A  FEJ


                     

A fej az egyik legfontosabb fajtajelleghordozó.
A típus és az összbenyomás lényeges meghatározója. Legyen arányos a testtömeggel. A legtöbb kutya középhosszú fejû (fejhossz a marmagasság kb. 40%-a), vannak hosszú és rövid fejû fajták. Jól kifejezi a nemi jelleget.


Nemes: Ha arányos a testtömeggel.

Burkolt: Ha nagy, szivacsos laza, ráncos bõr fedi.

Goromba: Ha ehhez szúrós tekintet párosul. 

Finom: Ha az agykoponya s a fang elhegyesedõ és arányaiban a nemi jellegnek nem felel meg. A kanoknál az ilyen fej "szukás" jellegûnek tûnik. Fajtánként változik az orrhát és a homlokvonal viszonya - profilból. Az arcorri rész az agykoponyával a profilvonalnál a stopban találkozik. Az orrhát általában egyenes, ha lefelé görbül: kos orról, ha felfelé, csuka orról beszélünk.
Az arányosan széles homlokot tartjuk kívánatosnak. A szemboltívek markánsságát a standard határozza meg.

A fülek

A fülek alakját és tartását a fülporc határozza meg. Mozgatásukat a porcról a koponyára sugárzó izomzat végzi. A fül tűzése, viselése és mozgatása fajtajelleghez kötött, melyet a standard határoz meg. A füleket nyugalmi helyzetben éppúgy értékeljük, mint figyeléskor.

A fülek tűzése lehet: magas, középmagas és alacsony (akár a szemzugok vonala alatt is indulhat). Formáját tekintve lehet felálló, megtört, laza, lógó.
A felálló fülű kutyafajták egyedeinek a megtört, laza, lógó vagy túlságosan szétálló tengelyű, ún. tehénfüle súlyos hiba.

A szemek

Nagyságuk, alakjuk, egymástól való távolságuk és a koponyából való elõdomborodásuk a fajtajelleghez tartozó tulajdonság. Ideális a koponyának megfelelõ arányú szem. A kidülledõ, a koponya méretéhez túl nagy szem az ökörszem, mely egyébként a törpe faják sajátossága. A mélyen ülõ, kissé mandulavágású szemet disznószemnek nevezzük.

A szivárványhártya színe reprezentálja a pigmentáltságot. Legtöbb fajtánál a sötét pigmentáció a kívánatos. Hiba a borostyánsárga rabmadárszem és a kékes csókaszem. Egyes fajtáknál megengedett a világoskék szemszín is. Az albínó (piros) szem súlyos hiba.
Figyelendő a szemhéjak feszessége. A jó szemhéj takarja a pislogóhártya nagy részét.
A laza szemhéj hiba, gyulladások forrása. A pigmentmentes pislogóhártya egyes fajtáknál ugyancsak hiba.

A fej bírálatánál vizsgáljuk az orrhát tulajdonságait, szõrzetet, színezetet, egyes fajtáknál - ahol ez kívánalom - a maszkot.
Az arcorri rész fontos egysége az orrszivacs. Vizsgáljuk ennek a nagyságát, elhelyezkedését, az orrlyukak kellõ távolságát és pigmentáltságát.
Az osztott orrtükör a legtöbb fajtánál hiba. A nem megfelelõ színezet a pigment sötétségétõl függõen hibának minõsülhet.
Tovább vizsgálódva megítéljük a fang (harapás) teltségét, mélységét, szélességét. Vizsgáljuk a leffentyűk tulajdonságait. A jól záródó ajkak feszesek. A dogos leffentyû csak bizonyos fajtáknál megengedett, máshol hibának minõsül. A laza, kiforduló ajakszöglet ugyancsak hiba.

A fogazatokról

Az anatómia fejezetében részletesen leírtuk a kutya fogképletét. A legtöbb fajtánál az ollós harapás mellett a hiánytalan fogazat a kívánalom.
A koponyaforma változatossága mellett a csontos összetevők száma és a fogak száma nem változik.

A fogzáródásokról

Az ideális ollós harapásnál a felső metszőfogak alsó-felső egyharmada az alsó metszőfogak külső-felső felszínének egyharmadával érintkezik.
Az állkapocs enyhe túlnövelésénél a fogak metszõfelületeiken találkoznak, és harapófogószerűen záródnak (harapófogó v. tétreharapás).
Ha az állkapocs nagyobb mértékben nõ túl az állcsonton, létrejön az előreharapás (v. csukaharapás).
Ha az állkapocs gyengén fejlett és az állcsont túlnõ rajta, hátraharapás (v. pontyharapás) jön létre.
Sajátos fejlõdési hiba : az alsó és felsõ metszõfogak X alakban keresztezik egymást. Ez a keresztharapás.

                                                                  

előző                                                                                                                                        következő

 

                                                        visszalépés a fejezetekhez