- Nem tudom, mennyire emlékeztek arra, mint ír a ’Roxfort titkai’ az iskola alapításáról... – kezdett bele a magyarázatba Hermione, de mivel látta, hogy az említett könyvet rajta kívül senki nem olvasta tüzetesebben, tovább magyarázott – Azt írják benne, hogy amikor az épület elkészült, mind a négy alapító rászórta a maga védővarázslatát a kastélyra. Ennek a négy bűbájnak köszönhetően Roxfort mondható a legbiztonságosabb helynek az egész országban. De az nincs leírva pontosan, hogy mely varázsigéket használták.

- És mennyi ilyen védővarázslat létezik? – tette fel a kérdést Eugene.

- Rengeteg. Lehet, hogy ezer felett van a számuk. Ahogy a lehetséges ellenbűbájoknak is – válaszolta a lány.

- Szóval csak ennyi? Négy varázslatot kell megtörni, és egyszerűen megszállják a Roxfortot? – csodálkozott Harry. Így első hallásra nem is tűnt annyira bonyolultnak a dolog. Nem is értette, eddig miért nem próbálkoztak ezzel a halálfalók.

- Azért nincs olyan könnyű dolguk. Hiszen többször is tapasztalhattuk, hogy két varázslat együtt alkalmazva teljesen más hatást ér el. Ráadásul ilyen erős védőpajzsot létrehozni nem lehet egyszerűen egy varázsigével és egy pálcamozdulattal! És az sem biztos, hogy minden következmény nélkül járna, ha valaki felelőtlenül meg akarná szüntetni a védelmet. Ugyanis nem csak azt kellene tudni, hogy pontosan mely varázslatokat használták, hanem azt is, hogy milyen sorrendben – világosította fel Hermione – Valóban nagyon nehéz ezt megcsinálni, de nem lehetetlen.

- És sehol sincs lejegyezve, pontosan milyen bűbájokat használtak az alapítók? – kérdezte homlokráncolva Harry.

- Nem tudom. Az, hogy a ’Roxfort titkai’ nem említi, nem jelenti azt, hogy nincs sehol máshol dokumentálva. Szóval elképzelhető, hogy egy ilyen információ rossz kézre került.

- Igen, ez lehetséges magyarázat... De a kém ki lehet, aki küldi a jelentéseket? – gondolkodott hangosan Eugene.

- Apád az, nem? – nézett értetlenkedve Ron.

- Ő nem lehet. Amikor magához vett, lebuktatta magát. És a Fehér Lepel Csarnokában is szembekerült a halálfalókkal – csóválta a fejét Hermione – Ki van zárva, hogy Piton professzor legyen az!

- De akkor kicsoda? Hiszen mást nem ismerek a Rendből, aki a halálfalók bizalmába tud férkőzni! – vitatkozott tovább Harry.

- Gondolom nincs a birtokotokban egy lista a Rend tagjairól... Tehát egyelőre esélyünk sincs megtudni, ki lehet az. Úgyhogy ne találgassunk, próbáljuk inkább kinyomozni, ki akar befűteni nekünk! – mondta gonosz mosollyal Eugene.

- Ez nem is rossz ötlet! De hogy fogjunk hozzá? – lelkesedett Harry.

- Mi lenne, ha inkább értelmesebb dolgokkal foglalkoznánk? – vonta fel a szemöldökét Hermione. Egyáltalán nem tetszett neki a gondolat, hogy a fiúk megint bajba akarják sodorni magukat.

- Mondjuk faggatózhatnánk is... – válaszolta Eugene Harrynek, teljesen figyelmen kívül hagyva menyasszonya aggályait.

- Kinél? Úgysem mondana senki semmit! – sóhajtotta lemondóan Harry.

- Abbahagynátok? – szólt újra erélyesebben a lány. – Elfelejtitek ezt a hülyeséget, de azonnal!

- Hát persze szívem! – ölelte át Eugene őt behízelgő mosollyal, de közben cinkos pillantást küldött Harry felé.

* * *

Harry éjszaka az ágyában feküdt, és a napközben történteken elmélkedett. A szoba megnyugtatóan ismerős volt.

De hiába honolt csend a kicsi helyiségben, a fiút mégsem tudta elnyomni az álom, pedig az előző éjjel is igencsak keveset aludt.

Hallgatta az éjszaka megszokott zajait, a padlódeszkák recsegését, azt, hogy a faágak súrolják az ablakot.

Szívesen beszélgetett volna valakivel, de sejtette, hogy Ron és Eugene már régen alszanak.

Gondolt arra is, hogy ha olvasgatna egy kicsit, talán jobban el tudna szenderülni... De ahhoz fény kellene, és nem akarta felébreszteni a barátait.

Végül úgy döntött, sétál egyet a házban, hátha akad valaki, aki szintén ébren van még.

Óvatosan, halkan kelt fel az ágyból, de így is sikerült felzavarnia Eugene-t, aki csak a fejét emelte fel, hogy megnézze a zaj forrását, de pár pillanat múlva már újra aludt is.

Harry lemondóan sóhajtott egyet, és kiment a folyosóra, és a lépcső felé vette az irányt.

Legnagyobb örömére mintha halk beszélgetést hallott volna az étkező irányából, ezért megszaporázta lépteit.

- Sajnálom, hogy csak most értem ide... Magyarországról még a varázslóknak sem túl jó ide a közlekedés... – hallatszott egy fiatal női hang a helyiségből.

- Semmi baj, Csilla. Gondolom az ellenőrzéseken sem jutottál át könnyen.

A párbeszéd igencsak felkeltette Harry érdeklődését, főleg hogy mérget vett volna arra, hogy Remus Lupin a másik fél.

- Hát igen... Őket nehéz becsapni – nevetett a nő. – De a lényeg, hogy itt vagyok!

- Szóljak Mollynak, vagy Meloénak, hogy készítsenek neked valamit? Gondolom éhes és szomjas lehetsz... – aggodalmaskodott a tanár.

- Nem köszönöm. Igazából csak azért jöttem ide, hogy megkapjam a feladatokat. De már indulok is vissza a szállásra.

Harry hallotta a léptek közeledését ezért felsietett a lépcsőre.

Lélegzetvisszafojtva várta, hogy megnézhesse, kivel beszélt Remus.

Bár nem látott sok mindent a korlát rései közül, tüzetesen végigmérte a Csillának szólított hölgyet.

A nő igencsak fiatal volt, a fiú olyan húsz év körülire saccolta. Egyenes fekete haját hátul egy egyszerű csattal fogta össze, és mugliruhát viselt.

Remus néhány lépéssel mögötte haladt, és egy csomagot cipelt, ami minden bizonnyal Csilla tulajdonát képezte.

Az ajtóban mind a ketten megálltak, és beszéltek valamiről, amit Harry – hiába fülelt – nem értett.

- Köszönöm a bizalmat ehhez a fontos munkához – szólt még búcsúzóul a nő, már a kezét a kilincsen tartva.

- Ezt a bizalmat kiérdemelted! – mosolyodott el a férfi, és útjára engedte Csillát.

Harry szíve nagyot dobbant. Igen, valóban nem ismerhet mindenkit a Rendből!

A fiú visszaszaladt a szobába, egyenesen Eugene ágyához.

Eugene persze nem mutatott hajlandóságot, hogy tényleg fel is ébredjen... Harry hiába próbálta költögetni, csak néhány kelletlen morgást tudott kicsikarni a másikból.

Eugene-t nem érdekelte, hogy a fiú a vállát rángatja, vagy lehúzza róla a takarót... De egyvalami mégis hatásosnak bizonyult, mégpedig Harry egy mondata:

- Azt hiszem, kiderítettem, ki az a kém!