Egyetlen egyszer

A Tekergők lustán terpeszkedtek a klubhelyiségben, elfoglalva az összes kandalló előtti fotelt. Mindenki mással foglalatoskodott. Féregfark éppen a bájitaltan házi dolgozatával szenvedett, és takaros kis halomba dobálta az összegyűrt pergameneket. Tapmancs elorozta Peter galacsinjait, belehajította a tűzbe, és addig lőtte rá a hőhűtő bűbájt, amíg csak bírta. Ennek eredményeként a papírgalacsinok egy idő után remegni kezdtek, majd egy tűzijáték-szerű csattanás kíséretében szétrobbantak, jégszilánkokat szórva a lángokra, amik, ismét csak hangos recsegés mellett szétolvadtak. Ágas halkan beszélgetett Lilyvel, mindenféle érdektelen, de mindamellett rendkívül izgalmas dolgokról. Holdsáp pedig, szokásához híven egy könyvet olvasott.

Rajtuk kívül már senki más nem maradt a klubhelyiségben. Jócskán elmúlt éjfél, mikor Peter ásított egy hatalmasat, majd, kellő tisztelettel megpecsételve a több órás dolgozatírását, összegyűrte az utolsó pergament is. Ezt kivételesen ő maga hajította a kandallóba, kivívva ezzel Sirius rosszalló pillantását.

- Na, én azt hiszem, elteszem magam holnapra – jelentette ki, majd feltápászkodott az asztal mellől. – Jó éjszakát!

- Én is megyek! – szólt James, és búcsúcsókot lehelt Lily szájára. – Szép álmokat!

- Aludj jól! Én még felmegyek a könyvemért, és olvasok egy kicsit – mosolyodott el Lily, majd elindult a lányok lépcsője felé. Éppen elérte a legalsó lépcsőfokot, mikor hirtelen valaki megfogta a csuklóját. Lily azt hitte, James az, de annál jobban meglepődött, mikor Sirius nézett vele szembe.

- Sirius! Valami baj van? – vonta fel a szemöldökét.

- Velem nincs, de Holdsáppal szerintem nincs minden rendben.

- Miből gondolod ezt? Szerintem ugyanúgy olvas, mint máskor.

Sirius kipillantott a fal mögül, s mikor meggyőződött róla, hogy Remus nem figyeli, megrázta a fejét.

- Nem igazán! Máskor lapozni is szokott – mondta, s mikor látta Lily értetlen arckifejezését, megvonta a vállát. – Nézd, én már azóta figyelem, mióta ott ültünk. Az alatt a három óra alatt mindössze háromszor lapozott. Érted? Óránként két oldal! Még én is négyet olvasok el annyi idő alatt, nemhogy Remus! Neki az egész könyvet ki kellett volna végeznie az éjjel.

Lily összevonta a szemöldökét, majd széttárta a karjait.

- És mégis én mit tehetnék?

- Figyelj! – sóhajtott fel Sirius. – Már napok óta furcsán viselkedik. Tegnap este próbáltam beszélni vele, és már majdnem sikerült, mikor megjelent Féregfark. De amíg eljutott, abból rájöttem, hogy rendkívül kényelmetlenül érezte magát, amiért nekem beszél róla. Arra gondoltam, hogy te kipuhatolhatnád, hogy mi baja. Elvégre te lány vagy! Hátha neked jobban kinyílik.

- Jól van! – bólintott Lily. – Megpróbálom.

- Egy angyal vagy, Lily! – vigyorodott el Sirius, majd jóval hangosabban hozzátette. – Akkor, jó éjszakát!

- Aludj jól, Sirius! – felelte Lily, majd felszaladt a lépcsőn a szobájukba. Lehozta a klubhelyiségbe a könyvét, és lehuppant Remus mellé a kanapéra. Egy ideig ő is tettette az olvasást, majd becsukta a könyvet, és a fiú felé fordult.

- Mi jót olvasol? – kérdezte.

Remus zavartan felkapta a fejét, majd, mintha csak álomból ébredt volna, értetlenül a lányra meredt.

- Tessék?

- Azt kérdeztem, mit olvasol.

A fiú szólásra nyitotta a száját, majd becsukta. Villámgyorsan becsukta a könyv fedelét és a címére pillantott.

- Mugli történelem a varázsvilág szemszögéből – felelte.

Lily felvonta a szemöldökét, majd elmosolyodott.

- Biztos rém izgalmas lehet, ha azt sem tudod, mit olvasol!

Remus egy pillanatig értetlenül meredt rá, majd elnevette magát.

- Ja, nem! Csak elgondolkodtam.

- Min?

Remus elkapta a tekintetét.

- Nem fontos – rázta a fejét.

- Nekem elmondhatod – mosolyodott el Lily. – Nem árulom el senkinek.

Remus sokáig nézett a lány szemébe, míg végül bólintott egyet.

- Rendben – mondta. – Tudod, van az a hugrabugos lány, Cecyl.

- Szőke, hosszú hajú, ugye? – kérdezte Lily.

- Igen, ő az.

- Mi van vele?

- Hát, én nem is tudom igazán. Én… Vagyis…

Lily szeme elkerekedett, és arcán boldog mosoly jelent meg.

- Csak nem? Beleszerettél?

- Cssss! Halkabban! – csitítgatta Remus. – Igen! Azt hiszem, beleszerettem. De…

- De?

- Őt biztosan nem érdeklem – legyintett Remus.

- És ezt mégis miből gondolod? Ő mondta? – érdeklődött Lily.

- Nem, dehogy! De nézz rám!

Lily alaposan szemügyre vette Remust, majd megvonta a vállát.

- Nem! Ne most! Én egy vérfarkas vagyok!

- És?

- És?? Ki tudna szeretni egy vérfarkast?

Lily felnevetett, majd a szája elé kapta a kezét.

- Bocsánat! De ezt ugye magad sem gondolod komolyan? – kérdezte, majd látva Remus arckifejezését, így folytatta: - Nézd! Az, hogy egy hónapban egyszer átváltozol, egy komoly kapcsolat szempontjából teljesen mellékes. Igaz, hogy vannak bizonyos problémák, de ha a lány igazán szeret téged, megérti. Ha pedig a kapcsolat nem komoly, akkor meg tudnia sem kell róla, nem igaz?

Remus összevonta a szemöldökét.

- Figyelj! Az év nagy részében, te egy okos, szorgalmas, és kedves fiú vagy. Mellékesen pedig rémesen jóképű.

- Tényleg? – ragyogott fel Remus arca.

- Úgy ismersz engem, mint aki csak úgy két marékkal szórja a bókokat? Hát elárulok egy titkot. Mivel már hetedikesek vagyunk, már nyugodtan elmondhatom. Annak idején, másodikos, vagy harmadikos korunkban, az egész kastély lánytanulói között volt egy titkos szavazás, amiről a fiúk nem tudtak. A szavazás arról szólt, hogy ki a legjóképűbb fiú az évfolyamon. Az első három helyen három tekergő végzett.

- Gondolom Peter volt az első – nevetett fel Remus.

- Hülye! Nem, Sirius volt az első, James a második, te a harmadik, de nem ez számít, hanem az, hogy dobogós voltál. Az pedig nem semmi.

- Akkor, azt mondod, próbáljak beszélni vele?

- Mindenképpen! Ha pedig véletlen nemet mondana, amit személy szerint erősen kétlek, akkor csak gyere hozzám egy kis lélekemelő beszélgetésre.

Remus elmosolyodott, és hálás szemekkel nézett a lányra.

- Köszönöm! Te olyan kedves vagy hozzám, Lily.

Lily felnevetett, majd megvonta a vállát.

- Én már csak ilyen vagyok. Mindig, mindenkivel kedves! – sokáig nézett a fiúra, majd széttárta a karjait. – Na, gyere!

Remus elmosolyodott, majd előre hajolt. Megölelte a lányt.

- Köszönöm!

- Ha még egyszer megköszönöd, soha többé nem leszek kedves veled! – nevetett fel ismét Lily.

- Arra úgysem lennél képes. Ez a véredben van – suttogta Remus, majd lazított az ölelésen. Elhúzódott a lánytól, és közben a vörös fürtök végigsimították az arcát. Beszívta a lány illatát. Arcuk egymáshoz simult, Lily érezte, hogy szája akaratlanul is a fiúét keresi. Kezével beletúrt a fiú hajába, miközben gyengéden megcsókolta őt. Nyelveik vad táncot jártak, ahogy egyre jobban belefeledkeztek a csókba. Egyikük sem tudta, mióta ülnek a kanapén egymás karjaiban, és csókolóznak. Egyszer csak Remus megdermedt, majd elhúzódott a lánytól. Kinyitotta a szemét, és Lily riadt tekintetével találkozott a szeme.

- Ne! Ezt nem tehetjük!

- Igazad van – bólintott Lily, és nagyot nyelt. – Ez nem fair Jamesszel szemben.

- Nézd! Te nagyon kedves vagy, és szép, de…

- De te Cecylt szereted. Ez így van jól. Én meg Jamest.

- Ez csak egy apró mellékvágány volt. Én el voltam keseredve, te pedig megvigasztaltál. Nem történt semmi.

- Így van. Semmi. Ez egyetlen egyszer történt meg, és soha többé nem fog.

Remus bólintott, majd felállt. Felvette az asztalról a könyvét, majd elindult a lépcső felé. A legalsó lépcsőfokon megfordult, és visszanézett Lilyre, aki maga elé meredve ült a kanapén.

- Hé! – szólt oda, mire Lily megfordult. – Még egyszer köszönöm a tanácsodat. Nagyon jó barát vagy!

Lily elmosolyodott, majd felemelte a mutatóujját, és tréfásan megfenyegette a fiút.

- Mit mondtam a köszönetekről?

Lupin elnevette magát, majd az arca elkomorult.

- Jó éjszakát!

- Szép álmokat! – köszönt el Lily is.

Remus aznap sokáig feküdt álmatlanul. Másnap valóban odament Cecylhez, és beszélt vele. Fél évig jártak együtt, és a végén barátként váltak el egymástól. Remus soha addig az estéig, és azután sem gondolt máshogy Lilyre, csak egy nagyon jó barátra. Talán a legjobbra. De azt a csókot soha nem felejtette el. Az beleégett az agyába, és álmaiban még sokszor felbukkant. Valami megváltozott azon az éjszakán. Nem nagyon, csak egy aprócska változás volt, de érezhető.

<< Vissza