava Kedavra
Hermione összehúzta a szemét, és várta, hogy az átok célba találjon, de nem történt semmi. Kinyitotta a szemét és meglátta a hatalmas lyukat a plafonon. Draco éppen Drewval birkózott, próbálta harcképtelenné tenni a lányt, de nem tudta. A férfi erõsen fogta Drew pálcás kezét, de a lány a másik kezével végigkarmolta Draco arcát.
Drew egy határozott mozdulattal kiszabadította a kezét, majd ellökte magától Dracot, aki megtántorodott és a földre esett. A lány felé hajolt és Draco torkának szegezte a pálcáját.
- Ahogy gondolod édes, felõlem te is lehetsz az elsõ, aki meghal- mondta, de mire kimondta volna a halálos varázsigét, valaki más hangja hallatszott.
- Adava Kedavra.
Drewt a mellkasán találta el az átok és egy velõt rázó földöntúli sikolyt hallatott. Szemei üvegessé váltak, tagjai elernyedtek és erõtlenül zuhant a padlóra. A körülötte álló Draco, Hermione és Eli meredten néztek a holt testre. Drew arcvonásai kisimultak, szemei lecsukódtak örökre. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint akit egy halálos átokkal sújtottak. Úgy feküdt ott, mint aki csupán alszik. Nyugodtan és békésen.
Hermione szemébõl könnyek gördültek ki. Pálcás kezét leeresztette, de egész testében remegett.
- Megöltem- suttogta halkan.
Közben Draco átölelte kislányát, aki reszketett a félelemtõl és ijedten pityergett. A gondos apa szorosan magához szorította, majd megsimogatta a kislány hollófekete haját, ami pont olyan volt, mint Drewnak, de Draco tudta, hogy lánya szívében sosem rejtõzne gonoszság.
Eközben Hermione egy ideig meredten állt maga elé nézve, majd lassan Dracora tévedt a tekintete. Hideg kezével végigsimította a homlokát, majd megfordult és kiment az ajtón. Aztán egy halk pukkanás hallatszott. Hermione Granger elhagyta a Black kúriát.

Következő