Egy öregasszony kérte ezeket az útmutatásokat, aki sajtfélét és gyümölcsöt ajánlott fel Guru Rinpocsének annak elvonulása során. Olyan útmutatásokat kért tőle, amik kevés erőfeszítést igényelnek, könnyű megérteni, és nagyon hatékonyak. Guru Rinpocse tudomásul vette a kérését és az asszony odaadásának dicséretével kezdte: „Odaadásod minden bizonnyal nagyobb Triszong Decen királyénál.” Némelyikőtöknek lehet nem ismerős Guru Rinpocse élettörténete, ezért talán nem tudjátok, ki pontosan Triszong Decen. Triszong Decen volt Tibet királya Guru Rinpocse idején. Ő hívta Tibetbe és támogatta Guru Rinpocsét. A legnagyobb jótevője volt. Ez a király nagyon szerette a Dharmát. Neki, s hogy meghívta Guru Rinpocsét, köszönhető a Dharma széleskörű elterjedése Tibetben.
Az első, amit Guru Rinpocse megtanított az öregasszonynak, az a helyes testtartás, Vairócsana hét pontos tartása. Először ezt mondta az öregasszonynak: „Öregasszony, tedd keresztbe a lábad, hajlítsd azt a vadzsra tartásba és egyenesítsd ki a gerinced, igazítsd ki a gerinced és lazítsd el a tudatodat!” Majd ujjával rámutatott az öregasszonyra és azt mondta: „Figyelj jól! A Buddha határtalan mennyiségű Dharmát tanított. Most megtanítom neked azon határtalan mennyiségű Dharma leglényegét. Akiket buddháknak nevezünk, azok igazából nem különböznek az érző lényektől. Az egyedüli különbség buddhák és érző lények közt, hogy a buddhák ismerik a buddha-természetet, míg az érző lények nem.” Továbbá így szólt: „ha megérted a tudat természetét, buddha vagy, ha pedig nem érted meg, akkor egy szamszárában bolyongó érző lény.” Minden lénynek megvan a buddhaság eredendő bölcsessége, a buddhák tiszta ébersége. De érző lényekként nem ismerjük fel ezt a belső természetet. Ezért minden érző lénynek van oka a buddhaságra, és még inkább azon szerencsés lényeknek, akik rendelkeznek az értékes emberi születés tizennyolc szabadságával és előnyével. Legfőképpen ők azok, akik képesek elérni a buddhaságot. Tehát van egy ideiglenes különbség buddhák és érző lények közt, de alapvetően nincs semmilyen különbség. Nincs senki, akinek jobb vagy rosszabb képessége van a buddhaságra. Nem számít, hogy valakinek mik a jelen körülményei vagy háttere, vagy hogy férfi vagy nő. Mindenki ugyanúgy képes a megvilágosodásra.
Ezért aztán így beszélt: „Hogy minden érző lénynek legyen az egyéni képességeinek megfelelő módszer, ezért a Buddha nyolcvannégyezer fajta Dharmát tanított. Mindegyiknek a célja, hogy segítsen a lényeknek felismerni saját tudatfolyamukban ezt a tiszta éberséget, avagy eredendő bölcsességet. Most megmutatom neked, öregasszony, a velős útmutatások leglényegét, a nyolcvannégyezer fajta Dharma esszenciáját.” Majd Guru Rinpocse folytatta: „nem kell elbátortalanodnod, azt gondolva, hogy nem vagy elég értelmes, vagy hogy nincs elég eszed vagy bölcsességed. Nem kell, hogy ilyeneket gondolj.” Guru Rinpocse azzal folytatta, hogy három állításban, három velős állításban rá fog mutatni a buddhák megvilágosodásának igazi jelentésére. Ezeket először röviden magyarázom, majd utána bővebben kifejtem. Először a rövid változat.
Első: „Ha megtisztítod a külső tárgyakhoz ragaszkodást, akkor a jelenségek önmagukban megszabadulnak.” Második: „Ha megtisztítod a befelé ragaszkodó tudatot, akkor a tudat magától megszabadul.” És végül: „Amikor a tiszta fény világossága felragyog és felismered saját tudatod igaz természetét, akkor felismerted az éberséget magát, mint a megvilágosodás tudatát.”

Az első útmutatás

Az első útmutatást, a külső tárgyakhoz ragaszkodás megtisztítását, ezt a velős útmutatást példázza Tilopa Náropának adott útmutatása. Tilopa ezt mondta Náropának: „Náropa, nem a jelenségek maguk kötnek meg, hanem a ragaszkodó tudat az, ami megköt.” Guru Rinpocse első útmutatása jelentésében egyezik Tilopa Náropának adott velős útmutatásával. Guru Rinpocse mondta: „Ha közvetlen ránézel magára az éberségre, akkor a fogalmi gondolatok önmagukban megszabadulnak.” A fogalmi gondolatok természetesen keletkeznek, maguktól keletkezőek és maguktól megszabadulóak. A külső jelenségekhez való ragaszkodás nélkül nincs semmi, ami megköthetné a tudatot. Bármi jelenjen is meg, mindezeket a jelenségeket látja az éberség: a földet, és a köveket, és a hegyeket, folyókat és fákat, barátokat, fivéreket és nővéreket, szülőket és ellenségeket, szeretteinket; mindenféle korlátlan jelenség megjelenik a tudatnak. Ha nincs a tudatban ragaszkodás, akkor a jelenségek maguk nem tudnak ártani. A külső jelenségekhez ragaszkodás az, ami a tudat belső szenvedését okozza. Ha nincs ragaszkodás, akkor a jelenségek önmagukban megszabadulnak. Amikor nem ragadjuk meg a külső jelenségeket, akkor a jelenségek megtisztulnak. De valaki azt gondolhatja: „Ó, amikor a jelenségek megtisztulnak, akkor többé nem nyilvánulnak meg.” Ez azonban félreértés. A jelenségek szüntelenül megnyilvánulnak.
Megjelennek, de ami megtisztult, az az, ami beszennyezi, vagy látszólag okozza a jelenségeket. A jelenségek szennyezettnek vagy beszennyeződőnek tűnnek, de a ragaszkodástól és a megragadó tudattól tűnnek olyannak. Amikor azt mondjuk, hogy a jelenségek megtisztulnak, akkor az irántuk való tudatbeli ragaszkodás és sóvárgás az, ami igazából megtisztul. Tehát nem azt jelenti, hogy a jelenségek kimerülnek és többé nem jelennek meg, hogy megszűnnek megjelenni, mert a jelenségek továbbra is nagyon világosan megjelennek. Valójában még világosabban megjelenhetnek, mint előtte. De látjuk az üres lényegüket, így ahogy a jelenségek világosan megjelennek, egyidejűleg látjuk igazi természetüket is. Látjuk minden üres lényegét. Olyan, mintha minden jelenség tükörképpé válna. A tükörkép világosan megjelenik a tükörben, de nem nyúlhatunk utána és nem ragadhatjuk meg, mert az csupán egy tükröződés. Valójában nem egy tárgy, ami igazán létezne önmagában. Csak egy üres tükörkép. Például a vízben türköződő hold, vagy a televízióban megjelenő ember. Az ember megjelenik a képernyőn, de valójában nincs egy igazi ember a dobozban. Csak egy illuzórikus megnyilvánulás. Ugyanígy, ha nem köt minket a ragaszkodó tudat, akkor a jelenségek világosan megjelennek, de akként tapasztaljuk, ahogyan vannak, lényegükben üresnek. Nincs többé ragaszkodó kötődés azokhoz a jelenségekhez.
Ez a magyarázata az első velős útmutatásnak, ami a tudat által felfogott külső tárgyakról szól. Amikor nincs semmilyen ragaszkodás ezekhez a jelenségekhez, akkor a külső jelenségekhez ragaszkodás megtisztul. Ha tudunk ragaszkodás nélkül így meditálni a jelenségeken, akkor a jelenségek megtisztulnak.

A második útmutatás

A második velős útmutatás a befelé felfogó tudat megtisztítása. A befelé ragaszkodó tudat megtisztítása magának az éberségnek a megszabadítását jelenti. Ha elengedjük a ragaszkodást mindahhoz, ami a tudatban keletkezik, akkor maga a tudat megszabadul. Mi hát az, amihez a tudatban ragaszkodunk? A tudat a benne keletkező fogalmakhoz és elgondolásokhoz ragaszkodik. Így ez az útmutatás az öt méreg, az öt bántó érzelem elgondolásairól szól. Az öt bántó érzelem bármelyike is jelenjen meg, nem szabad megragadni vagy ragaszkodni hozzá, kapaszkodni vagy fogódzkodni abba a bántó érzelembe. Például a harag bántó érzelme, ha nem ragadjuk meg a haragot, akkor nem zavarja meg a tudatot. A haragnak nincs ereje felkavarni vagy megzavarni a tudatot, ha nem ragadjuk meg az érzelmet, illetve ha nem követjük. Felismerjük, hogy bármilyen érzelem, bármilyen gondolat vagy fogalom jelenik meg a tudatban, az eredeti természettől mentes; hogy igazából nem különbözik magának a tudatnak a lényegétől. Magának az éberségnek a természete üresség. Pont így, bármi is jelenik meg a tudatban, az összes fogalom és bántó érzelem is üres természetű. Ők maguk nem egyebek, mint az üres természet, ezért egyáltalán nincs mit megragadni. Amikor nincs megragadás, amikor nem követjük a gondolatokat és érzelmeket, akkor azok az éberség üres alapjából keletkeznek és az éberség üres alapjába olvadnak vissza, pont, mint a hullámok a tenger felszínén. A tengernek sok hulláma van, de a hullámok egyáltalán nem mások, mint a tenger. A hullámok a tengerből keletkeznek, ugyanaz a természetük, mint magának a tengernek, és a tengerbe olvadnak vissza anélkül, hogy bármi módon megzavarnák a tenger hatalmas vizét. A tenger természete sosem változik a keletkezés és megszűnés miatt. A tenger mélye ugyanolyan, sosem változik a hullámok miatt. Ugyanígy vannak az éberségünk hullámai, amik gondolatokként és bántó érzelmekként jelennek meg, amikor megértjük ezeknek a gondolatoknak és érzelmeknek az igazi természetét. Amikor tudjuk, hogy a természetük üresség, akkor nem árthatnak a tudatnak. Nem tudják beszennyezni magát az éberséget. Ezért a bántó érzelmek és az elgondolások megtisztulnak. Önmagukban megszabadulnak. Amint ismerjük igaz természetüket, nem eshet semmilyen folt magán az éberségen.
Itt amire utalunk, az az, hogy az elgondolások és a bántó érzelmek bölcsességként szabadulnak meg, mint az eredendő éberség bölcsessége. Ez egyszerűen attól van, hogy felismerjük a lényegüket. Amikor értjük a lényeget, amikor közvetlenül tapasztaljuk nem megragadva, illetve nem követve az elgondolásokat és bántó érzelmeket, és a lényeg felismerésében tartózkodunk anélkül, hogy követnénk vagy megragadnánk azokat, a gondolatok és érzelmek átalakulnak bölcsességgé. Megszabadulnak, mint eredendő bölcsesség vagy tiszta éberség. Tehát a megszabadulás és az eredendő bölcsesség szinonimák. Ugyanazok, mert maga a megszabadulás bölcsesség. Amikor ez történik, azt mondják az olyan, mint egy arany szigetre kerülni. Ha egy arany szigetre érkezel, akkor ott minden aranyból van. Nem találni közönséges földet vagy követ. Nincs lehetőség szennyeződésre vagy elhomályosulásra, mert az üres lényeg megértése mindent megszabadít. Egyszerűen minden bölcsesség természetű lesz, ami azt jelenti, hogy nyoma sincs többé a fogalmi tudatnak, az elgondolásnak, vagy a bántó érzelmeknek. Ez nem azt jelenti, hogy az elgondolások és bántó érzelmek nem jelennek meg, hanem hogy a megragadás, avagy a téves szemlélet, ami azokat valódi létezőknek látja, nem szennyezi be őket. Ezért nem az elgondolások vagy fogalmi gondolatok azok, amik karmát okoznak vagy válnak karma felhalmozássá. És így egyáltalán nem találni karmát teremtő elgondolásokat, mert látjuk az üres lényeget. Mert látjuk az üres lényeget, nincs ragaszkodás. Mert ameddig látjuk az üres lényeget, addig nincs ragaszkodás, s addig nem hozunk létre karmát. Ezért a gondolatok megszabadulnak. Minden gondolat, bármi is jelenjen meg a tudatban, a bölcsesség természetévé válik.

A harmadik útmutatás

Következik a harmadik velős útmutatás a meditáció módjáról, avagy a tiszta fény gyakorlatáról. Ez a velős útmutatás magának a tudatnak a tartózkodásáról szól. Az éberség igazi lakhelyéről. Az első útmutatás a külső tárgyakról, avagy a külsőleg felfogott tárgyakról és jelenségekről szól. Ha nem ragadjuk meg a jelenségeket, akkor a jelenségek megtisztulnak. A második velős útmutatás magának a tudatnak a megtisztulásáról szól, úgy, hogy túljutunk a belsőleg felfogottakhoz, az elgondolásokhoz és bántó érzelmekhez való ragaszkodáson. A harmadik útmutatás a gyakorlás idejére van. Magának az éberségnek a tartózkodásáról szól, megállapítva a hibátlan, folttalan lényeget, mint ami az éberség igazi lakhelye, magának a tudatnak az igazi természete. A tudatnak világos, avagy fényes természete van. Azonban ez a világosság vagy fényesség lényegében üres. Ezért ez a világosság és üresség egysége. A világosság vagy fényesség jelenségként nyilvánul meg, így bár megjelenik, de a jelenségek lényegükben üresek. Így van a világosság és üresség nem kettős egysége. Ezek az eredendő éberség természetes jellemzői. Ezért bár fényességként megmutatkozik az éberség, mentes minden eredendő természettől. Ezt tartjuk fenn a gyakorlásban. Amikor az éberség eredendő tartózkodásának felismerését megszilárdító gyakorlattal a meditációban ezt fenntartjuk, ott vannak a gyönyör, a világosság, és a gondolat nélküliség ideiglenes élményei. Amikor ezt a három ideiglenes élményt nem ragadjuk meg, a meditáció tökéletessé válik. Ha megragadjuk, tévedést vagy hibát követünk el.
Így minden jelenség nem más, mint a tiszta éberség eredendő bölcsességének megnyilvánulása. Mindenkinek magának kell felismernie ezt a tiszta éberséget. Magának kell felismernie saját igazi arcát, saját igazi éberségét. Ha saját igazi természetünk felismerésével meditálunk, akkor az teljesen mentes a kettős tudaton alapuló megnevezésektől. Az olyan fogalmak, mint jó és rossz születés, vagy alsóbb és felsőbb bölcsesség, vagy nagyobb és kisebb jármű, vagy fiatal és öreg, vagy világos és nem annyira világos érzékelő képességek, mindezeknek nincs alapja, híján vannak minden lényegi természetnek. Amikor az igazi lényeget felismerő nézetben tartózkodunk, megértjük őket, mint amiknek egyazon természete van. Mindenről értjük, hogy azok pont ez az esszencia. Ezért azok a kettősségen alapuló megnevezések többé nem alkalmazhatóak. És ezért mondta Guru Rinpocse: „öregasszony, ha így meditálsz, buddha leszel.”

További tanácsok

Guru Rinpocse adott pár kiegészítő velős útmutatást az öregasszonynak: „Öregasszony, ha így meditálsz, nem kell félned halálod idején. Nem lesz benned félelem. Ha így meditálsz, semmi jobbat nem tehetsz ebben az életben.” Nincs, amivel több értelmet adhatnál ennek az életnek. És még: „Ne feledd, hogy az életed mulandó és nem lehet megmondani, mikor halsz meg, ezért csak ezen velős útmutatásokon fáradozz, amiket tanítottam neked! Csak ezeken fáradozz! Ezen világ dolgain munkálkodni a gyerekeidért, a férjedért, és így tovább, még ha évezredeken át is e nagy világi tevékenységekkel foglalatoskodnál, annak az egyetlen pillanatnak, amiben felismered a tudat igazi természetét, sokkal több értelme van, mint az összes megvalósítható számtalan világi tevékenységnek.” A tudat igazi természetén meditálás akárcsak egyetlen pillanatának is hatalmas és mély értelme van. Bármennyit is szánsz világi tevékenységekre ebben az életben, sosem végzel velük. Sosem lesz vége a világi tevékenységeknek. Nem számít, mennyit küzdesz a világi tevékenységeid elvégzésével, mindig van valami, amivel foglalkozni kell. Ezért ameddig próbálod befejezni az összes világi dolgod, sosem lesz vége a tevékenységeidnek. Így folytatja: „Hagyj fel világi tevékenységeiddel és egyszerűen összpontosíts ezen velős útmutatásaimra. Ha életed végéig e velős útmutatások szerint gyakorolsz, akkor, öregasszony, nem fogsz félni a halál idején.”
Ezeknek a velős útmutatásoknak a címe Ujjal mutató útmutatás, mert Guru Rinpocse úgy tanította az öregasszonynak, hogy közben az ujjával rámutatott. Ahogy Guru Rinpocse megadta ezeket a rámutató velős útmutatásokat az öregasszonynak, ő élete végéig gyakorolta ezeket és így elérte a megszabadulást. A megvalósítás magas szintjeit érte el. Teljesen megszabadult és beteljesült lett egy élet alatt. Továbbá Jese Cögyal írta le ezeket a velős útmutatásokat, ezért aztán ezek valójában közvetlenül Guru Rinpocse szájából való velős útmutatások.

A három útmutatás összefoglalása

Nagyon fontos megérteni a három fő pontot, amiket ezekben a nagyon tömör velős útmutatásokban tanítanak. Az első velős útmutatás rámutat, hogy semmilyen külsőleg megjelenő tárgy önmagában nem tudja megkötni a tudatot. Valójában nem a külső jelenségek ártanak, hanem az azokat megragadó és beléjük kapaszkodó tudat. A külső tárgyakat megragadó tudat az ártalom forrása. A ragaszkodás az, ami megköt, nem maguk a jelenségek. Ha nem ragaszkodunk a külsőleg megjelenő tárgyakhoz, akkor a jelenségek megszabadulnak. A külső jelenségek keletkezésükkor önmaguktól megszabadulnak. Összegezve az útmutatást: hagyjuk el a ragaszkodást és kötődést a külsőleg megjelenő tárgyakhoz. A második velős útmutatás a belül megjelenő dolgokat megragadó tudatról szól. Amikor gondolatok és érzelmek keletkeznek a tudatból, felismerjük azok üres lényegét, avagy felismerjük őket, mint magának az éberségnek az eredendő kifejeződései. Nem ragadjuk meg őket, nem ragaszkodunk hozzájuk; önmagukban megszabadulnak. Ha megszabadulnak, akkor nem halmozódik fel karma. Ha nem halmozódik fel karma, akkor az a megszabadulás. Az a szamszárától való szabadság. Amikor megszabadulás van, amikor a tudat jelenségei megszabadulnak, akkor azok tiszta természete szerint értjük őket, ami a két rúpakája önmagától való megnyilvánulása. Mindaz, ami a tudat kifejeződése, megszabadul, mint a dharmakája természete, a dharmakájából keletkezve. A harmadik útmutatás az, hogy bármilyen élmény merül fel meditáció során, az eredendő természettől mentes. Ezért nincs ragaszkodás vagy kötődés a minőségekhez, amik felmerülnek a gyakorlásban. Mivel ragaszkodás és kötődés nélküli, a meditáció elvezet a buddhasághoz.
Holnap nekikezdünk a gyakorlásnak, mind együtt végezzük Guru Rinpocse gyakorlatát. Ennek az értelme a következő. Jelenleg közönséges lényekként fogjuk fel magunkat, ezért közönséges lényekként tapasztalunk. Testünket, beszédünket és tudatunkat közönségesnek és szennyezettnek tapasztaljuk, mert beszennyezi őket az öt méreg, az öt bántó érzelem tevékenysége. Testünket a tisztátalan közönséges lények szemszögéből tapasztaljuk, ezért létezik a test erénytelenségének jelensége, mint a test három erénytelensége. Másrészt, a beszédet a közönséges szennyezett lények szemszögéből tapasztaljuk, ezért létezik a tisztátalan beszéd jelensége, a beszéd négy erénytelensége, mint a felesleges csevej és a többi. A közönséges szennyezett lények szemszögéből tapasztaljuk a jelenségeket a tudat ajtaján át, a tudat tisztátalan erénytelenségeit, a tudat három erénytelenségét. Amikor a jidam istenségen meditálunk, elkezdjük tiszta természetünket a jidam istenség tiszta természetével azonosítani. Elkezdjük saját természetünket attól nem különbözőként azonosítani. Létrehozzuk magunkat a jidam istenség formájában. A tisztátalan észleletek fokozatosan átalakulnak tiszta észleletekké. Az istenség mantrájának recitálásával, és az istenség megvilágosodott formájának vizualizálásával, és a meditatív elmélyülésbe merülve tudatunkkal egyre közelebb és közelebb kerülünk ahhoz a tiszta észleléshez, az istenség tiszta jelenségéhez. Fokozatosan átalakul tisztátalan észlelésünk az istenség tiszta észlelésévé, az istenség tiszta jelenségévé. Ez a létrehozó szakasz funkciója. Átalakítjuk a tapasztalatunkat a tisztátalan közönséges tapasztalatból a jidam istenség tiszta tapasztalatává.

Khenpo Köncsog Szamdup mondta ezt a kommentárt 2013-ban a Guru Rinpocse gyakorlat hétvégéjén a Gar Drolma Buddhist Learning and Meditation Centerben, Ohio állam Dayton városában. Virginia Blum tolmácsolt. Pam Stayman fejezte be a leiratot és Trey Utacht szerkesztette először a 2014-es Guru Rinpocse gyakorlat hétvégéjére felajánlásként.

Forrás:  A Brief Commentary on “Guru Rinpoche’s Pointing Out Instructions Given to the Old Woman” by Khenpo Konchog Samdup
http://drikungdharmasurya.org/wp-content/uploads/2014/10/Commentary-on-Guru-Rinpoche-Teachings-Final-2021.pdf

Fordítás: Hadházi Zsolt (Budapest XI., 2021. IV. 23.)