Aztán a férfi véglegesen elment. Flor hosszan nézett utána, aztán a papírcetlire nézett, amin a cím állt. Union 1123 volt a cím. Nem volt messze a háztól, csak pár sarokra. A lány elhatározta magát, kiment a nappali és felvette a kabátját, majd kiment a házból.

☺☻☺

Flor csak ment a végtelen utcán, még nem ért el a címhez, de nem volt messze. Még mindig alig hitte el, amit Lorenzo mondott neki. De be kellett látnia, hogy igaz. Egy kis idő múlva oda is ért a lakás ajtajához. Megfogta a kilincset és lenyomta. A lány nem hitte volna, hogy nyitva van, de nyitva volt. Belépett. Egy kis szobában találta magát. Nagyon sötét volt, ezért felkapcsolta a lámpát. Ezek után alig hitt a szemének. A fal tele volt fényképekkel. A fényképeken minden Fritzenwaldan rajta volt: Tomas, Martin, Nici, Franco, Maia, Federico, ezen kívül mindenki, aki akár egyszer is járt a házba. Nagyon sok képen Delfi volt, de Flor is sok fényképen mutatott. Nagyon régi fényképek voltak. Aztán Flor észrevett egy szekrényt. Amikor kinyitotta meglátta Loro álruháit: a kínai orvos jelmezt, a vízszerelő jelmezt és még sokat. A szekrényben volt még egy vastag mappa. Flor leült e földre és az ölébe vette ezt. Benne volt minden. Fede üzleti, pénzügyi papírjai, minden lakónak a személyének leírása, de ami a legmegdöbbentőbb volt, ott volt Fede és Flor házassági szerződése. Flor sírni kezdett. Aztán meglátta a kazettákat. Tudta, hogy mi van rajta. Felhívta Maximót.

-          Halló!

-          Don Minimo, kérem, hívja a házhoz a bírót.

-          De miért?

-          Van bizonyíték.

-          Mi? Flor most hol vagy?

-          Tegye amit mondtam!

Flor ezzel lecsapta a telefont. Kicsivel később a lány észrevett maga mellett egy nagy dobozt. Elhatározta magát és pakolni kezdett. Belerakta a dobozba a mappát, a képeket és a felvételeket és otthagyta az üres lakást.

☺☻☺

-          Bíró úr, kérem, üljön le. – mondta Maximo a nappaliban a most érkező bírót.

-          Nem tudom miért hívott, de remélem jó oka volt rá.

-          Igen, csak még egy kicsit kell várnia. Addig ide hívom a srácokat.

-          Jó.

Max kiment és megkereste a gyerekeket. A nappaliba ekkor Delfina lépett be és amikor észrevette a bírót, rögtön leült mellé és hízelegni kezdett neki.

-          Jaj, de jó, hogy itt van, bíró úr. El sem tudja képzelni mi folyik ebben a házban.

-          Igen, hallottam, hogy a gróf úr válni akar.

-          Ne is mondja. S erről is csak a húgom tehet.

-          Mi?

-          Ön nem is tudta, hogy Flor és Maximo mindvégig szeretők voltak. Flor teljesen behálózta a férjemet és most ő miatta válunk.

-          Nagyon sajnálom. Nem hittem volna, hogy Florencia ilyesmire képes.

-          Maga nem ismeri a húgomat. Mindent elkövet, hogy engem bosszantson.

Még mielőtt a banya folytathatta volna, Max jött a gyerekekkel.

-          Maximo, mindent tudok. – kezdte a bíró.

-          Mégis mit mondott magának ez a banya? – kérdezte a férfi és leült a bíróval szemben lévő kanapéra. A gyereke köré gyűltek és nevettek.

-          Csak az igazat, drágám. – vágott bele cinikusan Delfi. 

-          Azt állítja a felesége, hogy magának viszonya van Florenciával. És ezért válik.

-          Igen, ez így van. – mondta őszintén a gróf. – De nem csak ezért válok. Ahogy mondtam már magának, Ez a nő becsapott, átvert.

-          Látja, mit kell elviselnem? – fordult sírva a bíró felé Delfina. – Flor teljesen magába bolondította az én férjecskémet. Szerintem az lenne a legjobb, ha elküldené őt innen.

-          Talán… - gondolkozott a férfi.

-          Neee!!! – mondták egyszerre a Fritzenwaldenek.

-          Kérem, uram. Flor tönkretesz. Mindent elkövet, hogy én kikészüljek. Elveszi tőlem azokat, akiket nagyon szeretek. Először Federico, aztán Max. A gyerekeket is teljesen ellenem hangolta. Ez ellen tennie kell.

-          Ez nem igaz! – vágott közbe Franco. – Flor nem vette el tőled Fedét, hanem a bátyám rájött, hogy soha sem szeretett téged igazán.

-          De ha Flor nem jött volna, erre nem jött volna rá. – vágott vissza Delfi.

-          De igen. Te sosem tudod meg, hogy mi a feltétel nélküli szeretet.

-          Franco, ne beszélj így a gyámoddal! – mondta a bíró.

-          Ez is Flor ittlétének az eredménye. – Delfi elkezdett sírni.

-          Ne beszélj így róla! – kiabálta felháborodva Max. – Ő mégis csak a húgod.

Erre a nagy kiabálásra Ana is kijött Max szobájából.

-          Mi folyik itt? – kérdezte.

-          Na végre egy normális ember. – kezdte a banya. – Ügye, hogy Flor rossz hatással van a ház lakóira?

-          Nem tudom, még csak tegnap érkeztem. De az biztos, hogy Max más lett. – mondta az asszony.

-          Tessék? – a gróf nagyon dühös volt az anyjára.

-          Én csak elmondtam a véleményem. De Flor nagyon kedves lány. Nagyon szereti a gyerekeket, és mindent megtenne értük. Szerintem nála jobb dadát nem is lehetne találni a Földön.

-          De… - Delfinában elakadt a szó.

-          Igen, én is így vettem észre. – mondta a bíró. – Köszönöm! Flor marad, bár nem volt szép tőle, amit önnel tett.

Max erre nem számított. Nem is tudta mit mondhatna az anyjának. Talán megváltozott, észhez tért.

Ebben a pillanatban Flor lépett be a bejárati ajtón egy nagy dobozzal a kezében. Mindenki meglepetten nézte őt. Franco gyorsan odafutott hozzá és kivette kezéből a nehéz papírdobozt. A fiú látott a lány szemében valami különöset. Égett a dühtől. Franco lerakta a dobozt a kanapék előtti asztalra.

-          Mi ez? – kérdezte a bíró.

-          Bizonyíték. – válaszolta Flor. – Delfina ellen.

-          Mi?

-          Nézze meg.

A bíró felállt és odament a papírdobozhoz. Elkezdett belőle kipakolni. Először csak fényképeket nézett, aztán kezébe kerültek a papírok is, végül a felvételek jöttek. Meghökkenve nézte ezeket.

-          Honnan szerezte ezeket? – kérdezte aztán a lányra nézve.

-          Tudja, delfinek volt egy cinkosa. Don Frigo egyszer mondott nekem valamit erről, de én nem hittem neki. Aztán a fejébe vette, hogy megkeresi ezt az embert. De nem találta, vagyis lehet, ogy megtalálta, de már nem tudott szólni róla. Meghalt. De engem ma megkeresett ez az ember és elvezetett a búvóhelyére, ahol ezek voltak.

-          Értem. Elviszem ezeket magammal, csak a képeket hagyom itt önöknek. Delfina, maga kérem hagyja el a házat. – mondta határozottan a bíró.

-          Mi? Ezt nem teheti velem. Ezek hamisítványok. Hogy hihet jobban a húgomnak, mint nekem? Te átkozott! – Delfi odament Florhoz és fojtogatni kezdte. A lány már alig állt a lábán. Mindenki odament a banyához, hogy hagyja már abba. Delfi végül elengedte Flort, aki ájultan zuhant bele Max karjába. Maximo a kanapéra fektette.

-          Delfina, le van tartóztatva. Jöjjön velem. – mondta végül a bíró.

A banya kezét megfogta a bíró és elvitte, de még visszaszólt a családnak.

-          Itt hagyok minden bizonyítékot. Delfinát majd én elintézem. Még jövök. – aztán elment.

Mindenki aggódva nézte az eszméletlen Flort. Evaristo Max kérésére felhívott egy orvost. Flor kezdett magához térni.

-          Kicsim, jobban vagy? – kérdezte szerelme.

-          Igen. Delfina hol van?

-          A dutyiban. – válaszolta Tomas.

-          Mindjárt jön az orvos, hogy megvizsgáljon.

-          Flor, ki volt Delfina cinkosa? – kérdezte Franco.

-          Nem fogjátok elhinni. Lorenzo. – válaszolta szomorúan a lány.

-          Mi? Ez hihetetlen. – mondták mindannyian és a dobozzal elmentek. Csak Max és Ana maradt ott a lány mellett.

-          Ha ez megnyugtat, nekem soha nem volt szimpatikus Lorenzo. – mondta Max és megsimogatta szerelme kezét.

-          Aha, nekem úgy tűnt, mintha csak féltékeny lettél volna rá… - mosolygott a lány.

-          Nem, én sohasem voltam még féltékeny.

-          Aha. – Flor sandítva mosolygott a férfira, aki erre megcsókolta.

-          Flor, beszélhetnék veled? – kérdezte Ana.

-          Persze. - válaszolta Flor, lassan felállt és bement Anaval Max szobájába.