Tears in heaven

Would you know my name if I saw you in heaven?
Would it be the same if I saw you in heaven?
I must be strong and carry on,
'Cause I know I don't belong
here in heaven.

Tudnád a nevem, ha találkoznánk a mennyben?
Ugyanolyan lenne, ha találkoznánk a mennyben?
Erősnek kell lennem, és ki kell tartanom,
Mert tudom, én nem tartozom
Ide a mennybe.

Minden olyan, akár a mennyország! Fekszünk a puha párnák között, meztelen tested az enyémhez simul. Hallgatom az egyenletes légzésedet, és beleremegek. El sem tudom hinni. Furcsa érzés járja át minden egyes porcikámat. Vajon mi ez? Boldogság? Szerelem?

Nem! Egy Malfoy nem lehet szerelmes! Se nem boldog! Az nem egyezik meg a családi erkölccsel. Főleg nem egy…ilyen lánnyal. Aki nem tisztavérű. Sőt!

A fejembe tolakodik az a rengeteg alkalom, mikor kimondtad a nevem. Utálattal. Malfoy! Még csak nem is a keresztnevemen szólítottál, egészen ma éjjelig. Most minden más. Semmi nem olyan, mint régen. De vajon meddig tart? Amint kilépünk a Szükség Szobájából, minden marad a régiben. Még ha te nem is akarod így. Semmi nem változhat meg! Senki nem jöhet rá, hogy elgyengültem. Erősnek kell lennem!

Would you hold my hand if I saw you in heaven?
Would you help me stand if I saw you in heaven?
I'll find my way through night and day,
'Cause I know I just can't stay
here in heaven.

Fognád a kezem, ha találkoznánk a mennyben?
Felsegítenél, ha találkoznánk a mennyben?
Éjen és nappalon át meglelem utam,
Mert tudom, nem maradhatok
Itt a mennyben.

Az egész pár órája kezdődött, mikor közös büntetőfeladatra kellett jelentkeznünk Pitonnál. Először mindketten ugyanúgy viselkedtünk, mint máskor, ám az órákon át tartó padlósikálás alaposan kifárasztott mindkettőnket. Én beszóltam neked valamit, erre te rám zúdítottad az egész vödör vizet.

Persze nem akartam annyiban hagyni, éppen közelebb akartam lépni, mikor a vizes padlón megcsúszott a cipőm, és a földön kötöttem ki. Még mindig érzem a helyét, ahol bevertem a fejem, akkorát koppant. Te magad is megijedhettél, mert olyat tettél, amit még soha. Ijedt arccal kinyújtottad a kezed, hogy felsegíts. Hiba volt!

Azaz, talán nem is, hiszen ha nem tetted volna meg, akkor most nem lennénk itt. Én mindenesetre bosszúból lerántottalak magam mellé! És akkor ismét csak egy szokatlan dolgot műveltél. Ahelyett, hogy mérgesen kifakadtál, vagy szidni kezdtél volna, te felkacagtál.

Annyiszor hallottalak már nevetni, mikor Potterékkel voltál, de ez most egész más volt. Ez nekem szólt! Csak, és kizárólag nekem! Megigézett a hangod, és a jókedv átragadt rám. Én is felnevettem, és lefröcsköltelek a vízzel, amiben ültünk. Amikor a víz lecsurgott a ruhádon, te elkomorultál, de utána végignéztél magadon, és kiszakadt belőled egy még felszabadultabb nevetés.

Egymást fröcsköltük, mígnem a harc játékos kézitusában csúcsosodott ki. Én lefogtam a kezed, mire mindkettőnk arcáról lefagyott a mosoly. Úgy hiszem, te voltál, aki először mozdult meg, de nem is igazán számít. A kezdetben óvatos, ismerkedő csókok egy idő után egyre szenvedélyesebbek lettek. Nem tudom, meddig jutottunk volna ott, a vizes padlón, ha nem halljuk meg a közeledő Pitont.

Te villámgyorsan megszárítottál mindkettőnket, majd a kifröcskölt vizet is eltakarítottad. A professzor semmit nem vett észre, így elküldött minket. Azonban a terem ajtaja előtt te megfogtad a kezem, és magad után húztál ide, a Szükség Szobájába.

Time can bring you down, time can bend your knees.
Time can break your heart, have you begging please,
begging please.

Az idő földre kényszeríthet, behajthatja térded.
Az idő megtörheti szíved, hogy könyörögj,
Könyörögj.

Lassan ébredezel. Kinyitod a szemed, és rám nézel. Arcodról egyszerre sugárzik öröm és bánat. Hát te is tudod azt, amin én már régóta elmélkedem. Ez nem maradhat így!

De most még igen. Most még a miénk az éj. Megcsókollak, s te visszacsókolsz. Nincs szükség szavakra. Most nincs! De lassan, alattomosan elővánszorog az a perc is, mikor ki kell mondani! Mikor beszélni kell!

Már mindketten felöltöztünk, már csak a búcsúcsók hiányzik. Te rám nézel, és megszólalsz. Ó, miért? Miért kell elrontani ezt az estét? Próbálsz meggyőzni róla, hogy titokban tarthatjuk, te még azt sem bánnád, csak maradjak veled. Hogy lehetsz ilyen buta? Nem tudnánk titokban tartani! Csak rád nézek, és összeszorul a gyomrom. Azt hiszem, akárhogy is tagadom, beléd szerettem. Azt nem lehet elrejteni, csak elfojtani! Ha nem találkozunk többé, akkor talán elfelejthetjük egymást! Nincs más lehetőségünk! Ezt elmondom neked, de te nem érted meg. Te nem így gondolkozol.

Térdre rogysz előttem, és könnyektől csillogó szemekkel esdekelsz, hogy ne tegyem ezt. Érzem, hogy összeszorul a torkom, de képtelen vagyok bármit is tenni.

Végül elfordulok, és az ajtóhoz lépek. Hallom, ahogy halkan felzihálsz mögöttem. Tudom, hogy fájdalmat okozok, de csak, hogy egy még nagyobb fájdalomtól kíméljelek. Hát nem érted, kedvesem?

Beyond the door there's peace I'm sure,
And I know there'll be no more
tears in heaven.

Az ajtón túl béke van, ebben biztos vagyok,
És tudom, hogy nem lesz több
Könny a mennyben.

Az ajtó lágyan kattanva csukódik be mögöttem. Ismét felvillan bennem az a kép, ahogy térdelve sírsz, és most nem bírom megállni. A könnyek új utat lelve bukkannak fel a szememben, hisz oly rég nem bújtak elő. Hátamat a vastag tölgyajtónak vetem, és próbálom letörölni a könnyeimet, azonban egyre csak újabb és újabb jelenik meg.

Az ajtón túl, tudom, ott vagy te is, abban a mennyországban, amely csakis a kettőnké volt, és te is azt siratod. De remélem, megbékélsz. Előbb, vagy utóbb biztosan. Majd jön más, és elfelejtesz! De én nem!

Ha ott, a mennyországban nem is lesz több könnycsepp, itt, ahol én vagyok, a pokolban, még számtalan fog hullani. Én soha többé nem leszek szerelmes! Nem illik a családomhoz. Nekem csak te maradsz, Hermione!

Would you know my name if I saw you in heaven?
Would it be the same if I saw you in heaven?
I must be strong and carry on,
'Cause I know I don't belong
here in heaven.

Tudnád a nevem, ha találkoznánk a mennyben?
Ugyanolyan lenne, ha találkoznánk a mennyben?
Erősnek kell lennem, és ki kell tartanom,
Mert tudom, én nem tartozom
Ide a mennybe.

<< Vissza