Az anatómiánál leírt módon az ágyékcsigolyákhoz kapcsolódó keresztcsont és medencecsontok együttesen alkotják a far alapját. Az ágyék tengelyének és a keresztcsonton át húzott hossztengelynek az együttesen bezárt szöge jelentős mozgást befolyásoló tényező. A különbözõ faralakulások fajtajellegnek megfelelõen változhatnak.
A far "csapottsága" a végtag elhelyezkedését befolyásolja. (Jó far, enyhén csapott far, erõsen csapott far).
Az ülõgumón át vezetett tengely és a végtagok viszonyát kell vizsgálni a far csapottságának szemrevételezésénél.
A hátulsó végtagok csontjainak hossza éppúgy befolyásolja a lépéshosszat, mint ahogy leírtuk. Ez természetesen csak elõrelépéskor értendõ, hiszen a csípõízület vápája a végtag hátravitelét akadályozza. A vápa elhelyezkedése pedig jelentõsen függ a fent leírt faralakulásoktól.
Számoljunk ismét:
Ha 66 cm magas kutyánk combcsontjának és lábszárainak hossza 21-21 cm, akkor jó faralakulás mellett a lépéshossz 55 cm (alapfeltétel: hibátlan végtagvezetés). Ha az adatok a magasság és comcsont, valamint a faralakuás tekintetében változatlanok és a lábszárak hosszúak (esetünkben 26 cm-esek, azaz a combcsont hosszára 5 cm-rel túlnõttek), az állat túlszögelt. A lépéshossz is megnyúlik ennek arányában, így 58 cm lesz. A lábszár rövidülése esetén (esetünkben 15 cm) nemcsak a far alakulása változik meg, hanem a szögelés is meredek lesz, a lépés beszűkül, hossza mindössze 40 cm. A csánk, az ugróízület, a hátulsó lábközép és a mancsok megítélése azonos és hasonló a csuklók és a mellsõ lábközép és talpak megítélésével.
Összefoglalóan a szögelésekrõl
Különbözõ fajták standardjai sémás rajzokon tüntetik fel a kívánatos szögeket, melyeket a különbözõ végtagcsontok tengelyei egymással bezárnak. Mivel a bíráló szeme nem szögmérő, így egyszerűbb azokat a segédvonalakat használni, melyeket a leírásra kerülõ egyedre vetíthetünk. Tehát: jó vállszögelésnél a lapocka és a felkar tengelye, valamint a lapockacsúcstól a könyökhöz húzott egyenes derékszögű, egyenlő szárú háromszöget alkot, melynek csúcsa a vállízület. A lapocka forgástengelyén át bocsátott merőleges felezi a mellsõ mancsot. Hátul a csípőszögletbõl a talajra húzott merőleges érinti a térdkalácsot, az ülőgumóról a talajra bocsátott merõleges egyenes a hátulsó végtag mancsának közepén át halad.
Különbözõ felépítésû kutyáknál a mellsõ szögelések csaknem azonosak. A hátulsó végtagszögekben adódó eltéréseket általában a lábszárcsontok hosszának különbözõségei adják.
előző következő
visszalépés a fejezetekhez
|