Cím: Centik

Írta: Xwoman (xwoman@ultrawap.com)

Korhatár: NC-17, 18 év!

Lektor: Szerintetek ezt elmertem küldeni bárkinek is bétázásra?

Jogok: Az enyémek, és Rowlingé, bár szerintem ő letagadná, ha olvasná ezt a szösszenetet...

Sok szeretettel Nejinek!
 

Centik
 

Hermione meztelenül feküdt a nagy ágyon, és figyelte félig alvó kedvesét. Azaz egy bizonyos testrészét. Már régóta foglalkoztatta a dolog, de eddig nem mert rákérdezni, hiszen nagyon cikinek tartotta. Most viszont ebben a helyzetben a fiú nem valószínű, hogy visszautasítaná az indiszkrét kérést...

- Eugene - szólította meg a fiút.

- Igen, kicsim? - kérdezte az álomittas hangon

- Kérdezhetek valamit?

- Amit csak akarsz - mosolyodott el a fiú.

- De akkor is, ha egy kicsit tolakodó lesz? - puhatolózott tovább a lány.

- Csak nyugodtan. Előtted nincsenek titkaim.

- Nos... Szóval... - egy kicsit megköszörülte a torkát, mielőtt kibökte volna - Hány centi a...

- Micsoda? - nevetett a fiú.

- Ez - nem mondta ki, inkább kezével végigsimított Eugene férfiasságán.

- Fogalmam sincs - mondta kis szünet után fülig vörösödve a fiú.

- Hogyhogy? Nem vagy tisztában a saját testeddel? - provokálta tovább őt Hermione.

- Nem mértem, mert nem érdekelt. Miért, annyira fontos?

- Nem... Csak érdekel - közelebb húzódott a fiúhoz, mert nem akarta, hogy most megsértődjön rá.

- Tényleg nem tudom. Szerintem gyerekes dolog méricskélni - mondta kicsit duzzogva.

- És ha én mérném meg neked? - kérdezte lelkesen a lány.

- Azt már nem! - tiltakozott Eugene.

- Mitől félsz? - Hermione hízelegve hozzábújt, hátha így tud valami eredményt elérni. Végül is szemmel látható eredménye lett a kedveskedésnek, aminek Eugene kivételesen nagyon nem örült.

- Egyszerűen nem akarom, és kész.

- Miért?

- Mert te minden bizonnyal ezzel kapcsolatban is elolvastad az összes fellelhető szakirodalmat, és nem akarom, hogy mindenféle statisztikákhoz hasonlíts! - sziszegte dühösen.

- Ne legyél már ilyen szigorú... Tudod, hogy nekem te vagy az egyetlen, és nem érdekelnek a statisztikák! - hízelgett, közben elkezdte a fiú testét simogatni - Nagyon szeretlek téged...

- Ne hízelegj - morogta sötéten a fiú.

- Már az is baj, hogy szeretlek? - nevetett Hermione.

- Az nem baj, csak tudom, hogy valamit el akarsz ezzel a szeretettel érni.

- És te hagyod magad rábeszélni, igaz? - gyengéden simogatta a fiú combjának belső oldalát, tudta, hogy ezzel teljesen fel lehet izgatni.

- Nem. Erre kivételesen nem.

- Sehogy? - nézett rá ártatlanul a lány.

- Sehogy.

- Egészen biztos?

- Abszolút.

- Gonosz vagy.

- Tudom. Egy gonosz sunyi kis mardekáros ivadék.

- Te duzzogsz - állapította meg Hermione.

- Helyes meglátás - hátat akart fordítani a lánynak de az nem hagyta. Leszorította vállainál, és lovagló ülésben ráült a fiúra.

- Így. Én győztem - nevetett diadalmasan Hermione.

- Azt csak hiszed.

- Miért? Mozdulni sem tudsz!

- De te sem tudsz így lemérni! - nevetett gonoszan.

- Igaz... Akkor most mi legyen? - nézett a fiúra látszólag tanácstalanul.

- Elfelejted ezt a hülyeséget, és szeretkezünk.

- Hmm... Nem jó ötlet - egy kicsit lejjebb csúszott, hogy ágyékuk összeérjen.

Eugene felsóhajtott, egy kicsit megemelte csípőjét.

- Mégiscsak én nyertem - nevetett diadalmasan a lány.

- Ne csináld ezt kérlek - nyögte izgatottan a fiú.

- Engedd, hogy megmérjem... És hidd el, nagyon jó lesz most neked - búgta a fülébe Hermione.

- Kérlek! – próbált megmozdulni, de a lány nem engedte – Nagyon kívánlak!

- Nos? Engeded, vagy sem? – nézett szigorúan a fiúra.

- Igen! – nyögte elfúló hangon.

- Mi igen?

- Tedd meg... – sóhajtotta lemondóan.

A lány lassan lejjebb csúszott róla, közben finom csókokat lehelt a vállára, mellkasára, hasára...

- Mire vársz? – türelmetlenkedett Eugene.

- Az előbb nem is akartad engedni, most meg sürgetsz? – nevetett a lány.

- Azt várod, hogy könyörögjek?

- Már könyörögtél – izgatóan végigsimított kedvese fájdalmasan merev férfiasságán, amire a fiútól egy hangos nyögést kapott válaszul.

Elővarázsolt egy mérőszalagot, és lassú mozdulatokkal odaillesztette Eugene büszkeségéhez.

- Ez igen – nevette el magát Hermione, amit a fiú a legkevésbé sem díjazott.

- Olyan kicsi? – kérdezte Eugene szégyenkezve.

- Ne legyél bolond! – csapott játékosan a fiú hasára – Hatalmas vagy – súgta a fülébe, majd eltüntette a mérőszalagot.

- Mégis... Mekkora? – érdeklődött tovább.

- Nem fontos – vonta meg a vállát Hermione.

- Ne csináld már!

- Különben is: gyerekes dolog méregetni...

- Szóval kicsi – állapította meg szomorúan, és el akart húzódni a lánytól.

- Nem mégy sehová! Hiszen ígértem neked valamit, ha engeded – ismét a fiúhoz simult, és érzékien csókolgatta a vállát.

- Megint hízelegsz.

- Ez jár neked.

- Csak azért, mert megengedtem? – kérdezte szomorúan.

- Nem. Azért, mert szeretlek. Amúgy huszonhárom centi...

- És ez statisztikailag mit jelent? – kérdezte Eugene most elégedettséggel a hangjában.

- Azt, hogy nagyon szerencsés vagyok!

- És hány barátnődnek fogod elújságolni?

- Megőrültél? Bolond leszek ezzel dicsekedni! De gyere, azt hiszem valamivel tartozom neked!

Vége.