Írta: Xwoman

Elérhetőség: (xwoman@ultrawap.com) és a honlapom címe: (http://xwoman.fw.hu)

Korhatár: Szigorúan 18 év

Megjegyzés: Moynak névnapjára szeretettel! ^^

Megjegyzés 2.: Egy kis spoiler „A négy bűbáj” című regényem történéseihez. Persze nem lövök le semmi kulcsfontosságú poént ^^

Megjegyzés 3.: Gonosz novella. Direkt az. Még nem szoktátok meg tőlem? :)
 

A köpeny mögött
 

Harry nem tudott nyugodni. Bár Eugene százszor is elmondta neki, mégsem hitte el, hogy nem az apja lehet az a titokzatos kém...

Mivel a fiúra nem számíthatott, úgy gondolta magánakcióba kezd, és Piton körmére néz.

Szerencsére kiderült, hogy Pitonnak épp akkor van az ötödikes Griffendélesekkel dupla bájitaltan, amikor a hetedikeseknek lyukasóra.

Bár a bájitaltan tanár a magánlakosztálya hollétét titokban szerette volna tartani a diákok elől, a Tekergők Térképét mégsem lehetett becsapni.

Harry azon egy cseppet sem csodálkozott, hogy elég messze található a férfi dolgozószobájától, de épp ez volt a szerencse: szinte biztos, hogy senki nem zavarhatja meg, mialatt megnéz néhány papírt...

Természetesen Ront és Hermionét sem avathatta be a dologba, hiszen a "kémvadászatot" egyik sem nézte jó szemmel...

De egy láthatatlanná tévő köpennyel nem volt akadály kicselezni őket sem. Az első óra után már a hideg pincefolyosókat rótta.

Sejtése beigazolódott: miután eltávolodott az irodától, tényleg egy lélekkel sem találkozott.

Viszont amikor megtalálta az ajtót nem várt problémával kellett szembesülnie: a helyiséget nem egy védőbűbáj védte, így lehetetlenné téve a bejutást.

Harry már-már feladta, amikor lépteket hallott a folyosón. A lélegzetét is visszafojtotta, és erősen remélte, hogy nem Piton jött vissza valamiért.

Hiába viselte a köpenyt, szinte biztos volt benne, hogy a tanár felfedezné.

- Biztos, hogy ez jó ötlet? - hallotta Harry Hermione aggodalmas hangját távolabbról.

- Teljesen! Apámnak most órája van, legalább másfél óráig a szobája közelébe sem fog menni! - nyugtatta őt Eugene.

Harry szeme felcsillant, amikor meglátta a fiúnál az ajtó kulcsát. Nem gondolkodott, a kíváncsisága felülkerekedett azon, amit a józan esze diktált volna, besurrant a két fiatal mögött...

- Gyerünk a hálószobába - suttogta Hermione a vőlegényének egy kis ravaszkás mosollyal.

- Az túl messze van! - mondta Eugene, és a néhány lépésnyire lévő kanapé felé húzta a lányt.

- De... Ha valaki benyit, egyből ránk látnak! - akadékoskodott Hermione.

- Ugyan! Ki nyitna ránk? Egyedül apám jöhetne be ide, de neki órája van! - azzal Eugene leült a heverőre, és az ölébe húzta a lányt.

- Neked nem lehet nemet mondani igaz? - nevetett Hermione, és megcsókolta a fiút.

Harry egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Semmi ötlet nem jutott az eszébe, hogy valahogy kiszabaduljon a kellemetlen helyzetből, amibe a saját butasága miatt keveredett.

Bár Hermione már nagyon régen járt Eugene-nel, és már jegyesek is voltak, Harry soha nem tudta róluk elképzelni, hogy "így" is együtt legyenek.

Persze, nagyon naiv dolog volt ezt gondolni, de sajnos ez a megállapítás már későn jött...

Eugene közben már megszabadította a lányt az ingétől, és szenvedélyesen csókolgatta a puha fehér bőrét. A lány erre hátrahajtotta a fejét, még jobban felkínálva magát a kedvesének.

Harry bármennyire is szégyellte magát, képtelen volt másfelé nézni. Magának is nehezen vallotta be, de igencsak irigyelte a párt.

Látszott rajtuk, hogy tökéletesen megbíznak egymásban, és szinte szikrázott a levegő, amikor egymásra néztek.

Hermione fél kézzel hátranyúlt, és kikapcsolta a melltartóját, majd Eugene mohó pillantásától követve lassan lecsúsztatta a válláról a pántokat.

- Gyönyörű vagy - nyögte a fiú elfúló hangon.

Óvatosan a tenyerébe vette a puha halmokat, és gyengéden simogatta azokat.

A lány erre elmosolyodott, és puha csókot lehelt szerelme ajkaira.

Eugene szerelmesen visszacsókolt, közben keze vándorútra indult a lány combján felfelé.

- Még ne - sóhajtotta Hermione, amikor a fiú hosszú ujjai érzékeny pontot érintettek.

- De igen! Annyira régen szeretkeztünk, és ki tudja, mikor lesz a következő alkalom! - mondta a fiú türelmetlenül.

- Megkapsz mindent, csak várd ki a sorod - nevette el magát a lány, és eltolta a fiú kezét a szoknyája alól.

- Mindent? - húzódott kis ravasz mosolyra Eugene szája.

- Mindent! - jött a válasz, és Hermione is elkezdte megszabadítani szerelmét a felsőjétől.

Harrynek volt egy sejtése, mit jelenthet az a "minden", de azt tényleg nem szerette volna végignézni.

De a szobából nyíló ajtókat mind kilincsre zárták, így a fiúnak esélye sem lett volna észrevétlenül távozni.

Amikor Eugene inge is a földön kötött ki, a lány hozzásimult meztelen mellkasához, ami egy halk, kéjes sóhajt csalt ki mindkettejükből.

A szerelmesek néhány percig élvezték a kellemes helyzetet, gyengéden csókolva, simogatva egymást.

De ezek az érintések egyre hevesebbekké váltak. Eugene egy határozott mozdulattal a hátára fektette a lányt, és gyors, kapkodó mozdulattal megszabadította őt a maradék ruháitól is. Hermione már nem ellenkezett, sőt segített is a fiúnak a vetkőztetésben.

Harry szinte képtelen volt felfogni, hogy ugyan azokat az embereket látja, akiket eddig ismert.

Soha nem tudta elképzelni a könyvmoly Hermionét, ahogy meztelenül, szemérmetlenül elnyújtózva élvezi vőlegénye pillantását.

Eugene a lány fölé hajolt, és finoman harapdálta a bőrét, egyre lejjebb haladva a kényeztetésben.

Ezt Hermione halk, kéjes sóhajokkal tűrte, de amikor a fiú az ölébe csókolt nem bírta tovább, hangosan felnyögött.

- Eugene, kérlek - suttogta vágytól telített hangon.

- Légy türelmes, szívem - vigyorodott el a fiú, majd folytatta a kényeztetést a kezével is segítve ajkai munkáját.

Harry legszívesebbel elsüllyedt volna. Már azt is szégyellte, hogy kilesi barátait ilyen intim helyzetben... Viszont fel is izgatta a látvány.

- Eugene kérlek! - nyögött fel Hermione most már követelőzve.

A fiú most már nem húzta tovább az időt, kapkodva ledobálta magáról a nadrágot, és a lány fölé hajolt.

Mindkettejük ajkát halk kéjes kiáltás hagyta el, amikor a testük összeforrt.

Harry kiszáradt szájjal nézte a jelenetet. Érzései egyre jobban ellentmondtak egymásnak. El sem tudta képzelni, hogy fog ezután barátai szemébe nézni...

A pár mozgása egyre hevesebbé vált, a nyögések halk sikolyokká erősödtek.

A gyönyört szinte egy időben érték el, majd elfáradva simultak egymás karjaiba.

Végtelennek tűnő ideig pihentek egymás megnyugtató közelségében.

- Nem megyünk zuhanyozni? - kérdezte Eugene halkan - nemsokára apám is visszaér, azt nem kellene megvárnunk...

- Hát jó - sóhajtotta kelletlenül a lány.

Harry addig nem mert elindulni, amíg meg nem hallotta a víz zúgását, akkor viszont szinte futva menekült a szobából.

Első útja a hálóterembe vezetett, ahol ledobta magát az ágyra. Átkozta magát, hogy kerülhetett ilyen helyzetbe.

Iszonyúan érezte magát, hiszen ezt tényleg nem árulhatta el senkinek.

Gondolkodásából az ajtó nyitódása zavarta fel.

- Szia Harry - köszönt neki a belépő Eugene.

- Szia - rezzent össze a fiú.

- Hát te hogyhogy itt vagy? - vonta fel az ifjabb Piton a szemöldökét. Harrynek eszébe jutott, hogy esetleg rájött, nem egyedül voltak, de a fiú arcáról csak kíváncsiságot tudott leolvasni.

- Nem éreztem jól magam, ezért inkább idejöttem - válaszolta Harry, ami legalábbis félig takarta az igazságot.

- Ne hívjam Madam Pomfreyt? - kérdezte Eugene.

- Nem szükséges, kösz! - felelte gyorsan.

Szeme sarkából végignézett a fiún, akin nem is látszott, hogy bármi érdekes történt volna vele az elmúlt órában.

Harry kissé megnyugodva nézte a fiú ténykedését, ahogy pakolászik a ládájában, csak akkor pirult el, amikor kivette a zsebéből a kígyós kulcsot.

- Akkor én mentem is! - szólt végül Eugene, és indult az ajtó felé.

- Szia! - köszönt Harry, és már előre örült, hogy újra kettesben maradhat a gondolataival.

- Még valami, míg el nem felejtem - fordult vissza Eugene szenvtelen arccal.

- Tessék? - kérdezte az, közben igencsak rossz sejtése támadt.

- Ez a tiéd nem? - húzott elő egy varázspálcát a zsebéből.

- De igen... Hol találtad? - csodálkozott el Harry, majd meg is bánta a kérdést.

- Apám szobájában - vigyorodott el gonoszan - Most már tényleg megyek, dolgom van!

Azzal kiment a helyiségből, magára hagyva a pipacs piros Harryt.

Vége.