A tarkón tapadó és a nyakcsigolyákon is kapaszkodó szalagok és izmok tömege biztosítja a nyak erejét.A háti felszínen húzódnak azok az izomcsoportok, amelyek az emelést végzik. A hajlítást ezek ellentétpárjai, az antagonistáknak nevezett izomcsoportok végzik. A fej nyugodt hordását, középtartását az ellentétes izomcsoportok egyensúlyi helyzete biztosítja.
A hátcsigolyákkal folytatódnak a nyakcsigolyák. A hátcsigolyák száma általában 13 ( lehet 12-14 ). Ezek széles felületen ízesülnek. Ívük magas, tövisnyúlványuk fejlett. Az elsõ hét hátcsigolya tövisnyúlványai adják a mar csontos alapját. A hátcsigolyák oldalaihoz ízesülnek a bordák, amelyek alul a szegycsonthoz kapcsolódnak.A bordák száma megfelel a hátcsigolyák számának. ( 26 ). Párokat alkotnak, kilenc pár kapcsolódik a szegycsonthoz, ezek a valódi bordák, négy pár egymásba sugározva alkotja a bordaíveket, ezek az álbordák.
A hátcsigolyák, a bordák és a szegycsont alkotják a mellkas csontos vázát. A bordaívek hosszúsága határozza meg a mellkas mélységét. a bordák íveltsége a mellkas szélességének meghatározója.
A nyak izmai és csigolyáinak szalagrendszere is átsugárzik a hátcsigolyákra. Az izomcsoportok más része a tarkóról és a nyakcsigolyák erõs nyúlványairól eredve a szügyre sugárzik és a mellkas elülsõ falán tapad. Ezek az izmok biztosítják húzásirányukkal a fej emelését és azt a rendkívüli erõt, mely a tépéshez nélkülözhetetlen.
A bordák közötti izomzat rendkívül fontos, hiszen összehangolt működésükre jön létre a mellkas mozgása, biztosítva ezzel a légzõ funkciót. A mellkasfal mozgásának forgópontjai a bordák és csigolyák közös ízületei. A szegycsont együtt mozog a bordázattal. A bordaíven tapad a rekeszizom, mely a mellüreget elválasztaja a hasüregtõl.
előző következő
visszalépés a fejezetekhez |
AJÁNLOM AZ OLDALT
