Mama

Mama, mindannyian a pokolba kerülünk,

Mama, mindannyian a pokolba kerülünk,

Ezt a levelet írom és minden jót kívánok,

Mama, mindannyian a pokolba kerülünk.

Ó, hát igen

Mama, mindannyian meghalunk,

Mama, mindannyian meghalunk,

Ne kérdezz tõlem semmit,

Gyûlölném, hogy sírva lássalak,

Mama, mindannyian meghalunk.

És mikor elmegyünk, ne tégy szemrehányást,

A lángok csak fürdetni fognak minket,

Te tettél minket, ó, híressé,

Soha nem fogunk elengedni,

És ha elmész, ne térj vissza hozzám, szerelmem.

Mama, mindannyian tele vagyunk hazugságokkal

Mama, mindannyiunkat a legyek számára teremtettek,

És most koporsót készítenek a méretedben,

Mama, mindannyian tele vagyunk hazugságokkal.

Nos, anya, mit tett a háború a lábaimmal és a nyelvemmel,

Inkább egy kislányt kellett volna felnevelned,

Jobb fiúnak kellett volna lennem,

Ha dédelgethetted volna a fertõzést,

Amputálhatnék egyszerre,

Neked kellett volna,

Jobb fiú lehettem volna.

És mikor elmegyünk, ne tégy szemrehányást,

A lángok csak fürdetni fognak minket,

Te tettél minket, ó, híressé,

Soha nem fogunk elengedni.

Azt mondta: "Nem vagy a fiaim közül való."

Meg fognak találni azért, amit tettél,

Egy hely neked és csak téged érdekelnek

A szokásaid, mikor elmész, És mikor elmegyünk, ne tégy szemrehányást,

És ha elmész, ne térj vissza hozzám, szerelmem.

Mama, mindannyian a pokolba kerülünk,

Mama, mindannyian a pokolba kerülünk,

Ez tényleg elég vidám,

Kivéve a szagot,

Mama, mindannyian a pokolba kerülünk.

2 - 3 - 4

Mama!
Mama!
Mama! 

És ha "édes szívem"-nek hívtál volna,

Talán énekeltem volna neked egy dalt,

De szart sem csináltam

Ezzel a kibaszott puskával,

Ki fogod sírni miattam a két szemed.

Így hát átkozottak vagyunk,

Szerencsén és lángokon át elbukunk

És ha szólsz, megmutatom a visszautat a hamuból, amit hívsz.

Folytatjuk tovább,

Ha fegyveres bátyáink elmentek,

Emeld magasra üvegedet

A holnapra, mikor meghalunk,

És térj vissza a hamuból, amit hívsz.