Borongós õszi reggel volt. Az eget vastag szürke esõfelhõk takarták be és finom köd telepedett London külvárosában lévõ kis szûk utcára, amin egy fekete köpenyes nõ haladt. Gyûlölet fûtötte és erõs elszántság, de ugyanakkor félelem is átjárta a szívét, mert ezen a délelõttön olyasvalakivel kellett találkoznia, akit õrülten szeretett, de rettegett a haragjától.

Drew nem figyelte, hogy követik-e, mivel túl sok minden kavargott a fejében, valahogy érzékei leblokkoltak és csak arra tudott gondolni, hogy találkozik a kedvessel, akiért az életét is hajlandó lett volna feláldozni.

Egy park felé vitt az útja, amin látszott, hogy jó régóta nem látogatja senki. Elhagyatott környék volt ez, ami egykoron nyüzsgött a varázslóktól, de mára már csak egy lepusztul romos rész volt, és még emlékeztetett a szörnyûségekre. Oh igen, ez egy újabb hely volt, ahol a halálfalók kedvükre gyilkolhatták azokat, akik nem voltak hajlandók csatlakozni hozzájuk.

Drew körülnézett és egyszeriben régi emlékek törtek fel benne. Õ is itt élt valamikor régen. Tudta, hogy ezzel csupán a régi érzéseit akarja szerelme felkavarni, aki értett ahhoz, hogyan használja ki õt. Megvetette Drewt és kínozta a lelkét. Miért is ne tette volna? Hiszen ez volt a feladata, de nem esett nehezére, hogy végrehajtsa. A Nagyúr parancsa szent volt számára és sérthetetlen. Hiába tudta ezt Drew, mégis szeretette azt, aki õt kínozta, mivel egyszer régen tényleg szerelmesek voltak egymásba, és ez az érzés lányban nem múlt el nyomtalanul. Hagyta magát kínozni. De miért? Mert ez a halálfaló volt az egyetlen, aki valaha is törõdött vele. És vajon a kínzás is lehet törõdés? Erre egy normális gondolkozású ember biztosan nemet válaszolna, de Drew nem tartozott ebbe a csoportba.

A ködbõl nemsokára egy magas, széles vállú, hosszú feketehajú férfi bontakozott ki, aki az éjfekete talárjában olyan volt, mint aki magát a halált testesítette volna meg. Szeme kéken izzott, tartása arisztokratikus és vonásai kemények voltak. Gyengéd érzelmet mintha soha nem lett volna képes kimutatni, csak tömény megvetés látszott az arcán, ahogy a megszeppent Drewra nézett. Gúnyos mosoly jelent meg szája szegletében. Szánalmasnak tartotta az elõtte álló nõt. Régen szerette ugyan, de miután õ is beállt a halálfalók közé és megtudta, hogy Draco Malfoy felesége, soha többet nem tudott gyengéd lenni vele. Nem akart osztozni senkivel Drewn. És amikor a lány eltûnt a Rendbõl Voldemort parancsára fogságban tartotta és kínozta a lelkét.
- Végre, hogy itt vagy- mondta hûvösen.
- Ne haragudj, de akadt egy kis gond!
- Gond? Miféle gond?
- Draco…
- Megint Draco? Hát már elcsábítani sem tudod?- fintorodott el.
- Nem az én hibám…
- De igen a tiéd kedvesem. Éveken keresztül sakkban tartottad, de úgy tûnik, a módszereid kicsit megkoptak.
- Sajnálom, de nem sikerült- hajtotta le a fejét a lány.
- Mondd ezt a Nagyúrnak, biztosan örülni fog neki!
- Ne mondd el neki, kérlek! Még kell egy kis idõ.
- Már elég idõt kaptál.
- Tudom, de…
- Mi abban a bonyolult, hogy öld meg Malfoyt, Grangert, meg azt, a hogy is hívják, megvan Weasleyt?
- Idõ kell még, amíg alkalmam lesz rá, hogy…
- A Nagyúr nagyon dühös lesz, ha nem teljesíted a parancsát.
- Tudom, de…
- Nincs, de Drew! Világos a parancs, öld meg õket, és szerezd meg Potter bizalmát.
- Egyedül nem megy.
- Ugyan miért nem?
- Ott van a lányom.
- A lányod?- nevetett fel- Mióta érdekel téged a lányod? Úgy emlékszem el akartad vetetni, csak õ sokkal erõsebb volt, mint te.
- Most is erõs, sõt nagyon erõs. Még talán a Nagyúrnál is erõsebb.- suttogta halkan és szemében az eszelõs félelem jelei mutatkoztak meg.
- Neked elment az eszed! Hogy lehet egy alig öt éves gyerekben több erõ, mint a Nagyúrban?
- Úgy ahogy Harry Potterben is.
- Neki csak szerencséje volt, ott volt az anyja, aki megvédte. Potternek legalább volt anyja, aki szerette, de a te lányodnak nincs mása, csak egy cafka anyja, aki még meg is akarta ölni. Nem is egyszer. Nincs igazam?
- De.
- Nem hallom Drew! Te járkáltál hozzá minden éjszaka és ijesztgetted.
- Igen én voltam- suttogta a halkan.
- Még mindig nem hallom.
- Igen én voltam- kiáltotta- Most már boldog vagy?
- Szánalmas vagy és az is maradsz- nevetett a férfi.- Tedd, amit a Nagyúr parancsolt és még ma öld meg õket vagy…
- Meglesz- mondta Drew és kihúzta magát, szemében hideg fény villant- Ezt add át a Nagyúrnak.
- Mi ez?
- Õ tudni fogja - mondta, a pergamen kötegre pillantva.
Eközben a közeli bozótosból két kíváncsi szempár figyelte a jelenetet. Draco megdöbbenve, Hermione pedig minden apró részletet megfigyelve. Õ nagyon is jól tudta, hogy a másik halálfaló az, akivel a bálon táncolt. Aztán beugrott neki egy kép arról az éjszakáról.

Dracot látta, amint holtra vált arccal pillant egy köpenyes nõre, akinek az arcát ugyan nem látta teljesen jól, de most már biztos volt benne, hogy Drew volt. Kerekre tágult a tekintete, amikor rájött, hogy Drew ugyanolyan halálfaló, mint a vele szemben álló Theodor Nott. Fél szemmel a mellette lapuló Dracot nézte.

Draco nem akarta elhinni, hogy éveken át egy olyan nõt volt kénytelen szeretni, aki elárulta õt, sõt a saját lányát sem akarta világra hozni. Megbocsátani nem tudott, elöntötte harag az elméjét, és Hermionénak kellett visszatartania, no meg elkábítania, hogy nem tudjon rögtönk odarohanni, és elégtételt venni.
- Ne hidd azt, hogy csak úgy átadok valamit a Nagyúrnak, amit te küldesz neki.
- De Theo ez nagyon fontos ezt kellett neki megszereznem.
- Akkor miért nem adod át neki te magad? Csak nem félsz a kínzástól?
A lány megborzongott, amikor eszébe jutott, hogy Voldemort hogyan kínozta mielõtt újra visszatért a Rendbe. Ezek után mindig félt, amikor a Nagyúr elé kellett járulnia.
- Nem félek - suttogta, de nagyon jól tudta, hogy az elõtte álló Nott ebbõl semmit sem hisz el.
- Csak akkor viszem el neki, ha megmondod mi ez.
- De nem lehet, megesküdtem a Nagyúrnak, hogy egyedül csak õ fogj ezeket látni. Kérlek, szerelmem ne kényszeríts erre, nem akarok bajba kerülni!
- Már bajban vagy!- nevetett jegesen.- A Nagyúr azért is küldött ide hozzád, hogy megkapd, ami jár, azért mert nem tudtad idõben teljesíteni, amit kér.
- Ne kérlek, ne bánts!- rimánkodott és térdre esett a férfi elõtt.
- Ez a kötelességem és teljesítenem kell!
- De akkor…
- Mi lesz?
Drew könyörgõ szemekkel nézett vissza a kegyetlen halálfaló tekintélyt parancsoló szemébe, és félelem járta át a szívét. De küzdött ellene, minden erejét arra összpontosította, hogy felül tudjon kerekedni saját démonjain, és az õt kizsákmányoló Notton.

A levegõ vibrálni kezdett közöttük. Drew a haragjába kapaszkodott, és ez erõt adott neki, hogy felálljon és kihívóan Theodor Nottra nézzen. Majd elõvette a pálcáját, és mire a másik észbekapott volna, már a torkának is szegezte a félelmetes fegyvert.

Nott szenvtelen arccal nézett vissza a kék szemû démoni nõ gyûlölettel átitatott tekintetébe. Cseppet sem félt Drewtól, mivel tisztában volt vele, hogy a lány õrülten szereti, és nem lenne képes megölni õt. De ebben mekkorát tévedett.

Drew elméje teljesen elborult és képes lett volna akárkit megölni ebben a pillanatban. Már nem érdekelte semmi csak a bosszú. Mindenkit megölni, aki valaha bántotta õt. Maga sem értette a hirtelen változást, de ebben a pillanatban nem volt képes tiszta fejjel gondolkodni és cselekedni.
- Megfizetsz mindenért! –sziszegte.
- Csak nem akarsz megölni?- kérdezte nevetve.
- Eltaláltad, most véget vetek a szánalmas életednek.
- Soha nem lennél erre képes.
- Nem tudod, hogy mire vagyok én képes. Éveken át tûrtem, de most betelt a pohár.
- Ugyan Drew, nem hiszed, hogy elhiszem neked azt, amit mondasz. Nevetséges vagy.
- Igen?- mondta nevetve Drew és végighúzta a pálcáját Nott arcán.

A fehér arcon egy vágás jelent meg és lassan vér szivárgott ki belõle. A férfi felszisszent, de aztán némán tûrt. Már világossá vált számára, hogy Drew nem viccel. Egy óvatlan pillanatban elõrántotta varázspálcáját és rögtön megtalálta a megfelelõ átkot, amitõl a lány földön terült le. Majd egy másik bûbájjal harcképtelenné tette Drewt, aki kiáltozni kezdett.
- Te mocskos halálfaló! Ezért még drágán megfizetsz!
- Igen? És hogyan, ha még fel sem tudsz kelni édesem?- kérdezte, és gúnyosan nézett le a földön fekvõ lányra, majd letörölte egy hófehér zsebkendõvel a szivárgó vérét.
- Elég!- hangzott egy hang a közeli bozótosból, és egy feketeköpenyes alak lépett elõ.- Még megölöd és akkor ki fog nekünk információkat szerezni?
- Igaza van Lucius.
- Elhoztad, amit a Nagyúr kért?- nézett megvetõen a lányra, aki már kezdett némiképp megnyugodni, és egy bólintással jelezte, hogy igen elhozta- Helyes!
- Itt van már nálam- szólalt meg Nott.
- Rendben, akkor azonnal vidd el a Nagyúrnak!
- Igen- bólintott és még egy utolsó gúnyos mosolyt küldött Drew felé, majd dehoppanált.
- Kellj fel!- mondta Lucius a lánynak- Nem hallottad te szajha, kellj fel!
Drew villogó szemekkel nézett Luciusra, próbálta haragját palástolni, és megnyugodni, bár legszívesebben rögtön az öreg Malfoy torkának ugrott volna. Túl sok volt már szívében a gyûlölet és bármelyik pillanatban kirobbanhatott volna belõle. Mély levegõt vett, lassan felkelt a földrõl, megigazította a talárját és Luciusra szegezte a tekintetét.
- Mi akar tõlem még?
- Csak beszélni.
- Ugyan mirõl?
- A lányodról.
- Mi köze van ehhez neki? Nem hiszem, hogy valaha is túlságosan dúlt volna önben a szeretet iránta.
- Benned sem dúltak az anyai érzések úgy emlékszem. Hiszen majdnem a saját gyereked ölt meg, amikor meg akartál szabadulni tõle. Ha Nott akkor nem lép közbe meghaltál volna, bár a gyerekért inkább kár lett volna, mint érted.
- Most gúnyolódni akar? Nem volt elég a kínzás, amit ezért kaptam? Tudja mit, öljön inkább meg aztán végre megnyugodhat a lelke.
- Ugyan kedvesem erre még semmi szükség nincs.
- Persze, hiszen nincs, aki bejusson a Rendbe.
- Nem errõl van szó, mivel már intézkedtünk, hogy más valakit is bejutassunk észrevétlenül a Rendbe. Bár az illetõ nem szabad akaratából cselekszik.
- Akkor miért nem öl meg?
- Az unokám miatt.
- Nem értem- vágott elképedt arcot a lány.
- Itt az ideje, hogy aranyvérûhöz méltó körülmények közt éljen és megismerkedjen a nagyszüleivel.
- Magához akarja venni?- kérdezte Drew.
- Igen.
Drewból kirobbant a nevetés, pedig Lucius Malfoy nem volt egy vicces ember. Egyetlen, ami a lányt megmentette, hogy Malfoynak szüksége volt rá, de amint már nem, úgy döntött azonnal elteszi ezt a kellemetlen nõszemélyt az útból.

Õt hibáztatta mindenért. Pedig nagyon jól tudta, Draco nem Drew miatt döntött úgy, hogy nem csatlakozik a sötét oldalhoz. De szentül hitte azt, hogy a lány meg tudta volna gyõzni a fiát az ellenkezõjérõl. Nagyon mélyen érintette ez az eset, és próbált most így a háború kezdetével, miden lehetséges módot megtalálni, hogy legalább az unokáját biztonságba helyezze a gyõztes sötét oldalon. Tudta, fia már nem lenne hajlandó vele élni, de talán Elinort meg tudja gyõzni.

Csupán ezért volt szüksége Drewra. Nem akarta, hogy a Malfoy család örökös nélkül kihaljon. A Nagyúr támogatta õt ebben, és már elõre jelezte, tervei vannak a Malfoy lánnyal. Valószínûleg halálfalót akart Elibõl csinálni, akirõl tudta milyen képességekkel rendelkezik. Voldemort nagyúr inkább barátai mintsem ellenségei közt akarta tudni a lányt.
- Maga megõrült- mondta Drew, amikor abbahagyta a nevetést.
- Ugyan miért?
- Elinor utál engem, érti? Nem tekint az anyjának, a múltkor is megsebesített.
- Valahogy férkõzz a közelébe.
- De ez lehetetlen.
- Szóval igaz.
- Micsoda?
- Amit Nott mondott.
- Mit mondott rólam az az alávaló gazember?
- Hogy ijesztgetted.
- Ez nem egészen így történt- mondta Drew és sóhajtott egyet.
- Mondd el hogyan!?
- Tudni akartam, hogy tényleg olyan erõs-e, amint amikor még meg sem született. Meg akartam ölni a puszta kezemmel. Sõt ma is ezt akarom, de nem tudok, és nem tudtam közelebb menni hozzá, mert mindig védõpajzsot vont maga köré.
- Ez lehetetlen- mondta elképedve Lucius.- Csak magasan képzett varázslóknak van erejük olyan pajzzsal védeni magukat, ami a legtöbb átkot elnyeli és még megsebesíteni is tud másokat.
- Maga is tévedhet- volta meg a vállát Drew.
- Átkozott némber ez a te hibád, ha akkor elhoztad volna magaddal a gyereket is nem lennék ekkora gondban.
- Ugyan már, Eli akkor sem engedelmeskedett volna magának, igaz még nagyon fiatal, de egyáltalán nem bolond. Túlságosan is hasonlít az apjára, bár õt könnyebb irányítani.
- Csupán annak köszönheted, hogy nõ vagy. Máskülönben nem tudtad volna irányítani a fiamat.
- Ebben igaza van Lucius, magának sem ment az irányítás. Bízta volna ezt a feladatot Narcissára- mondta gúnyosan.
- Vigyázz szádra!
- Nekem már úgyis mindegy nem? Szóval azt mondom, amit akarok.
- Végezd a dolgod és hozd el magaddal az unokámat!
- És mit kapok érte cserébe?
- Akkor nem öllek meg.
- Ez nem elég.
- Mi akarsz érte?
- Nottot.
- Miért?- kérdezte Lucius meglepetten.
- Elég télelért.
- A Nagyúr nem fogja hagyni, hogy megöld az egyik emberét, fõleg õt nem.
- Azt legyen az én gondom, ha már megöltem, a többi nem számít.
- Legyen- egyezett bele.
Drew bólintott, majd rezzenéstelen arccal bámulta, hogy Lucius eltûnik a ködben, még megvárta a dehoppanálást jelzõ pukkanást, aztán ráérõsen elindult az úton. Nem is vette észre, hogy két alak követte minden lépését, és mindent hallott.

Hermione és Draco végre mindent tudott, amivel fény derült Drew bûnösségére. Draco idegesen ökölbe szorította a kezét, Hermione pedig minden lépését figyelte, nehogy Drew után menjen, és még idõ elõtt leleplezzék magukat. A lány nem alaptalanul gyanakodott. Hideg fejjel próbált gondolkodni, és józanul objektíven látni az egész helyzetet. Nagyon jól tudta, hogy Voldemort már értesült arról, arról, amit a Rend épülete alatt lévõ mágikus barlangról leírt, sõt még a rúnákról is.

Gondterhelt arccal nézett Dracora, akit teljesen megdöbbentett az egész dolog. Még mindig fáj a feje a kábító átoktól. Végre elhitte, hogy Drew mindig is gonosz volt és sosem szerette õt, sem a lányát, akit még meg is akart ölni. És ekkor tudatosult benne, hogy Eli nagy veszélyben van. Megállt és holtra vált tekintettel nézett Hermionéra.
- Mi a baj Draco?
- Eli veszélyben van - mondta majd a következõ pillanatban karon ragadta Hermionét és azonnal a Black kúriába hoppanált.
Pontosabban az egyetlen helyiségbe, ahova hoppanálni lehetett, de errõl Drew szerencsére nem tudott, sõt a rendtagok közül is csak kevesen. Draco lélekszakadva rohant fel az emeletre Hermionéval együtt, akinek még mindig a karját szorongatta. A lány nem tette szóvá ezt neki, sõt inkább még gyorsabb tempóra ösztönözte Dracot, hogy minél elõbb biztonságba helyezhesse Elit.

Félt tõle, hogy már nem találják a kislányt a szobájában, de amikor Draco szinte betörte az ajtót, meglátta a halálra rémült gyermeket, akinek fogalma sem volt róla, apja miért tört rá. Hermione kicsit megnyugodott, még nem késtek el. Draco felkapta a kislányt, aki még mindig nem értett semmit.
- Nyugodj meg kicsim! Most azonnal el kell, hogy vigyelek innen egy biztonságosabb helyre. Ne félj senki sem bánthat téged!
- Papa…
- Maradj csendben és figyelj arra, amit most mondani fogok neked. Rendben?
- Igen.
- Helyes! Drew nem az anyád, ne fogadj neki szót, és ne menj el vele sehová! Most elviszlek a kastélyba, ott senki sem fog keresni és biztonságban leszel. Csak Hermione, Harry és Dumbledore bácsi tudja, hogy hol van a kastély, bennük bízhatsz. Érted fognak menni, ha visszajöhetsz.
- És veled mi lesz papa?- teltek meg könnyel a kislány szemei.
- Még magam sem tudom.
- Ne hagyj egyedül papa!- ölelte át szorosan.
- Most erõsnek kell lenned és szót fogadnod nekem. Ha ennek vége visszamegyek érted.
- Ugye te fogsz értem jönni?
- Minden erõmmel azon leszek kincsem.
- Szeretlek papa.
- Én is szeretlek téged, de most már ideje mennünk.
Hermione szemei könnybe lábadtak és nem gyõzte õket törölgetni. Nem akarta elveszteni Dracot és magában megfogadta Elinek, hogy vigyázni fog rá akár az élete árán is. Nem hagyhatta, hogy ez a kislány, akinek a saját anyja szeretete nélkül kell felnõnie elveszítse az egyetlen embert, aki igazán szereti.

Draco rezzenéstelen arccal ölelte át a lányát és próbált a feladatára koncentrálni. El kellett juttatnia Elit biztonságos helyre, csak ez lebegett a szeme elõtt. Amilyen gyorsan csak tudott lefutott a lépcsõn, majd pár pillanat múlva szembe találta magát azzal a személlyel, akit ebben a pillanatban a legjobban gyûlölt ezen a világon.
- Hova viszed a lányunkat Draco?- kérdezte érdeklõdve Drew.

Következő