|
A jelen és a múlt 1.
2006.12.11. 20:55
A jelen és a múlt
1.fejezet A tükörkép
-Messze van még?-kérdeztem anyámat.
-Nincs már olyan messze.
-Ezt mondtad 1 órával ezelőtt is!
-Jó, akkor massze van még! Most boldog vagy?
Nem válaszoltam, csak durcásan kínéztem a repülőgép ablakából. Mi a fenéért kell Japánba mennünk! Amióta tudom, hogy a szüleim nem az igazi szüleim, azóta minden sokkal rosszabb lett. Kivéve, hogy Rám hagytak egy nagy rakás pénzt:). Most pedig azért költözünk, mert drága holt szüleimnek ez volt a kívánsága. Bassza meg! A legjobb haverjaimat kellett otthagynom a világ mási végén. Még szerencse, hogy perfektül tudok japánul! Mi a fenét csinálnék ott nyelvtudás nélkül. Szép kis nap volt amikor anya és apa bejelentették, hogy ők nem az igazi szüleim! Majdnem dobtam egy hátast! Ráadásul ezt a szülinapomon jelentették be! De kárpótlásul kaptam tőlük egy egyiptomi aranynyakláncot és egy aranyfejdíszt. Mind a kettőn középen rombusz alakú jáspiskő, mellette kis kerekre csiszolt smaragdokkal. Még nem volt időm felpróbálni, de biztos jól fog állni.
-Kérjük kapcsolják be a biztonsági öveket, a gép megkezdi a leszállást.-szólt a bemondóban egy női hang.
-Na végre!-sóhajtottam fel és bekötöttem az övet.A gép kisvártatva leszállt. Anya és apa a csomagjainkat kereste én meg a macskámat Ramszeszt. Miután összeszedtük a motyót szembetalálkoztunk 2 kigyúrt öltönyös fickóval akik azt mondták, hogy a mi testőreink! Leesett az állam! Ez nem semmi! A 2 gorilla elvette tőlünk a csomagokat és kiinvitáltak egy limuzinhoz! (Ez már végkép nem semmi!)
-Anya biztos, hogy nem álmodok?
-Nem.-hangzott a rövid válasz.
Beültünk a limóba a sofőr pedig beindította a kicsit sem feltűnő kocsit. Út közben anya megmutatta az iskolát. Kb 1 óra elteltével megérkeztünk egy hatalmas 2 emeletes kastélyhoz!
-Komolyan itt fogunk lakni?-kérdeztem tátott szájjal.
-Miért nem felel meg?-kérdezett vissza apa.
-Dehogynem!! Isteni!
-Melyik szobát szeretnéd?
-Egy első emeletit erkéllyel.
-Miét nem a 2.-on?-érdeklődött apa.
-Mert, ha megtiltanád a fiúmnak, hogy találkozzon Velem akkor ne kelljen túl sokat másznia míg fölér az erkélyemre.:D
-Komolyan?
-Nem. Csak hülyültem.
-Pedig meglehet, hogy megtörténik.
-Ne csináld már apa!
-Tudod, hogy nem vagyok az a típus!
-Tudom.-válaszoltam és beléptem a házba. Ismét tátva maradt a szám! A magas mennyezettől a márványpadlóig minden hieroglifákkal és egyiptomi istenekkel volt teli. A nagy ámulásomban nem vettem észre, hogy valaki odajött hozzám.
-Jó napot Kisasszony! Kellemesen utazott?-kerdezte az ismeretlen.
-Öööö...izé-nagyon meglepődtem!-Nem éppen...Ön kicsoda?
-A bejárónő, Lola.
-Őőő...értem. De kérhetném, hogy ne magázzon?
-Persze! De akkor Te se magázz engem.Rendi?
-Oksa.
-Nem vagy éhes?
-Nem. Inkább fáradt vagyok. De még nem választottam szobát.
-Nem probléma. Bármelyik szobát választhatod.
-Akkor a második emeleten szeretnék egyet, erkéllyel.
-Gere van egy szoba ami nagyon tetszeni fog.-szólt és felkísért a 2.-ra.
-Azta ez király!-ámultam. Itt is minden hieroglifás volt. Mellesleg hatalmas nagy. Egy franciaágy, íróasztal, laptop, ruhásszekrény, polcok, 2 éjjeliszekrény és egy könyvespolc.-Télleg naon tetszik! Ez jó lesz.
-Akkor magadra hagylak. Szia Yumiko.
-Honnan tudod a nevemet?
-Hiszen Te alkalmaztál! Illetve a szüleid.
-Értem. Szia.-köszöntem el. Ez a nap nagyon fárasztó volt!
**************
Másnap elég korán keltem, mert nem vacsiztam és az éhség felébresztett. Felöltöztem és lesétáltam a konyhába.
-Kaját ide!
-Neked is jóreggelt!-köszönt anya.
-Szasztok! Így jobb?
-Sokkal.
-Na, mi a kaja?
-Tükörtojás. 2-t kérsz?
-Ja.
-Tessék.-szólt Lola és felém nyújtotta a tányért. Elvettem és rekord gyorsasággal megettem a 2 tojást. Miután végeztem visszamentem a szobámba és bepakoltam az iskolatáskámba a tolltartómat, az új könyveimet, a geometriás cuccaimat, zsebre vágtam a paklimat, megcirógattam Ramszeszt és lefutottam a lépcsőn az előszobába.
-Cső, majd jövök!
-Várj! Majdnem itthon hagytag az ebédedet!-szólt Lola és a táskámba tette a kajásdobozt.
-Kössz, de most már télleg megyek.
-Szia.
-Szia.-köszöntem végül és kisétáltam az ajtón. Az isit röpke 15 perc alatt megtaláltam, ám az osztálytemet mintha a föld nyelte volna el. Elhatároztam, hogy megkérdezek valakit, 10perc bojongás után. Odasétáltam egy alacsony, tüsi hajú sráchoz.
-Bocsika. Nem tudod véletlenül, hogy melyik a 13-as terem?
-De, tudom, ott van.-mutatott a legközelebbi terem felé.
-Thank you! Izé...köszi.
-Szívesen. Új diák vagy ugye?
-Igen.
-Akkor Te vagy az új osztálytársunk.
-Úgy néz ki. Yumiko Norima vagyok.
-Én meg Yugi Muto.-mutatkozott be, mosolyogva.-Bemutatom a barátaimat.-szólt és besétált a terembe. Követtem Őt, és közben az osztályt stíröltem, hátha van pár jó pasi. Ezért észre sem vettem amikor Yugi megállt,így majdnem meglöktem. Egy egész csapat állt előttem, mely csupa fiúból állt, egy lány kivételével.
-Van egy új osztálytársunk!-jelentette ki Yugi.
-Szasztok, Yumiko Norima vagyok.
-Szia. Joey Wheeler a nevem.-mondta a szőke srác.
-Én Tristan Tailor vagyok.-mutatkozott be a barna hajú fiú.
-Téa Gardener a nevem.-mondta az egyetlen lány a csapatban.
-Egyszerűen szólíts Atemnek.-mondta a világ leghelyesebb pasija. Nagyom hasonlított Yugira, de Neki barnább volt a bőre, és arca magabiztosságot tükrözött.
-Hello, Bakura Ryou vagyo...-hírtelen elakadt a lélegzete, és Nekem is. Mintha tükörbe néztem volna. A fehér haja épp úgy állt mint nekem, csak egy kicsit rüvidebb volt.Az arca is tökre olyan volt mint nekem. Sőt még a szeme alakja is hasonlított. A többiek is elképedve lestek, hogy ez meg hogyan lehet.
-Öcsém ti teljesen egyformák vagytok!-jelentette ki Joey.
-Yumiko. Mikor születtél?
-Szeptember 2-án.
-Ne már! Komolyan?-kérdezte elképedve Bakura.
-De ez komoly. Miért kérdezed?
-Én is akkor születtem!
-Nem hiszem el! Komcsi?? Végül is nem tom van-e vérszerinti testvérem?
-Engem meg örökbe fogadtak!
-Anyám! Egy DNS tesztet kell csináltatni. Az majd kideríti!
-De én félek a vérvételtől!-jelentette ki Bakura.
-Én is, de nincs más választás, ha meg akarod tudni, hogy van-e testvéred!-mondtam Becsöngettek. Tanácstalanul álltam. Nem tudtam, hogy hova üljek. Aztán megpillantottam Atem mellett egy üres helyet.
-Ide ülhetek?
-Persze.
-Köszi.-mondtam, és lehuppantam a székre, de épp hogy leültem már állhattam is fel, mert bejött a tanár. A hetes jelentett, és mindenki leült.
-Mint látjátok, egy új diák érkezett az osztályba. Yumiko. Kérlek gyere ki, és mutatkozz be.
Oh b'meg! Állhatok fel újra!-Rendben.-mondtam, és kikászálódtam az osztály elé.-Yumiko Norimának hívnak, szeretek rajzolni, barátkozni, imádom a macskákat, és a csokit, nem vagyok foglalt, amcsi párbajkártya bajnok vagyok, és asszem ennyi.-mondtam végül. Szavaim furcsa arckifejezést váltottak ki pár emberből. HEHE. Visszaültem a helyemre, és elkezdődött a matek óra. Egész órán untam az agyamat, vagy épp Atemet néztem, aki szintén unta az agyát. Az ablakon bámult ki, és nem nagyon érdekelték az azonosságok. A szünetben kihívott egy párbajra, én pedig elfogadtam. Továbbá megbeszéltem Bakurával, hogy mikorra tegyük a DNS vizsgálatot. Ma délután meg fogom tudni, hogy van-e vérszerinti tesóm. A nap hátralévő részében (vajon mit csináltam?) tovább untam az agyamat. Az ebédszünetben Joey elkunyerálta az ebédem felét, mert ő otthon hagyta az övét(szép dolog). Már 2 órával az ebédszünet után olyan éhes voltam, hogy már minimálisan sem sikerült odafigyelnem az órákon. Szenvedésemnek végül Atem vetett véget, egy szelet csokival. 1642-szer köszöntem meg, hogy megmentett az éhhaláltól. Annyira kadves!! Az utolsó óra kicsöngője után megvártam Yugiékat, és együtt indultunk haza. Útközben mindenféléről beszélgettünk, és csak a "házunk" előtt 2 sarokra váltunk el. Én mentem tovább egyenesen, ők meg lefordultak jobbra.
-Sziasztok! Bakura! 4-kor legyél itt a sarkon.OK?
-Rendben. Szia!
-Szia!-köszöntek el a többiek is.
Na, nem is volt olyan rossz a mai nap. Elvégre lehet, hogy vam egy testvérem!
folyt.köv....
Ramira
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
