Három nap, három meccs, s csütörtökön jön a legnehezebb, a norvégok elleni – miközben a mieink gondjai sokasodnak…

Ferling Bernadett viszont nem aggódik, s azt mondja: „A papírforma arra való, hogy felboruljon, a gond meg arra, hogy megoldódjon.”

Abban pedig a teljes magyar küldöttség egyetért, hogy a továbbiakban (is) csupán a pozitív hozzáállás hozhat eredményt. Ebből kiindulva Göteborgban nincs gyászos hangulat a magyarok között, ugyanakkor érthető és érezhető, hogy a játékosok és vezetők egyaránt két lábbal állnak a földön.

A Dzsungel könyvében Balu, a hasát igencsak kedvelő és kényeztető medve a bánatos Mauglinak arról filozofál, hogy ha akad egy-két jó falat, akkor a gond, a bú gyorsan elszalad. A magyar együttest a németektől kedden elszenvedett vereség után viszont kaviárral és pezsgővel sem lehetett könnyen megszabadítani a bútól és a gondtól, pedig ez volt a legfőbb célja a keret vezérkarának, élén Németh András szövetségi kapitánnyal.

A mester a Németországtól elszenvedett vereséget követően ki is jelentette: „Nincs idő és mód a sebek nyalogatására, össze kell szednie magát az együttesnek, talpra kell állnia. A kínos vereséget ki kellett törölni a fejekből, hogy a továbbiakban megállhassuk a helyünket, és a norvégok ellen is mindent megtegyünk a sikerért.”

Mielőtt a savanyú és sótlan északon a búfelejtő falatokról, pontosabban a játékosok magyaros finomságok iránti vágyairól és álmairól beszélnénk, azt azért említsük meg, hogy Németh András a németek elleni vereség értékelésekor, a történtek lezárásakor mondandójába beleszőtte, hogy a csapat a továbbiakban megpróbálja megszerezni az ötödik helyet. Mivel ez akár félreérthető megjegyzésnek is tűnhetett, rá is kérdeztek az újságírók, ezt miként értsék. A kapitány roppant határozottan kijelentette: „Szó sincs feltett kézről, sőt Norvégia ellen a lehető legjobb játékot kérem a csapattól, csakhogy a realitásokkal, az ellenfelek egymás elleni eredményeivel is számolnunk kell, s ha a papírforma érvényesül, az a mi elődöntőbe jutási esélyünknek sajnos nem kedvez.”

A finom falatokról meg csak annyit, hogy azok bizony-bizony hozzájárulhatnak a játékosok általános jó hangulatához, a kellemesebb közérzetéhez. És ne tessék azt gondolni, hogy csupán Németh András csapatáról van szó.

Az északiakat leszámítva a többi válogatott is mind gyakrabban és egyre hangosabban emlegeti, hogy az Eb-t tökéletesen megszervező és lebonyolító svéd házigazdák csupán egyvalamiről, a konyhaművészetről feledkeztek meg.

„Már elhatároztuk, hogy akár a fordulók előtti technikai értekezleteken is felvetjük, hogy nehezen minősíthetőek az ebédek és a vacsorák a szállodákban – hangoztatta Szántó András, a mieink csapatvezetője. – Amikor a csoportküzdelmekben Skövdében játszottunk, azt gondoltuk, kibírjuk azt a néhány napot a kisváros szállodájában, mert majd Göteborgban meg Stockholmban biztosan változik a helyzet, változatosabb lesz a menü, és ízletesebbek lesznek az ételek. Nem így történt, és nem is nagyon lehet mit tenni, mert úgy tudjuk, az egyik északi szállodalánccal kötöttek megállapodást az Európa-bajnokság szervezői, és a szerződésen aligha módosítanak.”

Így viszont a lányok továbbra is csak sóvárognak a finomságok után…
                                                                                       nso