Cím: Évek múltán
Írta: Xwoman (xwoman@ultrawap.com)
Korhatár: NC-17, 18 év!
Jogok: J. K. Rowlingé, Eugene személye pedig csak engem illet.
Megjegyzés: Nem árt ismerni valamennyire az E. Piton című regényem...

Évek múltán

Remus halkan nyitott be a hálószobába, sejtette, hogy Eugene már mélyen alszik. Valóban, a fiú már kényelmesen elhelyezkedett az elég széles egyszemélyes ágyon, amin ketten amúgy is csak szűkösen lehetett elférni. Mivel az éjszaka elég nagy hőség volt, a fiú elő se vette a takarót, csak egy alsó nadrágban feküdt végig az ágyon. Hason feküdt, hosszú haja szétterült körülötte.

Remus párnáját is a feje alá gyűrte a sajátjával együtt, ráadásul elfoglalta szinte az egész fekhelyet. Arcát a fekete hajzuhatag szinte teljesen eltakarta, csak nagy görbe orra látszott.

A férfi egy darabig mosolyogva nézte, majd odaült az ágy szélére. Sajnálta felébreszteni szegényt, de nem volt más választása, hacsak nem a földön akarta tölteni az éjszakát.

Eugene erre kelletlenül felmordult, bár Remus ezt is aranyosnak találta. Kisimogatta Eugene arcából a tincseket, majd finom csókokat lehelt a homlokára.

- Eugene... Húzódj arrébb egy kicsit. Szeretnék én is ideférni - suttogta a fülébe. A fiú erre közelebb húzódott a falhoz, és hátat fordított Remusnak. A férfi elmosolyodott, és hátulról hozzásimult. Tudta, hogy Eugene szereti, ha így öleli át.

Ő viszont bármit megtett a fiúnak, szerette volna őt teljesen boldognak látni, amire persze még várni kellett. Még mindig nem dolgozta fel menyasszonya halálát teljesen... és valószínűleg nem is fogja. Eugene többször is mondta, csak egyetlen nő volt az életében, és más lányt nem is tudna már szeretni... Pedig évek teltek el a szerencsétlenség óta.

Még jobban hozzásimult a hátához, amire egy jóleső nyögést kapott válaszul. Remus keze lecsúszott a fiú hasára, és szeretettel simogatta a finom szőrszálakat. Eugene megszorította Remus puhán simogató ujjait, és egy kicsit lejjebb irányította azokat.

A féri elmosolyodott a fiú tettére. Már nagyon régóta voltak együtt, mégis ritkán fordult elő, hogy közeledett volna.

Belecsókolt a fiú nyakába, mire teljesen libabőrös lett.

Remus kimondhatatlanul boldognak érezte magát, mivel azt hitte, soha nem lehet ilyen kapcsolata a fiúval. Pedig már annak is örült, hogy megoszthatja házát vele.

Amikor összeköltöztek, mindenki azt hitte, hogy Remus meg akarja védeni a fiút a halálfalók bosszújától... Senki nem gondolta, hogy más is van köztük.

Kapcsolatuk kezdetén Eugene inkább a földön leterített pokrócokon aludt. Hónapokig nem volt köztük semmi néhány kósza érintésen kívül. Az első csók is sokat váratott magára.

Remus elmosolyodott a gondolatra, hiszen élénken látta maga előtt a kedves pillanatot.

***

Aznap kapott egy értesítőt a vérfarkasok nyilvántartásával kapcsolatban. Egy hosszú kérdőívet mellékeltek a borítékban, amiben mindenféle indiszkrét kérdésre kellett bejelölni a választ.

Eugene egészen közel telepedett hozzá, és ő is tanulmányozta az űrlapot.

- Ide mit írsz? - mutatott az egyik pontra, ami arra kérdezett rá, hogy van-e élettársa.

- Nem tudom... - fogalma sem volt, hogy mit kellene erre válaszolnia.

- Segítsek eldönteni? - kérdezte Eugene közönyösen. Remus erre felkapta a fejét, egy kicsit megijedt, hogy a fiú esetleg el akarja hagyni őt. Felnézett a hideg fekete szemekbe, és szólásra nyitotta volna a száját...

Már nem tudta pontosan, hogy történt, csak arra emlékezett, hogy szenvedélyesen csókolják egymás ajkát. Amikor nagy nehezen szétváltak, Eugene kedvesen elmosolyodott.

- Már tudod, mit fogsz bejelölni? - Remus feleletként újra megcsókolta.

A következő lépésre is várni kellett. Majd' megőrjítette a vágy, de nem mert semmit tenni, nem akarta elijeszteni magától a fiút.

Így sokkal nehezebbnek bizonyult türtőztetnie magát, mint amikor szinte semmi testi kapcsolatot nem engedett magának vele.

Egy holdtölte utáni éjszaka aludtak egy ágyban először. Remus akkor jobban megsérült, mint máskor szokott átváltozása idején.

Hasán hatalmas mély vágás éktelenkedett, de a férfi nem akart segítséget kérni, akárhogy is próbálta a fiú rábeszélni.

Eugene egész éjjel mellette feküdt, simogatva Remus arcát. Ezt követő éjszakákat is a férfi mellett töltötte, még akkor is, amikor Remus már rég jobban lett.

***

Eugene még jobban hátrafeszítette magát, így feneke teljesen Remus ölébe került. A férfi érezte a fiú vékony combjait a sajátjához simulni, ahogy csak egy pizsamanadrág választja el a bőrüket egymástól. Eugene most már szinte erőszakosan húzta Remus kezét lejjebb az ágyéka irányába.

A férfi nem bírta tovább, gyengéden végigsimított Eugene férfiasságán, még a ruhán keresztül.

Nem számított arra, hogy a fiú most szeretkezni akar vele, hiszen jóformán csak akkor voltak így együtt, amikor Remuson eluralkodott a vérfarkas ösztöne.

Most viszont Eugene szinte követelte a folytatást. Remus nem tudta mire vélni ezt a hevességet, de be kellett vallja, nagyon jólesett neki.

A fiú szembefordult vele, és határozottan a hátára fordította. Érzéki csókokat lehelt arca minden pontjára, mialatt átvetette csípőjén az egyik lábát, és elhelyezkedett rajta.

Remus felsóhajtott, amikor megérezte ágyékán a fiú kemény férfiasságát.

Hagyta, hogy a fiú megszabadítsa pizsama fölsőjétől, közben gyengéden simogatta csontos hátát.

Szinte nem is akarta elhinni, hogy ez vele történik. Eugene ajkaival gyengéden kényeztette mellkasát, hasát, közben óvatosan végigsimított a testét borító hegeken.

A fiú olyan gyengéd és odaadó volt akkor, mint addig soha. Remus élvezte minden egyes érintését, a vékony ajkak csókjait... Majd csiklandósan felnevetett, amikor Eugene végigsimított hasán a nagy görbe orrával.

- Nem tetszik? - mosolygott a fiú.

- De... Nagyon... Csak csiklandoztál egy kicsit...

- Tényleg? - vigyorodott el gonoszan Eugene - Nem is tudtam, hogy csiklandós vagy...

- Pedig az vagyok.

- Hmm... Mindig tanul valamit az ember - állapította meg nagy bölcsen a fiú.

- Úgy tűnik - Remus lassan simogatta Eugene combjait, gyönyörködött a látványban - De te is megleptél engem most...

- Azzal, hogy megcsiklandoztalak? - nézett rá ártatlanul a Eugene.

- Nem... Hanem azzal, hogy...

- Hogy? - pontosan tudta, mire akar kilyukadni a férfi, de szerette látni a zavarát.

- Hogy így kényeztetsz.

- Hmm... Lássuk csak mi lehet ennek az oka... - egy kicsit feljebb húzódott, és egészen ráhajolt Remusra könyökén támaszkodva a feje mellett.

- Kíváncsi vagyok... - mosolygott a fiú titokzatoskodásán. Már rég kiismerte ahhoz, hogy tudja, ilyen felvezető után valami kellemes meglepetés fogja érni.

- Pedig nem olyan bonyolult rájönni... - Remus hiába törte a fejét, nem jutott eszébe semmi logikus magyarázat.

- Ne kínozz már - nevette el magát ismét, miután Eugene percekig várakozva nézett a szemébe.

- Na jó... Elmondom. De csak jutalom ellenében!

- Mit kérsz cserébe? - kérdezte kedvesen Remus.

- Téged - súgta a fülébe a fiú.

- Megkapod... Amit csak kérsz - nyögte izgatottan.

- Ez esetben... - szenvedélyesen megcsókolta a férfit - Emlékszel mi volt három évvel ezelőtt?

- Nem... - végiggondolt minden nevezetes eseményt kettejük életében. Születésnapokat, az első csókot, az első szeretkezést... De nem jött rá, mire gondolhat a fiú.

- Pedig erre illene emlékezni...

- Várj csak... De nem... Két héttel később jöttél ide lakni - hirtelen azt hitte, eszébe jutott a megoldás, de utána csalódottan sóhajtott.

- Közel jársz a megoldáshoz - a fiú szemében ravasz fény csillant.

- Áruld el! - simogatta meg Eugene arcát.

- Nos, három évvel és körülbelül négy órával ezelőtt jelentette be Dumbledore azt, hogy együtt kell lakjunk...

Remus elnevette magát.

- Te ilyeneket is észben tartasz? Pedig ha jól emlékszem nem fogadtad a dolgot kitörő lelkesedéssel annak idején...

- Valóban... De azóta változott a helyzet. Na, mi lesz a megígért jutalmammal? - hogy szavait nyomatékosítsa, beleharapott Remus vállába.

Szeretettel ölelte át a vékony testet, teljesen magához szorítva a fiút. Érezte, milyen hevesen ver a szívük.

Gyengéden hátára fordította, amit a másik készséggel tűrt.

Most ő illette puha csókokkal a fiú minden porcikáját, amire Eugene kellemes sóhajokkal reagált.

Hamar megszabadultak az utolsó ruhadaraboktól is, de még nem akarták elkapkodni a dolgot.

Jó volt érezni a másik meztelen bőrét, illatát. Ebben a pillanatban többre nem is vágytak.

Most tényleg szeretkeztek. Nem a testiség, nem a puszta vágy irányította az érzéki, lassú mozdulatokat. Remus soha nem vigyázott ennyire fiatal kedvesére, amit Eugene hálás pillantással jutalmazott.

Ahogy egybeforrt testük, egyszerre sóhajtottak föl. Nem szóltak semmit, nem akarták elrontani a meghitt pillanatot.

Csak lassan értek el a gyönyör csúcsára, de nem az volt a fontos.

Amikor fáradtan, kielégülten egymás karjaiba bújtak, csak egy valami járt Remus fejében: most már tényleg a magáénak tudta a fiút...

Vége.