Japán; Gyönyörű kora nyári este volt,a nap még nem kezdte meg éjjeli álmát a dombok mögött.Mindenfelé cseresznyefák,épp szirmukat készültek elhullajtani,de még mintha nem álltak volna készen rá.Az erdő közepén állt egy kis faház.Egy 25 év körüli fiatal lány sétált ki az ajtón,pár hónapos kisfiával...Igen ő volt az Kagome,karjában pedig legkisebb gyermeke az övé és Inuyasháé.A ház előtt egy 5 és egy 3 éves gyerek játszott.A két idősebb testvér.Jurigo volt az elsőszülött,a nagy és okos bátty ahogy Kagome mindig mondta, és 3 éves kis húga Ayumi. -Ne szaladjatok messzire!-szólt édesanyjuk.-már majdnem 5 óra! -A faluig elmehetnek nem?-azzal Inuyasha elhúzta a bambuszfüggönyt és kilépett a szabadba. -Inuyasha ha mindent megengedsz nekik el lesznek kényeztetve.-mondta Miroku. -Keh!A nagy szakértő.-hangzott az ingerült válasz. -Mennünk kéne az a szellem nagyon várja hogy elűzzük,Miroku!!!!-s Sango idegesen dobolni kezdett a lábával-sötétedésig haza kéne érnünk. -Ne aggódj már a falu csak 15 percnyi távolságra van,legkésőbb hétre itthon leszünk.-csitította a fiú. Lassan elindultak, Kagome sokáig nézte távolodó alakjukat,majd bement a házba. A faluból rémült kiáltások sora hangzott.Egy spanyol hajó futott be egy közeli kikötőbe s amerre jártak fosztogattak és pusztítottak. -Hol van az a korcs?Mond el vagy meghalsz!-ordította egy tengerész s megszorította a fiatal férfi torkát. -Nem árulom el őket,akkor sem ha meghalok.-válaszolta reszkető hangon. -Rendben,te választottál.-azzal meghúzta a ravaszt s a férfi holtan rogyott össze. -Kerítsétek elő őket,bármi áron.-parancsolta a kapitány-elviszem a fejét a királynak,így már biztos hogy egy rakat pénzt kapok érte. Másfél óra elteltével sem találtak semmit,a kapitány kezdett nagyon ideges lenni.S akkor az egyik katona felkiáltott. -Oda nézzetek!-s két gyermek irányába mutatott,hosszú kérges ujjával. Mindannyian meglátták őket.Egy hosszú fehér hajú kislányt pici fehér fülekkel és egy fekete hajú kisfiút.Ayumi és Yurigo voltak azok. -A korcs kölykei,majd ők elvezetnek minket az apjukhoz.-nevetett diadalittasan a kapitány. Ayumi hátrafordult s arany szemeivel értetlenül meredt a katonákra,majd megragadta bátyja kezét és eszeveszett rohanásba kezdtek. -A kis ostobák.-s a katonák sátáni kacaja morajlott az erdőben.-utánuk! Kagome kijött a pici Inuyashával s idegesen sétálgatott a ház előtt. -Ugyan hol lehetnek,biztos valami bajuk esett!-mondta a lány. -Semmi bajuk,ne legyél már ilyen vészmadár!-kiáltotta Inuyasha a házból majd a másik oldalára fordult és aludt tovább. Kagome lassan elindult a falu irányába két gyermeke ijedten szalad felé,a ház alig tíz méterre volt tőlük. -Mi történt mi a baj?-kérdezte ijedten a lány. -A...katonák apát...meg ...akarják ölni.-sírt Ayumi. -Menjetek be a házba.-mondta rémülten Kagome. Ayumi és Yurigo épp hogy elmentek a katonák is odaértek. Édesanyjuk is megfordult és gyors léptekkel elindult az udvar felé.Kagome a ház végéhez ért gyermekei nem messze tőle megálltak.Három puskadörrenés hallatszott,a lány tett még néhány lépést majd összerogyott,az udvaron senki sem mozdult. Inuyasha felriadt álmából,amilyen gyorsan csak bírt kiszaladt a házból.Elhúzta a függönyt, s borzasztó látvány tárult a szeme elé.Gyermekei a földön feküdtek, s nem mozdultak.Lassú kissé reszkető léptekkel elindult feléjük,s a nevükön szólította őket,de nem jött válasz. -Tűz-ordított a kapitány.-s Inuyashát 3 golyó is eltalálta összerogyott ,de odaért Ayumihoz.A kislány ránézett édesapjára,s arca felderült. -Apa!-majd szomorúan folytatta....Yurigo nem mozdul. Inuyasha odafordult fiához,szemeiből előtörtek a könnyek.Halott volt, a kisfia halott.Majd erőtt vett magán hogy visszaforduljon. -Ayumi-mondta-Ayumi te hogy vagy...Ayumi.-de már ő sem felelt örökre lehunyta két piciny szemét. -Miért!- sírt Inuysha,magahoz szorította kislányát.Pár perc kellett míg felfogta mi történt. Fejét oldalra fordította,s akkor meglátta Kagomét.A földön feküdt véresen ,s zokogott. -K..kagome.Jaj csak ezt ne...Kagome.-kiálltotta szomorúan. Felállt s elindult a lány felé.Akkor újból eldördültek a fegyverek,majd harsány nevetés hallatszott. Inuyasha megfordult s szikrázó szemekkel nézett a katonákra.Összeszedte minden erejét és elindult a kapitány felé a férfi ijedtében azonnal felemelte a puskát,tüzelni próbált,s belenézett Inuyasha könnyekkel teli,fájdalmas tekintetébe. -Te gyilkos.!-kiáltotta a félszellem.-Vasromboló lélekrabló! A kapitány holtan esett össze,teste tompa puffanással landolt a földön.A katonák ránéztek Inuyashára,majd fejvesztett rohanásba kezdtek,s eltűntek a messzi távolban.Lépteik zaja abbamaradt csend honolt mindenhol. Inuyasha végleg összeesett.Reszketve odamászott felesége mellé,majd végigsimította a lány könnyes arcát. -Inu...yasha.-mondta fájdalmasan Kagome. -Sajnálom-meg kellet volna mentenem titeket,de-s arcán már patakokban folytak a könnyek-de nem sikerült. -Ne sírj....Yurigo és Ayumi...meghaltak...?-s Kagome mélyen a fiú szemébe nézett. Inuyasha nem mondott semmit. -Válaszolj!-zokogott a lány. A fiú nem felelt,csak lassan bólintott. -Istenem,ne.A gyermekeink....-sírt Kagome. -A pici...-s Inuyasha ránézett legkisebb gyermekére. A lány megrázta a fejét. -Már elment,messze jár..-sírt a lány -meghaltak a gyermekeink....Inuyasha-folytatta Kagome- te..te túl fogod ezt élni....kérlek,kérlek soha ne felejts el.-s egy csillogó könnycsepp futott végig az arcán. Kagome felemelte a kezét,meg akarta fogni a férjéét de nem volt annyi ereje, hogy megtegye.Inuyasha elkapta a lány hófehér karját majd azt a mellkasához helyezte s megcsókolta puha ajkait. -Érzed ezt?-s Inuyasha ránézett Kagoméra,a lány a kezét még mindig a fiú mellkasához szorította,s érezte ahogy a szíve újra s újra megdobban. -Igen.-válaszolta bágyadtan a lány. -Ha ti meghaltok nincs miért dobogjon.-mondta könnyes szemmel Inuyasha.-Hát nem érted könyörgök..nem akarlak téged is elveszíteni. Kagome ránézett,a fiú szomorú tekintetével mélyen a szemébe nézett. -Szeretlek.-mondta a lány-örökké szeretni foglak.-mondta majd lehunyta szemét. -Kagome,én is szeretlek....K.kago..me.-sírt Inuyasha.-Ne halj meg..Kérlek.-s akkor a lány kicsiny keze elernyedt, ,s nem mozdult soha többé. -Ne-Inuyasha felzokogott-Ne hagy el kérlek.... nélküled az életem mit sem ér.-s szomorúan lehunyta szemét. A nap már majdnem lebukott a közeli hegyek mögé,bíborszínűre festve az erdőt,az alkony birtokba vette a világot. A cseresznyefák lassan elengedték szirmaikat,olyan volt mintha könnyeiket hullatták volna.A szél csendesen fújdogált,mindent beborított a csend. Miroku,Sango és Shippo vidáman sétáltak az erdőben mit sem sejtve a történtekről. -Ez volt az első alkalom hogy Miroku nem próbálkozott megfűzni egy lányt sem.-mondta nevetve Shippo. Miroku és Sango sután egymásra mosolyogtak majd Miroku megfogta Sango kézét. -Vajon el kéne mondanunk?-kérdezte somolyogva Sango. -Mit?!- és Shippo azonnal ott termet a lány vállán. -A kis kíváncsi!-nevetett Miroku-,majd ha haza érünk megtudod,hogy meg lesznek majd lepődve Inuyasháék. -Na,Miroku...hé mi történt a vízesésnél...azt se mondtad meg!-kérdezte Shippo. -Kicsi vagy még te ahhoz.-nevetett Sango.- Miroku,mindjárt ott vagyunk a háznál..-s gyanúval teli tekintettel körbe nézett-de nekem furcsa ez a csend. -Nekem is-válaszolta a fiú.-siessünk! Elkezdek szaladni a ház felé.Mikor odaértek elakadt a lélégzetük,a cseresznyefák szirmainak repdesésén kivül semmilyen mozgást nem láttak.Odarohantak Inuyasháékhoz. -Te jó ég... mi történt it?.-s a fiú szemében megjelentek a könnyek.Sango odaszaladt a két gyermekhez,s sírni kezdett. -Meghaltak...mindketten meghaltak.-mondta egyre halkuló hangon a lány.Shippo megdermedt nem szólt,csak sírt s tekintete a halott Kagoméra meredt. Miroku sem mozdult,majd odasétált Inuyashához.A fiú ránézett ,s szemében az ezer éves fájdalom tüze égett.Még mindig ott feküdt Kagome mellett.Rápillantott feleségére. -Miért?-kérdezte elhaló hangon Inuyasha. Miroku nem tudott válaszolni csak állt s fejében ezernyi gondolat kavargott,vissza nézett a félszellemre aki már a legjobb barátjává vált.Inuyasha reszketett,s Kagomét nézte.A lány arca csupa könnycsepp volt. Inuyasha még mindig halott kedvese kezét szorongatta.Majd örökre lehunyta a szemét,s egy utolsó könnycsepp futott végig az arcán,s megcsillant rajta a lemenő nap egy sugara.A szerelmesek kezei a porba hullottak,a fiú szíve soha többé nem dobbant meg újra.Inuyasha halott volt.Miroku szomorúan lehajtotta a fejét,Sango odaszaladt hozzá. -Miért történt mindez-zokogott Sango....Inuyasha hogy-hogy....-s itt elakadt a szava nem akarta kimondani.... nem...,aztán mégiscsak erőt vett magán...-meghalt,hiszen félszellem....ezt túl kellett volna élnie. Miroku még mindig lehajtott fejjel állt,majd lassan letérdelt a földre. -Megszakadt a szíve...-mondta elcsukló hangon,majd átölelte Sangót,s könnyeik lassú cseppekként a földre hullottak. A tájat ellepték a virágszirmok, a cseresznyefák könnyei.Mindent beborított a bíborvörös alkony,s a szomorúság súlya nehezedett mindenki vállára.... -Inuyasha!-s Kagome gyengéden megrázta a fiú vállát-Ébredj fel...csak álom volt! Inuyasha felnyitotta a szemeit s Kagome aggódó tekintete nézett vissza rá.Körbenézett a szobában,Ayumi és Yurigo mélyen aludtak...Inuyashának akkora kő esett le a szívéről hogy a koppanást még a süketek is meghallották.Megfogta a homlokát...csupa víz volt. -Nyugi csak álom volt!-ismételte Kagome önmagát,s szelíd hangja megnyugtatta Inuyashát. Lassan megpróbált felállni,de hirtelen megingott. -Hé,még nem gyógyultál meg,nem kellene felállnod.-mosolygott Kagome. -Hol van a pici...-kérdezte ijedten a fiú. -Kicsoda..?!-S a lány kérdően nézett férjére. -Ez biztos a láz hatása,még mindig félrebeszél.-válaszolta Miroku. -Feküdj vissza s aludj tovább.-mondta aggódva Kagome. Inuyasha most ismét megkisérlt felállni,sikerült is neki s elindult ki a szabadba.Kagome utánament. A fiú lassan felnézett a ragyogóan csillogó égre. -Inuyasha.-szólt Kagome. A fiú lassan megfordult,s elindult felesége felé majd szorosan magához ölelte. -Szeretlek.-mondta s szemei megteltek könnyel.-Nem akarlak elveszíteni...soha. Kagome értetlenül nézett rá. -Én is szeretlek...de..de mi a baj miért sírsz? -Szörnyű dolgot álmodtam...meg..haltatok-mondta akadozó hangon.Egy közeli bimbókkal teli cseresznyefa ágára ültek le. Inuyasha elmesélte álmát Kagoménak,remélte hogy soha nem válik valóra. -Ezért voltam és vagyok szomorú...csak remélni merem hogy nem a jövőt álmodtam meg,ha igen most már meg tudjuk változtatni.-mondta a fiú ,s szemével az eget fürkészte majd lassan ránézett feleségére. -Ez csak rajtunk múlik.-mondta Kagome, s rádőlt a fiú vállára. -Igen...és szerintem..-s Inuyasha arcán egy suta mosoly jelent meg. -Mit szerinted?-kérdezte a lány. -Mire eljön az ujjabb tavasz ,s a cseresznyefák virágba borulnak...eggyel többen leszünk...mint az álmomban.-válaszolt a fiú s mosolyogva Kagome szemébe nézett. -Mi..szerinted terhes vagyok!Inuyasha!-a lány elpirult,majd az egész arca vörös lett.-Feksz...-majd meggondolta magát.Egy csókot nyomott a fiú ajkaira.-Lehet,... Most férje arcát terítette be a meglepettség. .....most hazamegyek reggelre kiderül,..már gondoltam rá én is... lehet...te pedig menj vissza pihenni.-azzal leugrott a fáról és elszaladt.Inuyasha sokáig nézte a lány távolodó alakját majd mosolyogva bement a házba. Másnap reggel alig bírt magával...egyfolytában csak járkált. -Hol van már?-kérdezte idegesen Inuyasha. -Ülj már le, fél órája semmi mást sem csinálsz csak járkálsz!-válaszolta álmosan Miroku. -Keh!Ugyan már Miroku..nem is.. -Egyébként miért vagy ilyen ideges?-s Inuyashát meglepte Sango kérdése. -Semmiért.-majd lassan kisétált és a házból a kút felé indult.Természetesen a többiek is követték..hát igen a kíváncsiság. Hirtelen feltűnt Kagome alakja mintha szállt volna olyan boldog volt.Inuyasha nyakába ugrott s halkan a fülébe súgta. -Kisbabánk lesz.-s arcáról sugárzott az öröm. Inuyasha szorosan magához ölelte a lányt majd ismét egy könnycsepp jelent meg a szemében de most a boldogságtól.A bokorból hallgatózok is örömmel vették tudomásul a dolgot.A fiú magasba emelte Kagomét. -Szeretlek.Higorashi Kagome.Nagyon szeretlek.-nevetett Inuyasha. A szél a hajukba kapott Inuyasha hosszan megcsókolta Kagomét,mindannyian boldogok voltak. Motoszkálást hallottak a bokorból. -Shippo menj arrébb nem látok semmit!-mondta kissé túl hangosan Yurigo. -Keh!Előjöhettek,tudjuk hogy ott vagytok!-mondta mosolyogva Inuyasha.S akkor az egész társaság előmászott a rejtekhelyről. -Ténleg tesztvérünk lesz!?-kérdezte mosolyogva Ayumi. -Tényleg!-mondta Kagome. Ayumi és Yurigo odaszaladtak szüleikhez,és megölelték őket.Miroku megfogta Sango kezét,s rámosolygott. -Szeretlek Sango-s most Sango vörösödött,el Miroku mondatától. -Én is.-hangzott a frappáns válasz. -Apa ude a picinek is olyan cuki fülei lesznek mint nekünk?ész kiszlány lesz?-kérdezte Ayumi. -Keh,tévedsz hosszú fekete haja lesz...haha még csak az kéne hogy még egy lány tesóm legyen.-válaszolta Yurigo. -Hm!-Ayumi sértődötten tette össze karjait. -Ne veszekedjetek,úgyis szeretni fogjátok-mondta Kagome. -Igaz.-s mindketten elmosolyodtak. A langyos tavaszi szél lágyan fújdogált.Inuyasha az álmára gondolt..mi van ha igaz lesz.. -Mi a baj?-kérdezte Kagome, felvette Ayumit,s belenézett férje szomorú szemébe. -Az álmom...-válaszolta a fiú. -Ne aggódj megfordítjuk az eseményeket soha nem fog megtörténni.-s Kagoménak sikerült megnyugtatni Inuyashát.A fiú bólintott,minden rendben lesz.A nap sugarai simogatták arcukat,s a játékos szél a hajukat cirógatta.Inuyasha rémálma szertefoszlott,a keserű álomkép összetört.Végre mindenki boldog lehetett,s az élet ment tovább. THE END