Cím: Az első
Írta: Xwoman (xwoman@freemail.hu)

Korhatár: NC-17, 18 év! 

Megjegyzés: "Itt egy újabb szösszenetem, ami egy kedves barátnőm kérésére született, mivel szerette volna a saját karakterét, és az én karakterem 'együtt' látni. Valószínűleg nem fogtok minden utalást érteni belőle, de higgyétek el, ezeknek ott kell lennie! Ez a kis novella teljesen független a regényemtől, akár tekinthetitek úgy is, hogy ez a Eugene egy másik Eugene. Remélem nektek is tetszeni fog, nem csak annak, akinek a történet íródott.
Szóval: Sok szeretettel Danilának! A korhatárt kéretik figyelembe venni!"

Az első

Eugene feküdt az ágyon, már félig elnyomta az álom. Ekkor Dorad hozzásimult.
- Drága kígyóm, elmúlt éjfél...
- Mi vagy te, kakukkos óra? Érdekel az engem, mennyi az idő? - modult fel a fiú álomittasan.
- Igen... Hiszen ez azt jelenti, hogy már hétfő van - bökdöste a lány kitartóan, hátha felébred normálisan Eugene.
- Már naptárba is átmentél? - nyűgösködött a fiú.
- De ez azt jelenti... - Dorad ugyan egy kicsit vesztett a lelkesedésből, de nem adta fel a küzdelmet.
- Hogy menni kell dolgozni. Tudom, ezért nem kell zargatnod. Édes Istenem, még aludni sem hagyják az embert, de azt elvárják, hogy hazahozzam a fizetést!
- De... Ma van a születésnapom! Vagy elfelejtetted?
- Dehogy felejtettem! Ha annyira kíváncsi vagy az ajándékra, szedd ki az alsógatyák közül, ott van egy kis kék csomagban.
- Tudom, hogy hol van, már két hete megtaláltam!
- Akkor miért nyaggatsz? - a fiú már befordult a fal felé, szemmel láthatóan aludni készült.
- A másik ajándékommal mi lesz? - hízelgett a lány, hátha mégis eléri célját.
- Nincs több. Majd holnap veszek.
- De én nem arra gondoltam... Hanem... Tudod...
- Nyögd már ki végre, és hagyj aludni!
- Szóval... ígérted hogy...
- Igen, fogok neked gitározni, de NEM MOST. Kérlek, cicám, holnap fel kell nyalnom az egész iskolát, nem kívánhatod, hogy most zenélgessek neked!
- Jajj, ne legyél már ilyen gonosz kis kígyó! Azt mondtad, hogy... ha már nem leszek túl fiatal... szóval... - de Eugene a kérdést nem fogta fel, mert mélyen elaludt.
Dorad várt néhány pillanatig, majd megunta a hallgatózást, és egy erélyes mozdulattal kirántotta Eugene feje alól a párnát.
- Mi van!?! - csattant fel a fiú. Igencsak ingerlékeny volt, mivel legszebb álmából költötték most fel.
- Az, hogy már nem is szeretsz! - duzzogott Dorad.
- Nagyon szeretlek. Amennyiben hagysz most aludni - mondta valamivel nyugodtabban, bár még így is elég nyűgösnek tűnt.
- De... Azt mondtad, hogy a születésnapom éjszakáján... Szeretkezni fogunk.
- Igen. De nem a születésnapod hajnalán. Estére veszek neked pezsgőt, gyertyákat gyújtok, rózsákkal hintem be az ágyat... Én leszek alul, hogy a rózsák az én hátam szúrják. De most. Hagyj. Aludni!
- Még éjszaka van! - hízelgett Dorad - Holnap meg jelenthetsz beteget is....
- Igen, legfeljebb kirúgnak! - most ő szedte ki Dorad alól a párnát, amin a lány rajtakönyökölt, ennek következményeként szegénynek kicsúszott maga alól a keze, és koppant egyet a feje az ágy támláján.
- Na te kis kígyó! Most véged! - kiáltotta, és elkezdte az időközben újra kényelmesen elhelyezkedett Eugene-t ütlegelni a kezében lévő párnával.
Eugene egy darabig tűrte, de amikor erőteljesebb ütést kapott a fejére megelégelte a dolgot.
- Na jó. Megyek át a kanapéra. További jó éjszakát! - fogta az ágyneműjét, és szépen kezdett beágyazni a heverőn. Már tényleg nagyon unta a dolgot, előző nap is nagyon korán kellett felkelnie, takarított cipekedett, semmi kedve nem volt ilyenkor semmihez.
Dorad csak nézett utána, majd ő is megigazította az ágyát, és próbált aludni. Körülbelül fél órát feküdt álmatlanul, majd amikor nem bírta tovább, odament Eugene-hez.
- Drága aranyos kígyóm... - átölelte, és halkan suttogott a fülébe - nagyon szeretlek! Gyere vissza az ágyba, nagyon fázok ott egyedül!
Eugene erre leszedte magáról a takarót, és odanyomta Dorad kezébe.
- Tessék. Itt van. Így nem fogsz fázni.
- De fogok! Csak te tudsz felmelegíteni!
- Drága, a kígyók köztudottan hüllők, és mint az ilyenek, hidegvérűek. Tehát mellettem csak még jobban fáznál. Légyszíves, hagyj aludni!
- Nem hagylak.
- Azt tapasztalom. Mit kell tennem, hogy hagyj aludni?
- Legyél egy kicsit gyengéd velem.
- Csak kicsit?
- Na jó, nagyon.
- Utána hagysz?
- Igen!
- Egész biztos?
- Igen!
- Nem fogsz még egyszer felébreszteni az éjszaka folyamán?
- Nem.
- Jó. Rendben - kelletlenül felkelt a kanapéról, és ráfeküdt az ágyra, Dorad, meg mellébújt.
- Annyira szeretlek, te kis ravasz kígyó... Tudtam, hogy csak kelleted magad!
- Igen... Na gyere te kis erőszakos! - azzal magához húzta a lányt, és szenvedélyesen megcsókolta. Hosszú vékony ujjaival végigsimított a lány hátán, majd megszabadította az alsóneműjétől.
- Hmm... Nem vagy te túl türelmetlen? - méltatlankodott Dorad amiatt, hogy Eugene ilyen gyorsan a lényegre akar térni.
- Én? Én várni akartam pár órát még...
- Akkor az a pár perc sokat számít? Ne legyél ennyire követelőző!
- Jó. Akkor én csak fekszem, és te szolgáld ki magad!
- Azt már nem! A te dolgod, hogy kényeztess! - követelőzött Dorad.
- Jó. Akkor feküdj hanyatt! - parancsolta Eugene.
- Naaa! Kérj szebben! Úgy talán engedelmeskedni fogok...
- Szépen kérlek feküd hanyatt!
- Na, így már más... - megtette, amit a fiú kért.
Eugene lefejtette róla a kis hálóinget is, így Dorad teljesen meztelenül feküdt előtte. A fiú gyengéden elkezdte csókolgatni a lány testét, amire Dorad jóleső sóhajokkal reagált. Kellemesen csiklandozta Eugene kibontott haja, és kicsi szakállkája.
A fiú nyelve, ajka szenvedélyesen kényeztette Dorad finom bőrét, aki egyre hangosabban sóhajtozott. Eugene a lány eme reakcióját elégedett mosollyal nyugtázta. finoman harapdálni kezdte a hasát, majd lejjebb csúszott, és combja belső oldalát ízlelgette.
- Eugene, kérlek! - nyögött fel hangosan.
- Talán nem tetszik? - vigyorodott el gonoszan a fiú.
- De... Nagyon... Kérlek... Még...
- Mit szeretnél?
- Téged!
- Hiszen itt vagyok!
- Csináld már!
- Ki a türelmetlen? Várd ki a sorod szépen!
- De nem tudok várni tovább.
- Pedig kénytelen leszel - azzal újra odahajolt a lány combjához, és szinte fájdalmas lassúsággal haladt feljebb a csókolgatásban.
Dorad már szinte könyörgött kedvesének, amikor Eugene végre engedett a kérésnek, és forrón belecsókolt a lány ölébe. Dorad szinte felsikoltott a gyönyörűségtől, amikor megérezte a fiú ajkait. Ösztönösen szorította jobban magához a fiút, eddig nem tapaszalt csodálatos érzések öntötték el.
Már Eugene sem bírta tovább, levette magáról ő is a ruhát, és forrón megcsókolta a lányt.
- Biztos, hogy szeretnéd? - kérdezte halkan.
- Csak ezt akarom - sóhajtotta vágytól csillogó szemmel.
Eugene lassan kettejük közé nyúlt, és lassan belécsúsztatta férfiasságát.
- Fáj - nyögte Dorad könnyes szemmel. El akarta taszítani magától a fiút, de az nem hagyta magát.
- Várj egy kicsit - suttogta Eugene, miközben csókolgatta a lány arcáról a sós cseppeket - Ne félj, nemsokára jobb lesz!
Dorad behunyta szemét, nem mert megmozdulni. Legszívesebben visszavonta volna az egészet. Mindig is úgy képzelte, csodálatos élmény lesz az első szeretkezés, nem ilyen fájdalomra számított. Eugenet viszont a férfiassága körül érzett kellemes szorítás hamar a gyönyör közelébe repítette.
- Még mindig fáj? - kérdezte halkan.
- Már nem annyira - valóban, a kellemetlen érzés csökkent, de nem tért vissza az előző vágy. Eugene a lány szavaitól megnyugodva megmozdult, ami Doradnak újabb fájdalmat okozott, de most nem panaszkodott, hiszen látta, milyen jó a fiúnak. Eugene mozdulatai egyre gyorsabbá, és vadabbá váltak, hangosan nyögdécselt a kéjtől.
Dorad is újra kezdte érezni a kellemes bizsergést, bár ez közel sem volt annyira kellemes, mint amikor a fiú az ajkaival kényeztette őt. Eugene viszont szemmel láthatóan egyre közelebb jutott a csúcshoz, teste egyre forróbb volt, mozdulatai mindinkább ösztönössé váltak. Izzadt teste síkosan csúszott a lány bőrén, közben Dorad nevét sóhajtozta.
Dorad egyre jobban felvette a fiú mozgásának ütemét, csípőjével be is segített, hogy még mélyebben érezhesse a forró, lüktető férfiasságot.
Eugene bárhogy is próbált uralkodni gyönyörén, egy ponton túl már nem bírta visszafogni a benne felgyülemlett feszültséget. Dorad érezte, hogy a fiú izmai görcsbe rándulnak, és belsőjét elárasztja forró magja.
Amikor a gyönyör hullámai elültek, Eugene ernyedten hanyatlott kedvesére. Dorad simogatta a fiú hátát, szétkenve a gyöngy-szerű izzadságcseppeket.
- Csodálatos volt - nyögte Eugene.
- Igen, az - súgta Dorad. Még percekig feküdtek így egymást simogatva.
- Megbántad? - Eugene hangjában aggodalom csendült.
- Soha, drága kígyóm! - nevette el magát a lány.
- Ennek örülök...
- Akkor... most alszunk? - pislogott ártatlanul kedvesére Dorad.
- Igen... De akkor mit fogsz kapni estére, ha már most megkaptad az ajándékod felét?
- A másik felét... És még egyszer ugyan ezt!

Vége.