Max adott egy csókot Flornak, aki nagyon izgult miatta. Reménykedett, hogy Delfi nem fog semmit sem tenni vele.

-          Látom kibékültetek. – Oli rákacsintott Florra.

-          Igen. Olyan boldog vagyok.

-          Különben gratulálok a babához.

-          Franco mondta el?

-          Aha, de ne haragudj rá.

-          Nem haragszom, sőt hálás vagyok.

Flor és a szerelmesek megbeszéltek mindent és együtt nevettek a történteken.

☺☻☺

-          Delfina, beszélnünk kell! – csapta ki az ajtót max.

-          Miről drágám?

-          Ne hívj drágámnak! Mindet tudok.

-          Mégis mit? – Delfi nagyon megijedt.

-          Azt, hogy nem vagy terhes, az egész csontvelő műtétet, a betegségedet.

-          Nem tudom elinni, hogy ennyire ostoba vagy. A vagyonod fele így is az enyém és az egész Fritzenwalden vagyon is. Sőt, hamarosan Flort is kiforgatom az örökségéből.

-          Ne merészeld!

-          Csak egy csettintés és a bíró elveszi tőled a gyámságot, édesem. A markomban tartalak.

-          Csak hiszed. Takarodj ebből a házból!

-          Te engem nem rúghatsz ki.

-          El akarok válni.

-          Nem engedem meg. Azért akarsz elválni, hogy a kócossal legyél?

-          Igen.

-          Sajnos őt is ki fogom készíteni. Könyörögni fog, hogy inkább vessek véget az életének, csak ne bántsam.

-          Nem fogsz győzni. A jók fognak.

Max kiment a szobából és becsapta maga mögött az ajtót.

-          Csak hiszed. – nevetett bosszúsan a boszi.

☺☻☺

Max amikor a nappaliba beért már csak a két fiatal szerelmest találta ott.

-          Flor hol van? – kérdezte.

-          Föl ment a szobájába kipakolni. – válaszolta Oli.

-          Köszi, én is fent leszek.

-          Max mi volt Delfivel? – kérdezte Franco.

-          Nem is kérdezd…

Max fölment az emeletre. Franco ebből a mondatból mindent megértett. Sajnálatára csak most jött rá, hogy Flornak még csak most kezdődtek el a megpróbáltatásai.

☺☻☺

Flor épp kipakolt, amikor szerelme lépett be a szobába. Ahogy meglátta szerelme arcát, tudta, hogy baj van. És a baj forrása csak is Delfina lehet.

-          Beszéltem vele. – kezdte Max.

-          Igen, látom. – Flor leült vele szemben az ágyra és megfogta a férfi kezét.

-          Nem válik. Nem megy el.

-          Még nem, de majd idővel ő is bele fog fáradni ebbe.

-          Flor, azt mondta, hogy ki fog készíteni téged. De én majd megvédelek téged és a kicsit is.

-          Köszönöm.

-          Váltsunk témát. Milyen volt apád temetése?

-          Egyedül voltam, de nagyon szép volt. Méltó hozzá.

-          Az jó. – mosolygott Max, de észrevette, hogy szerelme folyton ásítozik. – Csak nem vagy álmos?

-          De, egy kicsit. Nem aludtam már egy pár éjszaka.

-          Pedig ki kell pihenned magad. Nem vagy éhes?

-          Nem. Csak álmos.

-          Akkor feküdj le és aludj, én addig itt őrzöm az álmod.

-          Jó, de nem jön ide mellém?

-          Ha ezt szeretnéd.

Flor lefeküdt az ágyába. Max odatolta mellé a másik ágyat és ő is lefeküdt. Szorosan átölelték egymást és nagy szerelmen elaludtak.