A Végső természet nem egy és nem különböző; nem múló és nem állandó. Nincs belépése és nincs kilépése, és nem is teremthető vagy elpusztítható. Elhagyja mind a négy határt (teljesség, üresség, teljesség-és-üresség, sem-teljesség-sem-üresség). [Ily módon] a szavak és beszéd útja el vannak hagyva. A nemszületett természete a tudatnak azonos. Hogyan lehet azt mondani, hogy valami teremtett vagy megszüntetett; vagy hogy létezik tartózkodás vagy nem-tartózkodás?

---

A Buddha válaszolt: "Bódhiszattva, a [hétköznapi] dhjána [tényleg] mozgás (tudati tevékenység). Sem zavarodottan, sem összeszedetten, ez az [igazi] nem-teremtő dhjána. [Mivel] ennek a dhjánának a természete nem-teremtő, [ezért] hagyj el minden dhjánát ami érzék-tárgyakat (rúpa) képez. A [nem-teremtő] dhjána természete nem-tartózkodó. [Ezért el kell] hagyni minden jelét a dhjánában tartózkodásnak. Ha valaki tudja, hogy az [igazi] természete a dhjánának szabad a zavartól és nyugalomtól, az azonnal belép a [dharmák] nem-teremtésének [bölcsességébe]. A nem-teremtés [eme] bölcsessége nem függ tartózkodástól. [Következésképpen] a tudat nem lesz zavaros. Ezzel a bölcsességgel, így érik el a nemszületett (születés-halál körén túli) pradnyápáramitát."

---

A Buddha mondta: "Úgy van. Az érző lények tudata valójában szabad bármiféle érzék-birodalomtól. Miért? Mert a tudat alapvetően tiszta és [a tisztaság] alapelve szennyezetlen. A por (érzék-tárgyak) keltette piszok az, ami megtölti a létezés három birodalmát. [Így van az], hogy a tudatot, ami elmerül a létezés három birodalmában, úgy nevezik "a másik birodalom". Az ilyen birodalmak üresek és megtévesztőek. A tudat kivetítései. Mikor a tudat szabad a megtévesztettségtől, nincs másik birodalom."

---

A Buddha válaszolt: "A két bejárat: az egyiket az alapelven (megértés) keresztüli bejáratnak hívják; a másikat megvalósításon (felismerés) keresztüli bejáratnak nevezik.

Az alapelven keresztüli bejárat azt jelenti, az ember meggyőződött [megértés és belátás által], hogy az érző lények nem különböznek a megvilágosodott (buddha) természettől. Ez a [természet] nem egy és nem különböző. [De ezt a természetet] eltakarta és akadályozta az idegen por (érzék-tárgyak). [A tudat] menése vagy jövése nélkül, szemlélődő éberségben tartózkodik. Azon a nemes igazságon szemlélődik, hogy a buddha-természet nem létező és nem nemlétező; nem én és nem más, és nem különbözik egy köznapi emberben vagy egy bölcsben. Biztosan tartózkodik megingás nélkül a tudat gyémánt alapjának állapotában, nyugodt, csendes, nem-cselekvő és szabad a megkülönböztetésektől. Ezt nevezik az alapelven keresztüli bejáratnak.

A megvalósításon keresztüli bejáratnál a tudatban nincs elfogultság vagy elhajlás; szabad az [érzék-tárgyak] áramlásának árnyékától. Bárhol legyen is, a tudat minden gondolat nélküli, nem keres semmit. Nincs hatással rá a szele és zaja [a tudatlanságnak], [mozdulatlan] mint a nagy föld. Elengedi és ugyanúgy elhagyja minden [más] megragadását a tudatnak és az önazonosítást, megmenti az érző lényeket. Ez (az ilyen tudat) túl van a teremtésen, nincsenek jegyei, és szabad a ragaszkodásról ugyanúgy, mint az elutasítástól."

---

A Buddha kifejtette: "Az üresség, olyanként Dharma, nem egy dharma amit a tudat tudatossága teremtett. És nem [is] a tudat [maga] hozta létre. Ez a Dharma nem bír semmilyen jellegzetességével az ürességnek, és nincs is testiség (forma) jellege. Ez a Dharma nem tartozik a tudathoz. Ezért, ez nem egy függő keletkezés teremtette dharma.

[Azonban], lévén nem tudat [teremtette] valami, mégis a nem-cselekvésnek [eredménye], [ezért] nem függő-keletkezés nélküli. Nem is árnyéka, vagy kivetítése bármilyen érzék-tárgynak. Nincs sem független természete, sem bármilyen különbsége. Nincs sem neve, jegye, sem meghatározásai (különbségei). Miért? Mert a Végső [Dharma] nem rendelkezik olyansággal [sem].

Azok a dharmák amik nincsenek összhangban az olyansággal nincsenek hiányában az olyanságnak. Azok a [dharmák], amik nem léteznek, nem hiányolják az olyanságot. Nem arról van szó, hogy hiányában lennének az olyanságnak. Miért? A Dharma lényegi alapelvénék fogva túl van [minden] alapelven vagy lényegen. Túl van az összes ellentéten és jellegzetességen.

Bódhiszattva, az olyanság tiszta Dharmája nem teremthető teremtéssel [mivel lényege nemszületett]; és nem is lehet megszűntetni megszűntetéssel [mivel, üres lévén, túl van megszűnésen]."

---

Első a [tíz] hit elérése. [Egy követő, akinek nem volt hite előzőleg,] most hisz benne, hogy testében van a Végső-Olyanság magja, amit eltakarnak a megtévesztettségek. Elengedve és elhagyva a megtévesztő gondolatokat, az [eredendően meglévő] tudat tiszta és folttalan lesz, és tudni fogja, hogy az összes érzék-birodalom csak a tudat és a beszéd megkülönböztetései.

Második a szemlélődés elérése [amiben benne van a tíz tartózkodás, tíz gyakorlat és tíz átadás], ahol tudatában van annak, hogy az összes érzék-birodalom nem egyéb, mint [a tudat] tudatosítása és fogalmiasítása. Ezek megjelennek a tudat megkülönböztető tudatosítási és fogalmiasítási [hajlamai] szerint. Az érzék-birodalmak észlelete nem az én (a Tathágata) Végső (alap) tudatosságom. Megérti, hogy a Végső (alap) tudatosság nem: dharma, lényeg, érzék-tárgy amihez ragaszkodik valaki, vagy a tudat és más érzékszervek amik ragaszkodnak.

Harmadik a művelés elérése [az elsőtől a hetedik bhúmiig]. A művelés magában foglalja a folyamatos létrehozását [a bódhicsittának, a hat páramitára felébredésnek] és a képzéstt. Mind a létrehozás és képzés végrehajtandó egy időben. Kezdetnek a bölcsesség (előkészítő nézet) [kell] vezesse, hogy legyőzze az akadályokat és nehézségeket. Ez az, [ahogyan] elhagyja és elengedi az összes akadályt (érzéki vágy, gyűlölet, tunyaság és tompaság, nyugtalanság és bűntudat, kétely) és béklyókat (szégyentelenség, közöny, irigység, fösvénység, megbánás, álmosság, izgatottság, letörtség, harag, erőszakosság).

Negyedik a gyakorlás elérése. A gyakorlás minden gyakorlás elhagyását jelenti. A tudat szabad az elfogadástól és elutasítástól is, [megjelenítve] a különlegesen tiszta, alapvető áldását [az Ön-Megvilágosodásnak]. A tudat olyansága mozdulatlan, és Végső természetét felismeri. Ez a nagy parinirvána ahol [a hat elem közul (föld, víz, tűz, szél, üresség, tudat)] az üresség a legnagyobb (legerősebb).

Ötödik a nem-ragaszkodás (tökéletes megvilágosodás - buddhaság) elérése. Anélkül, hogy saját üresség természeténél tartózkódna, a helyes bölcsesség szabadon áramlik. A nagy együttérzést olyanság jellemzi, de ez a jellegzetesség nem időzik az olyanságban. A szamjakszambódhi üres lévén természetében, ezért nincs mit felismerni. [Egy ilyen] tudatnak nincsenek határai és központ nélküli. Így éretik el a tathágataság.

---

A Buddha válaszolt: "Bátorítani kell a gyenge képességűeket, hogy fogadjanak el és tartsanak meg egy négysoros verset; [ez végső soron segít nekik], hogy belépjenek a Valóság igazságába. Minden Buddhadharma összetömöríthető egyetlen négysoros versbe."

Sáriputra kérdezte: "Mi az a négysoros vers? Kérem [az Urat], hogy nyilatkoztassa ki!"

Erre, az Úr elszavalta a verset:

Mindennek lényegét okok és keletkezések teremtették,
Az ilyen lényeg [lévén üresség] megszűnt, teremtésen túli.
Lényeg ami megszűntet mindent, ami teremtés-megszűnésnek alávetett,
Az ilyen lényeg [lévén üresség] létezik és nem megszűnt (a függő keletkezésen túl).

---

A Buddha válaszolt: "Úgy van, úgy van! Miért? Az Egyetlen-Íz lényege olyan, mint egy nagy tenger (egy óceán). Nincs egy sem az összes folyó közt, mely ne abba folyna. Öreg! Az összes dharma íze pont olyan, mint az összes folyóé. [Míg] neveik és osztályozásuk különbözhet, a víz [a folyókból] nem különbözik. A tenger szempontjából a vize magában foglalja az összes [vizet] a folyókból. [Ugyanúgy], ha valaki az Egyetlen-Íznél tartózkodik, akkor minden ízhez hozzáfér."

---

"Öreg! Aki belép a buddhaság útjára, három gyakorlatba lép be."

Az Öreg Brahmácsárja kérdezte: "Mi a három gyakorlat?"

A Buddha válaszolt: "Első a jelenségekkel összhangban gyakorlás [tudva azokat, hogy végső soron üresek]. Második a tudattal összhangban gyakorlás [tudva mindennek (az összes jelenség) jellegzetességét, mint a tudat kivetüléseit]. Harmadik az olyansággal összhangban gyakorlás [a nem-tartózkodó tudaté, ami minden körülmény közt akadálytalanul működik].

Öreg! Ez a három gyakorlat minden megközelítést teljesen magában foglal. A Dharma összes megközelítése közül nincs egy sem, melyik nem így lép be. Aki belép ezekbe a gyakorlatokba nem hoz létre semmilyen jellegzetességet az ürességnek. És aki így lép be (ezekbe a gyakorlatokba), arról el lehet mondani, hogy belépett a tathágatagarbhába. Aki belép a tathágatagarbhába, belép abba, ami túl van a belépésen.

---

Miután az Öreg Brahmácsárja hallotta ezt a kifejtést, ezt a verset szavalta:

Tudatosítás és formák, a jelenségek megkülönböztetéstől [teremnek],
Együtt a dharmákkal - ezt nevezik a három [megtévesztettségnek].
Végső olyanság és magasztos bölcsesség (a két Valóság),
[A fenti] együtt ötöt tesz ki.
Már tudom, ezek a dharmák
Állandóságtól és állandótlanságtól megkötöttek.
Belépni a teremtés és megszűnés útjára,
Az állandótlanság nem állandóság.
Az Ürességről szóló Dharma, amit a Tathágata mondott,
Túl van állandótlanságon és állandóságon.
Függő keletkezés nélkül [ez a Dharma] nemszületett.
Mivel teremtésen túli, nincs megszűnése.
Megragadni [a függő keletkezés] létezését,
Olyan, mint virágot szedni az égről,
Vagy várni egy meddő nő gyermekét -
A végső túl van megragadáson.
Elhagyva minden ragaszkodást a függő keletkezéshez,
Az ember abba sem kapaszkodik, ami megszűnésnek alávetett,
Vagy az Ön-lényegbe (alap tudatosság) és a [négy] nagy [elembe].
Az olyanságra támaszkodva ezért eléri a Valóságot.
Ezért a Valóság-Olyanság Dharmája,
Folyamatosan szabad az olyanságban.
A tízezernyi dharma,
Nem az olyanság tudatának termékei.
Ahogy a Dharma egyszer elengedte a nyolc tudatosságot, üres,
Így az üresség szempontjából magyarázzák.
Elhagyva minden dharmát, ami teremtés-megszűnésnek alávetett,
A Nirvánában tartózkodik.
Legyőzve a nagy együttérzéstől [belül],
Nem kapaszkodik a Nirvána megszűnésébe.
Átalakítva a ragaszkodás tárgyát és alanyát is,
Belép a tathágatagarbhába.

---

Az értelmét szándékozva kijelenteni, a Tathágata ezt a verset szavalta:

Minden dharma jellegzetessége
Üresség, nemlétező és mozdulatlan természeténél fogva.
Ezek a dharmák bizonyos időkben
Nem jelennek meg (nem hat rájuk) olyan időn keresztül.
[Mivel] a dharmáknak nincsenek különbségeik az időben,
Nem jelennek meg különbségeket át az időben.
A dharmák túl vannak mozgáson és mozdulatlanságon.
Nyugodtak és kialudtak miként természetük üres.
Mikor természetük üres, nyugodt és kialudt,
Akkor a dharmák megjelenhetnek [függő keletkezés által].
Ahogy nyugodtan tartózkodnak, nem keletkeznek.
Minden függőn keletkezett dharma
Függőn keletkezett, [de] nem teremtett.
Mivel a függő keletkező tényezők nem teremtettek vagy megszűntek,
A teremtés-megszűnés természete ezért üres és nyugodt.
A függő keletkezés természete alany és tárgy megjelenését okozza,
Ezek a keletkezések az alapvető függő keletkezés [természetéből] jelennek meg.
Így a dharmák megjelenése nem [közvetlenül] a függő keletkezés [miatt van].
Ugyanez a helyzet a függő keletkezés meg nem jelenésével.
Minden dharma, ami a függő keletkezés által jelenik meg,
Az olyan dharmák [lévén végső soron üresek] tisztán függőn keletkezettek.
A teremtés és megszűnés jellegzetességeinek függő keletkezése
Önmagában szabadok a teremtéstől és megszűnéstől.
Azok a jellegzetességek [lévén a Végső] olyanok és valósak,
Alapvetően nem jelennek meg és nem tűnnek el.
Minden dharma [lévén természetük üres] bizonyos időben,
Keletkeztetnek megjelenéseket és eltűnéseket önmaguk.
Ezért a végső tiszta alap,
Nem más erők által okozott,
Pontosan mikor ezt követve eléri,
[Újra] eléri az Ön-elérést (Ön-Megvilágosodás).

The Vajrasamadhi Sutra (The Diamond-Absorption Sutra) was translated into Chinese by Anonym, Northern Liang Dynasty, China; although one source stated that it was by Tripitaka Master Kalayasas from Central Asia.

Translation to English by K C Oon

Magyar fordítás: Hadházi Zsolt