Szeretni örökké

Írta: feszter25       

Email: f_eszter25@citromail.hu

19. fejezet

Max csak késő délután ébredt fel szerelme mellett. Nagyon rég nem aludt már ilyen jól, mint most. Szépet álmodott. Az álmában Florral és a kisfiával boldogan játszottak a parkban. Minden tökéletes volt, olyan gondtalanok voltak. Max úgy érezte, hogy a világgal is szembe tudna szállni szerelméért és a gyerekéért, meg persze e Fritzenwaldenekért. Lassan felült az ágyban és Florra nézett. A lány még nagyban aludt. Max nem akarta felébreszteni, sőt örült, hogy végre kipiheni magát. Flor arcába belelógott pár egyenes hajtincse. A férfi óvatosan arrébb rakta őket és adott egy csókot szerelme arcára és halkan kiment a szobából.  

☺☻☺

Gréta és Evaristo nagy gonddal készítették elő a vacsorát. Az asszony melegítette az ételeket, míg Eva terített. Szokatlanul nagy csönd a konyhában. Eddig mindig veszekedés volt a két alkalmazott között, de most nem is szóltak egymáshoz. Mindketten nagyon idegesek voltak az aznapon történtek miatt. Nem tudtak a babáról, csak arról, hogy Delfina és Max szakítottak.

-          Hol lehet az uram? – kérdezte meg aztán Evaristo.

-          Nem tudom. – válaszolta Grétita. – De nagyon jól tette, hogy kirúgta azt a banyát.

-          Én nagyon kedveltem Delfina kisasszonyt.

-          Jaj Evaristo. Mikor veszi már észre, hogy a banya gonosz? Tönkreteszi mindenki életét.

-          Nem tudom. Beszélnem kell az urammal.

Maximo ebben a pillanatban befutott a konyhába. Szemei csak úgy ragyogtak a boldogságtól.

-          Uram, minden rendben? – kérdezte Eva, és Max homlokára tette a kezét.

-          Igen, nagyon jól vagyok.

-          Nem tudja véletlenül, hogy Floricienta hol van? – kérdezte Gréta.

-          De. Fent alszik. – válaszolta Max.

-          Segítenie kéne a gyerekekkel. Nem találom őket. Egy fél órája még kint voltak a kertben, de most amikor kimentem már semmi nyomuk nem volt.

-          Majd én utána járok, Evaristo, beszélhetnénk?

-          Igen uram.

Eva és Max kimentek a konyhából, egyenesen Max szobájába. Gréta aggódva nézett utánuk. Nagyon aggódott a kicsikéi miatt. Aztán megint nekiállt a vacsorának.

☺☻☺

Flor amikor felébredt egy rakás gyerekkel találta szembe magát. Bizony, az összes gyerek nála bújt el Gréta elől. Flor lassan felült az ágyán és körülnézett. Csak Roberta és Tomas volt ott. Éppen az előbb megnézett rajzfilmet tárgyalták meg. Flor a hasára tette a kezét és nevetett. Az jutott az eszébe, hogy majd egy pár év múlva az ő gyerekei is így fognak játszani. Ez nagyon nagy melegséggel töltötte el.

-          Ti mit csináltok itt? – kérdezte a kölyköktől.

-          Most láttunk egy nagyon jó rajzfilmet, és arról beszélgetünk. – válaszolta Tomi.

-          Ügye nem mi ébresztettünk fel? – kérdezte Robi.

-          Nem, dehogy. Mennyi az idő?

-          Fél hét.

-          Jaj ne, eddig aludtam? Segítenem kell Grétának. Teljesen elfeledkeztem magamról. – kapott a fejéhez Flor.

-          Szerintem Gréta egyedül is meg tud mindent csinálni. Különben is ott van vele Evaristo.

-          Igen, igazad van. De azért mennyünk le.

-          Jó.

-          Martin hol van?

-          A barátnőjével beszél telefonon. – mondták nevetve mindketten.

-          Áh, értem. – nevetett Flor is.

Elindultak lefelé. Flornak eszébe jutott, amikor annyi idős volt, mint most Martin. Abban az időben volt először szerelmes. Kis diákszerelem volt. És most végre megtalálta álmai hercegét. Ki hitte volna, hogy így fog alakulni. Hogy pont abba a férfiba lesz szerelmes, akit gyűlölnie kéne, mert felelős Federico haláláért. Flor soha nem vádolta emiatt Maxot, nem ítélte el, nem is említette neki. Tudja, hogy a férfinak is nagyon fájnak a történtek, ezért nem akart róla soha sem beszélni.

Amikor leértek a konyhába Gréta nagyon idegesen fogadta őket.

-          Hát ti hol voltatok? – kérdezte a német nő.

-          Nálam voltak. – válaszolta Flor.

-          Én meg itt aggódok miattatok. Miért nem mondtátok, hogy hova mentek?

-          Mi csak megnéztük azt a rajzfilmet és utána bementünk Florhoz. – mondta Tomas.

-          Jó. Akkor az a büntetésetek, hogy segítetek nekem megteríteni.

-          Jaj ne. – mondta Robi amikor Gréta a kezébe adott egy halom tányért.

-          De igen. – Gréta Tomi kezébe is adott evőeszközöket. A két gyerek kiment az étkezőbe.

-          Gréta, nem láttad Don Minimot? – kérdezte Florencia.

-          De. Nem rég járt itt, de elment beszélni az inassal a szobájába.

-          Köszönöm.

Flor kiment a konyhából, szerelme szobája felé. Gréta alig ismert rá a lányra. Megint csillogtak a szemei és boldog volt. Akár csak a gróf. Talán minden rendbe jön a házban?

Erre már nem tudott válaszolni, mert egy ismerős lépett be a konyhába. Gréta nagyon meglepődött.

☺☻☺

-          Miről akar velem beszélni uram? – kérdezte Eva amikor végre Max egy kicsit megnyugodott.

-          Evaristo, apa leszek. – kezdte Max.

-          Tudom uram, Delfina kisasszony terhes.

-          Nem. Nem Delfina terhes, hanem Flor.

-          Tessék? És mi lesz a feleségével?

-          Delfina nem is terhes, becsapott minket. De ez már nem is fontos. Flor terhes és apa leszek.

Evaristo nem is tudta elhinni. Maga előtt látott egy érett, erős, magabiztos férfit. Mintha csak tegnap babusgatta volna a kezében. De nem. Annak már egy jó ideje. Hírtelen eszébe jutott valami.

Maximo még kicsi volt. Kb. úgy 8 éves lehetett, amikor meghalt az apja. A kicsi grófot nagyon megviselték a történtek. Ennél már csak az volt rosszabb, hogy az anyja nem is foglalkozott vele. Ana minden este elment otthonról, magára hagyva kisfiát, és csak nagyon későn jött haza. Ana így gyászolt. Max napközben mindig erősnek tetette magát, de este mindig sírva, apja képe mellett aludt el. Evariszto már akkor is Max inasa volt. Az ő feladata a fiú születése óta a trónörökös vigyázása, megvédése, kiszolgálása. Az inas is nagyon jóban volt a királlyal, így őt is megviselték a történtek.

Egyik este Ana megint elment. Max egyedül ült az ágya szélén, kezében szorongatva apja fényképét. Evaristo aznap közelebb ment a fiúcskához és letérdelt elé. Max sírni kezdett és először átölelte Evat.

-          Nincs semmi baj, uram. – mondta az inas megszeppenve.

-          De igen. Miért ment el? – kérdezte Max.

-          Nem tudom.

-          Én sem. Ő volt a világ legjobb embere. Miért pont ő ment el?

-          Szerintem most az édesapja nagyon büszke lenne magára.

-          Mire? Hogy itt sírok?

-          Néha muszáj sírni. Így adjuk ki az érzéseinket. Ez is az élet része. Ezt is meg kell tanulni. De ez nincs benne semmi könyvben, csak a szívünkben.

Max eleresztette Evaristot. Abbahagyta a sírást és könnyes szemmel a férfi szemébe nézett és mosolyogni kezdett.

-          De te mindig velem maradsz? – kérdezte a kisfiú.

-          Igen. – mondta Eva. - És mindig segíteni fogok magának. Rám mindig számíthat.

-          Köszönöm.

Igen régen volt. Evaristora Max furcsán nézett.

-          Jól vagy? – kérdezte.

-          Igen, csak elgondolkoztam.

-          Min?

-          A múlton. De mindegy. Gratulálok uram!

-          Köszönöm. El fogok válni Delfinától és el fogom venni Flort.

-          Na végre, hogy a szíve szerint cselekszik.

-          Tőled tanultam. Olyan vagy nekem, mint az apám.

Az inas nagyon meghökkent. Ilyen szépet még soha nem mondott neki Maximo. Pedig már hány éve szolgálja őt. Flor tényleg képes az embereket megváltoztatni. Megváltoztatta az urát. Nagyon hálás volt neki ezért.

Flor ebben a percben berontott a szobából. Evaristo odament hozzá és megölelte. Flor nagyon meglepődött.

-          Köszönöm! – Eva csak ennyit mondott és eleresztette a lányt és kiment a szobából.

Flor és Max furcsán nézett néztek utána.

-          Mi ütött Evaristoba? – kérdezte aztán Flor.

-          Nem tudom. – válaszolta Max és odament szerelméhez. Adott neki egy csókot. – Hogy vagy?

-          Jól, köszönöm. – válaszolta vidáman a lány. – És maga?

-          Én is jól vagyok. Olyan szépet álmodtam. – Max még egy csókot adott szerelmének.

-          Igen, és mit?

-          Boldogok voltunk hárman. Te, én és a kisfiunk. – Max Flor hasára tette a kezét.

-          Kislány lesz. – nevetett Florencia.

-          Jó, akkor kislányunk. Az álmomban nem volt Delfina.

-          Akkor tényleg szép álom lehetett.

-          Igen. – Max elgondolkozott.

-          Mi a baj? – Flor észrevette szerelme hírtelen hangulat változását.

-          Semmi, de mi van, ha soha sem fogunk megszabadulni Delfinától?

-          Nem legyen ilyen pesszimista. Majd csak lesz valahogy, de egy valamiben biztos vagyok.

-          Miben?

-          Abban, hogy mindennek boldog vége lesz.

-          Igen, igazad van. Látod, nekem kéne beléd erőt öntenem, erre te bíztatsz engem. Ez így nem jó.

-          De igenis jó. Maga ad nekem erőt a folytatáshoz és persze a baba. Ha maga nem lenne…

-          Erre ne is gondolj! – Max odarakta a kezét a lány szájához. – Én mindig itt leszek.

-          Szeretem!

-          Én is téged.

Max megcsókolta szerelmét. Olyan volt neki minden csók, mintha hazaérne. Nagyon jó érzés volt.

Ebben a pillanatban egy nő rontott be a szobába, akit nagyon meglepett amit lát.

-          Mi folyik itt? – kérdezte. Max és Flor elengedték egymást. Egyszerre ránéztem az asszonyra, akit rögtön megismertek. Maximo erre nem számított.

-          Anya? – kérdezte.